Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
31 Te vagy a Bálvány, az uj Isten. Ha akarunk, ha nem : térdre kell ereszkednünk előtted, — rongyban meg éhségben fetrengünk palotáid fényes kapuinál. Ha élni késztet az ösztön, ellopnunk a csontokat dús asztalaidról. Ha illatot akarunk, fölszednünk a fonnyadt virágot, mit reggelenkint kihajítasz a szmokingod gomblyukából. Nikotinos mámorra szomjasan kapkodnunk cigarrettád elszórt csutakja után. Ó, fogadd tőlünk kegyesen, hogy im óriás alakodat megelevenítjük ócska és rongyos papirosunkon ... Ó, ne köpj le felséges Ur, nagy Tehetségtelen, mert alázatos szolgaid belülről koszorút fonnak alacsony homlokodra . . . Forgasd a könyvünket kegyes leereszkedéssel. Ez a te Bibliád. A nagy Tehetségtelen élete és halála azonos a mai Magyarországnak történetével. És a jövendő is írásunk, ez elfogulatlan forrás nyomán készítteti el majd a szobrodat: kongónak, görbének, monumentálisnak az alázatban és tudatlanságban . . . Üdv és jólét neked, keserves magyar élet szimbóluma ! A Megváltó megérkezett. Jean Rictus, egy párisi csavargó, vagy költő, hogy éhesen kóborolt a világos boulevardokon, kimerült lázálmaiban egyszerre azt tapasztalta, hogy körülötte szenzáció történik. Meg is irta azt a beteg alkonyatot. így mondja el: a Jézus képe megjelent egy kincseket érő bolt ragyogó kirakatában és csakhamar a csoda bámulására sereglett
