Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

22 játszsza el. Éa tudom ugyan, hogy maga most nincs Ber­linben, de azt is tudom ám, hogy maga egy héttel ezelőtt Pesten volt. Mondja, Zsazsa, miért titkolta el előttem, hogy Beöthy magával tárgyalt ? Ugy-e, édes Zsazsa, visszajön ? Ugy-e, visszajön? Milyen jól tenné, ha visszajönne. Mindenki a tenyerén hordozná, szeretnék, imádnák. Azt tennék, amit maga dik­tálna nekik. Édes Zsazsa, írja meg nekem, mi igaz ezekből a dolgok­ból. Én azt hiszem, maga megelégelte már a külföldi dicső­séget és vissza fog jönni hozzánk. Zsazsa, Írjon. Gyorsan. Őrülten kiváncsi vagyok. Szegény kis barátom ! Hogy szeretné szegényke, ha visszamennék Pestre. Pedig hát ő tudhatná a legjobban, — hiszen eleget mondtam neki — hogy soha, soha nem megyek vissza Pestre szint játszani. Nem megyek. Nem érdemlik meg. Most csak bol­doguljanak nélkülem. Ők akarták igy. Most lássák a végét. Persze, Laci szeretné, ha visszamennék. Szeretné, ha a szinháza a változatosság kedvéért végre- valahára megint tele volna. A kedves Laci most, ugylátszik, megint meg van róla győződve, hogy jó színésznő vagyok. Istenem, a kedves és finom Laci hogy szidott, hogy ócsárolt, amikor a Nép­színházban játszottam. És aNándorok, akár Erényiek­nek, akár Fáyaknak hivták őket, milyen boldogan hirdették, hogy rossz színésznő vagyok! Bezzeg, most, ha megint Beöthyéknél játszanám, a házi ujságiró-gárda milyen hangosan hirdetné;

Next

/
Oldalképek
Tartalom