Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
43. szám. 1880. xxvii. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG 709 Petőfi ifjúkori kiadatlan költe- ményeiböl. A «Vasárnapi Újság» f. évi 36-ik számában alkalmunk volt közölni Petőfinek «Kuruttyó» czimű eladdig kiadatlan ifjúkori tréfás balladáját, melyet a költő fiatalkori barátja és iskolatársa, nt. Neumann Károly nyugalmazott lelkész ur küldött be közlés végett hozzánk, megjegyezve, hogy Petőfi 1841. őszén, midőn Pozsonyban az ő vendége volt, egy fiizetke verset adott át neki baráti emlékül. E füzetben volt az elveszettnek hitt «Kuruttyó» czimű költemény is, egyéb versekkel együtt, melyeknek czimeit ott fölsorolta s melyek szintén kiadatlanok az egyetlen «Zivatar» czimüt kivéve, melynek az «Összes költemények» újabb kiadásai végén a «Tol dalék »-ban az 1842-iki költemények között «A bujdosó» czim alatt egy megbővite- tett, átdolgozott és egészen más befejezésü variánsa található. Levelünkre, melyben e még kiadatlan ifjúkori költemények beküldését is kértük, Neumann ur beküldte mayát az eredeti füzetet, a következő levéllel: Tisztelt szerkesztő ur! Kívánsága s Ígéretem szerint küldöm ezennel Petőfi zsengéit, melyekről utolsó levelemben értesítettem. Legczélszerűbbnek találtam az eredeti kéziratot küldeni. Ha másolatát küldöm, fölmerülhetne az authenticitás kérdése is. így azonban — ki Petőfi fiatalkori keze Írását valaha látta, az ezen iratokban is azonnal ráismerhet. Kérem,- szíveskedjék — tetszése szerinti felhxsz- nálás után — e kéziratokat nevemben a nemzeti múzeumnak átadni, hogy az ott már letett Petőfi- hagyományoklioz tétessenek. Arad, 1880. okt. 19. Neumann Károly. A füzet kis tizenhatodrét alak, erős, merített kékes papíron, melyet baráti kezek egészen ép állapotában megőriztek. Az egész füzet 12 levél (24 lap). Az első lapon ez áll: Ha az első szó kéziratának betűit a füzet kéziratával össze is hasonlítjuk, «Lan,c»-nak kell azt olvasni; a költő szeszélye — más okát nem tudhatjuk — adhatta e czimet a füzetnek. A költemények abban a sorrendben következnek egymás után, a mint azt mi is közöljük s a mint azok a füzet utolsó levelének belső lapján látható tartalomjegyzékben elő vannak sorolva. A «Kuruttyó» a «Galga partihoz» és az «Örök bú» czimű költemények között foglal helyet. A költemények hitelességéhez kétség nem férhet. Hogy azonban a hitelesség annál szembe- ötlőbb legyen: a füzet czimén kívül, az első költemény («Búcsú») első lapját és a tartalomjegyzéket a költő kezeirásának hű utánzatában közöljük. És most álljanak itt a költemények : Búcsú. Irigyen a’ sors boldogságom ellen, Pozsony! körödből ismét messze hí ; Megyek — de dúlva van búcsúzó mellem, Miként váradnak puszta termei. Utánam intesz még Dunád’ ködébül, ’S arcomra keserű köny árja gördül. Nem hosszú volt tebenned múlatásom, ’S az órák mint a’ nyíl röpültének, De ijj órákat a’ nagy mennyországon Angyalnak adnak csak az istenek. Édenben éltem üdvözülöttképen Barátaimnak nyájas, hű körében. A’ messze távol kéklő fátyolába Takarja már szép képedet, Pozsony, Nem lágyul a’ vad végezet, hiába fi ÜŐHkJ /hr*J ()Úvi iav (n^Énf <nJdx^_ vyxA^Jfl »m. AAdíÁid/ VJUuj'rfy yr&f)' rfiljK 'u2/^ toui/0 T«* W £ y cnrXj- a J{ a\lrNl Ljcfi txn JA K»/ SL'Wy rrn^t- flsr■'ftlrth O. ^ ÍnD rJemdUf ' Nyögel panasz kesergő ajkamon : Mennem kell! — ’s tán örökre szakadátok Már tőlem el, ti szeretett barátok ? Vegyétek hát a’ bujdosó*kebelnek A’ zúgó szélben hangzó végszavát: Szerencse kényei akár emelnek, Akár nyomor ’s Ínségbe döntnek át, Míg a’ koporsó nyugtomat nem adja, Érettetek gyúl szívem’ indulatja. Galga partihoz. Üdvözöllek messze bérctetőkrő', Szent hejek! Hol a’ Galga lassú andalgással Hempejeg, Holpájája éden volt a’ gyermek- ifjúnak, Hol az életüdv’ örömvirági Nyíltanak. Lángszerelmem’ szép viszonozója, Barna lány, Emlékezve küldsz-e még sóhajt a’ Szív után, Mejjet annyi kéjnek bölcsejében Bingatál, Mejjnek első éneket lantjára Te csalál ? Ah, rád vissza bús könyhullatással Néz szemem : Vesztve téged vésze boldogságom, Mindenem ! Örök bú. Tódúl a’ felleg; barna éjbe vonja A’ látkört, búsul a’ sötét vidék. Sötét e’ szív is, hű szerelmem’ honja, Beá a’ bú gyászfátyla szöveték! Nem bírva terhét a’ felhő könyekre Fakad, ’s a’ rózsa gyűjti gyöngyeit. Megtelt e’ szív is, könyeim peregve Áztatják arcom’ hervadt díszeit. Színekkel tarka ékesen szivárvány Ragyog keletről, szép derű’ jele. Borúm örök, hajh, lánykám nem mosojg rám Szivárványként, hogy földerítene. Zivatar. Mit nekem hab ? mit nekem vész ? Én nem félem haragát; Kebelemnek pusztaságán Száz sirokkó rohan át. Rajta, gyorsan evezőhöz, Talpra reszkető legény, Bár toronnyá nő a’ hullám, A’ túlpartra szállók én. Köd borong ott, sűrű ködnek Kétségbarna éjjele; Lány, temetve mindörökre Légyen emléked bele; Mejj az égő szerelemmel Enyelegve játszhatál, Mejj hűséget esküvél és Ah mejj még is megcsalál. Rajta, bajtárs, csüggedetlen! Nincsen messze már a’ part; Bár izzadva férfiszívvel Mi kiálljuk a’ vihart. lm, mi kép leng a’ ködéjben ? Bíjoló, mint a’ tavasz, Szőke fürttel — kék szemekkel — Hűtelen lány ! képed az. Hajh, nélküle nincsen élet! Vissza, izzadó legény, Bár Mátrává nő a’ hullám, Vissza — hozzá — szállók én ! Újság. Figyeljetek, derék história! 'Halljuk! Tovább! Na s’ aztán !» A minap S <ent elragadtatás’ füzével egy Költő merészen mászta Helikon’ Bércét, öröklétű hírkoszorút Tűzendő fürtibe a’ fénytetőn. Már-már magas céljához ért, midőn Ráműletes mennydörgés hallatik. ««Védj, szent Apollo !»» Újra mennydörög. Megborzad a’ költő, ’s uramfia ! A’ méjbe henterűl. «Hahahaha !» ’S ugyan mi dörge? «A’ boszús Olymp.» Nem. «Halljuk! halljuk!» Hát a’ Múzsafi Nem legbővebben abrakolt — hasa. Változás. Míg a’ földet gyász temette, Dúlván förgeteg felette Pusztaságnak vad telén, Mért virúla bájos éden Kebelemnek belsejében ? Mert rózsámat ölelem. Most, midőn a’ szép tavasznak Uj virányi illatoznak A’ mosojgó téreken, Mért vagyon tél kebelemben, Puszta, gyászos, véghetetlen ? Mert rózsám’ nem ölelem. Csal Völgy’ homáján, fák’ hüsében, Kert megett, Zeng a’ lantos hév szerelmi Éneket. Zeng, ha gyúl a’ rózsahajnal Keleten, Ha nyugodni bérc megé a’ Nap megyen. ’S szép tavasszal, nyár’ hevén, hűs Őszön át Pengeti a’ szerelemnek Hév dalát. ’S édes díja zengzetének A’ leány Ha kacsingat által a’ kert’ Ajtaján. Jő a tél, és megnyil a’ kert, És ragad Kebelére a’ leány — más Boldogot. A’ csalódott megy kinok’ bús Éjjelén, ’S hallgat a’ dal lantja’ néma Idegén.
