Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

Arany János kisebb költeményeiről.

Bérczy Károly.

I.

Hogy ez ma történik, s hogy Petőfi, Tompa és Arany költői triasát korunkban a nemzet-költői név helyett a nép költői nevével illetik: ez irodalmunk s ezzel összeforrott nemzetiségünk fejlődése történetében találja kulcsát.

E század első tizedeinek még a nyelvvel küzdő költői csekély közönség számára írták költeményeiket s ezekben forma-, tárgy- és kifejezésre nézve ama külföldi műpéldányokhoz alkalmazkodtak, melyeket az akkori olvasó közönség szintén olvasott és melyek reá- jok is kényszerű befolyást gyakoroltak. A magyar eszme latin metrumban veszté el átható erejét; a magyar érzelem a görög mythos rejtélyeiben mosódott el, vagy német formákban vált zamattalanná. Mindamellett egyes sikerült, szép, sőt kitűnő müvek figyelmet gerjesztettek s az olvasók száma növekedett — a középosztályban, mig az ezt környező felső és alsó réteg az úttörők hangjára érzéketlen maradt; amaz , mert (kevés kivétellel) nyelvileg nem érté s tökéletlen kísérlet gyanánt utasitá vissza e hangot, szóval: mert nem volt m a- gyár; imez, mert nagyon is magyar, de a nyújtott szellemi eledel idegen fözetü, s igy nem Ínyéhez alkalmazott — vala.

A nemzeti öntudatra ébredés első korszakában ismét a középosztály volt az, mely egy hal— katlan szellem által meggyujtott szövétnek világánál leggyorsabban látta be és fogta fel azt, hogy ha megélni és felvirágozni akarunk , ezt csak nem- zeties irányban haladva érhetjük el. Ezen igazság a f e 1 s ö osztálynál is tett vívmányokat, s ha ezek aránylag csekélyebbek voltak, mint társadalmunk közép rétegeiben, ennek oka nem annyira abban , mintha á fő aristocralia lelkesebb része a kijelölt irányba futó intézmények szellemét nem fogadta volna be—mint inkább,