Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

I Szegény Egressy I Mi magunk is sajnáljuk szomorú állapotát, de nem segíthetünk rajta: mert .... fiat jus- titia. A ki vétkezett, bűnhődjék érdeme szerint. Egressy ur maga kereste, a mit kapott.

Téved hát a M. Sajtó — „suum cuique“ czikkében — midőn azt állítja, hogy mi Egressy urat megsemmisíteni akarjuk: ha Egressy ur meg van semmisítve, csak ő maga semmisítette meg magát. Mikor látta, hogy rósz fát tett a tűzre, szépen félre kellett volna vonulnia, nem pedig vak dölyfében oda erőszakolnia a dolgot, hogy mi kénytelenek legyünk álarczát lerántani.

Nevezheti őt a M. Sajtó „szellemi erőnek, vezető és képző tehetségnek, az erkölcsi érték és érdemek sommájának:“ a tények bizonyítják, hogy Egressy ur ezúttal az ignorantia, plagiatorság és rabulistrca sommáját tanúsította. Bebizonyult, hogy ezen „szellemi erő“ még a magyar hangsulylyal sem volt tisztában; — — most pedig azon undorító jelenet tárul föl előttünk, hogy miután Egressy urnák a fölhozott pontokban egyenkint megmutattuk semmiségét, ezen „szellemi erő* nem bir egyszersmind annyi erkölcsi erővel, hogy hibáját bevallja. Utolsó replikája már világos jele annak, hogy maga is legyözőttnek tartja magát, de ezt bevallani — magas pályáju önérzeténél fogva — mégis vonakodik. E vég vergődést Egressy ur Aldridgetól tanulhatta, ki (mint Macbeth) mielőtt vívás közben lerogyna, a halálos sebbel szivében, még ellene felé döfött aléltan. Természetesen csak az üres levegőbe döfött — valamint Egressy ur is.