Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

5

Petőfi levele Molnár Ferenchez.

Kedves öcsém, — hallom ideföní, hogy abban a gyülekezetben, amelyet valami megmagyarázhatatlan vakmerőséggel az én nevemről kereszteltek el, mostanában egy kis forrongás van. Azt is tudom, hogy Pósa bácsi, a derék öreg ur, Lampérth Géza urasága, továbbá valami Prém József, Szabolcska Mihály, Koróda Pál, etcetera nevezetű emberkék forronganak. Fáj nekik a fiatalság ereje.

Nahát, kedves öcsém, ne ijedjelek meg ezektől a halvérü uraktól. Csak vágjátok a szemük közé, ami a sziveteken fekszik és ne kíméljétek a hangokat. Nagyon örülnék neki, ha egy kicsit nekirugaszkodnátok és fiatalosan, bátran közéjük csör- ditenétek. Olyanformán, ahogy annak idején én tettem. Ne kiméljétek őket, mert igy lesztek kedvesek előttem.

Aminthogy nagyon szeretlek azóta, kedves öcsém, hogy volt bátorságod annak a kimondásához, hogy a Peícfi-társaság engem nem választana be a tagjai közé, ha alázatos instancia kíséretében most jelenkeznérn.

Hát, kedves öcsém, nagyon is igazad volt. És az igazságodat megtoldom azzal, hogy nekem, Isten látja leiken et, nem is volna semmi kedvem ahhoz, hogy a Petőfi-társaság tagságát ambicionáljam. Nem, nem ! Ennyire nem kompromittálnám magam,

Hogy az az üres, kongóan és rettenetesen