Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
j Francziaország ezen legnagyobb költőjétől búcsút veendők lehetlen volt meg nem emlékeznünk kedves költőnkre; lehetlen volt Petőfire nem emlékeznünk, midőn azon befolyásról akartunk szólni, melyet Bé- ranger nemzetére gyakorlott. Mert a befolyásban közel rokonság van. — Béranger politikai tartalma : a bonaparteismus és republicanisms és forradalmi- ság vegyülete. Három oldalról tisztelték és — félreértették.— Béranger bonapartista csak a re- stauratio alatt, és annyiból volt, mivel szerinte a Bourbonok az invasió hatalmát, a nemzeti lealázott- ságot, ellenben Napoleon nemzeti nagyságot s függetlenséget jelentett. De Napóleont ő egyedül költői oldaláról is vévé; „je n’ai flatté que l’infortune mint játszik a sors a legnagyobb ember életével — ez elég költői anyaggal biró eszme ; s Napóleonban az meghatón testesült. Napoleon a császár, a szegény parasztnő kunyhójában (Les souvenirs du peuple ) vagy trónróli lemondása („Les deux gréna- diers“ „Le vieux sergent“) és Napoleon halála szent Ilona szigetén (Le cinq Mai)------képzelhető, mint f elheviték e dalok a franczia gyúlékony képzelődést, midőn az idegent is, kinek mi köze sines a franczia dicsőségben, könyekre indítják. Beranger ezen na- poleonismusa teljesen nemzeti, s át meg át költői volt; de hatása a franczia népre annyira túl ment a költő intentióin,s respublicanismusával olyannyira ellentétesnek bizony ült,különösen III.Napoleon megválasztása óta, miszerint a költő végnapjait elkeserité ennek tudata, s szívesen eltemette volna azon Ián- I goló refraineket, mik abonaparteismusta franczia népben élénkségben tárták; és a második respublika rövid életét kiolták! — Beranger repub- licanismusa csak democratiát jelentett, ellentétben castokkal, előjogokkal; népbarátsága — emberszeretet volt, könyör a nyomor iránt, mely néha az államintézmények elleni haragban tört ki (Le vieux vagabond) s néha túlzott volt. — Költeményeiben a bonaparteismus s republicanismus mellett forradalmi aspiratiók is lelhetők — mik egymás mellé állítva teljes politikai eszmezavart képeznek ; s a franczia nép politikai eszmezavarával teljes öszhangban voltak, — és azt még nagyobbá nevelték. Igen de doctrinar legyen-e a költő ? föladata-e egészséges politikai kathekismust írni ? államtant következetes elveken állítani föl ? ... Béranger mint költő teljesen igazolva van; sajnos, hogy nemzete, kora, az ifjúság, politikai tant formáltak a költői lelkesedés, szeszély s pajzánság sugallataiból. Hogy Béran- ger daczára többszöri kisértetésének, nem lépett politikai térre, az nem csak szerénységének, tiszta elméjének, valódi költőiségének , hanem egyúttal annak is bizonyítványa, miszerint Béranger költeményei politikai tartalmából önmaga számára se vont le tant s meggyőződéseket. Béranger nem volt napo-
