Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

24

Eljött Bécsből az arany.

Az ajkai bányászáldozatok temetésére kipárnázott első osztályú gyorsvonat-kupéban leérkezett Bécsből egy nagy darab szalonruhás, ragyogó cvik- keres arany, vagyis : G1 ü c k ur, a Wiener Kohlen- industrie-Verein vezérigazgatója. A kézzel-lábbal, kopasz tarkóval megáldott mozgó Napoleond’or furcsa alak lehetett, mikor rongyos, jajveszékelő asszonyok, éhségtől didergő félmeztelen gyermekek és esetleges lázongás elfojtására kirukkolt csendőrkészenlét között, a girbe-gurba temetőben leemelte valódi francia cilinderét és ékes osztrák dialektussal német beszédben búcsúztatót mondott a hatalmas idegen vállalat halottaira. Még szerencse, hogy nem igy kezdte : Kedves kis halottaink . . . Még szép tőle, hogy a mellényzsebének milliomodsarkával kihalászott vagy ezer koronát és letette a jótékonyság oltárára. De az mindenkép sajnálatos, hogy le nem fotografálták Glück urat és nem terjesztik a képét Magyarország valamennyi városában meg falujában. Ez a nyomorgó föld, amelynek dús kincsein, halottak és árvák visszahagyása után kiröppenek Bécsbe és egyebüvé: oly ritkán láthat aranyat. Mért nem gyönyörködhetünk Napoleon- d’orban ? Mért nem álmodhatunk róla, ki a temetés után összébbhuzta prémes télikabátját és visszament oda, ahonnan jött. És megpihenve a robogó, ruganyos vonaton, kétségkívül igy sóhajtott:

— Pfuj . . . Ungarn !