Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

Papot bab-ot egybe tűr e ;

Szállítsd inkább egy betűre,

Vagy kettőre, e hadat:

Karom — bontom : ez elég lesz, Ennyit, úgy-e, megeléglesz ? Szivességböl nagy adat,

Görbe — törpe, körbe — törve Mindez rímnek puszta örve,

Hátul egy rósz e betű;

Nem ér semmit : csontom — ponton; Törpe — epe : ez már bon ton,

Ez már csengőbb öntető.

Tanulnának Kölcseynktöl,

És más régibb bölcseynktől : „Phidiász a mit farag —u Hogy rímelnek ! ecce ! íme !. . .

(A manóba ! nincs is ríme ; „Berovátkolt ködarab —“)

Ah, ö is botlott ez úttal!

És most e hibára útal Hitvány majmok ezere;

Azt nem veszi fontolatra :

Hogy' rímelt a „Mondolatra“

Kölcsey és Szemere.

Tanulhat, ki akar, abból:

Mert van ott rím, két darabból,

S rímelő szentenczia;

Van Bubstantivum, hogy : m é r t ó k,

S rá magát az igét mérték;

Ez ám a cadenczia!

És van ott több régi csínus,

Tordán termet leoninus,

Alkáji rend, distikhon;

Ez egyszer az ízes konyha!

Ilyet nem főztök bizony, ha Meggebedtek is tik hon!

És van ott egy hosszú ének, Hangzatából csupa é-nek,

Az a kunsztstuck egyszer ám!

A sok é a fület marja, s Néhai professor Varjas Áldja zengő cziterám,