Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
83 156 ; Magyarországon 65). AI- és fögymDäzium 184, s ezekben 43,681 tanuló volt (Németországban 503 gymnázium 108,000 tanulóval; Magyarországon 155 gymnázium 29,030 tanulóval). Reáliskola 44, s ezekben 8308 tanuló (Németországban 148 reál, 107 polgári iskola = 255 iskola 82,000 tanulóval; Magyarországon 39 (fő-és al) 8,162 tanulóval). Egyetem 9 van 5760 tanulóval (Németországban 21 egyetem 18,155 tanulóval; Magyar- országon 3— Budapest, Kolozsvár, Zágráb —3145 tanulóval.) Ilyen arányban vannak képviselve a többi képző-intézetek is, pl. gazdászati, technikai iskolák stb. Ez adatok világosan bizonyítják, hogy a szellemi kultúra mennyire elmaradt Oroszországban a többi államokétól. De még ne feledjük, hogy a tanárok is a kormány befolyása és szigorú felügyelete alatt állványosak korlátozottan mozoghattak, szabadabb gondolataiknak tért nem engedhettek, s a megszorított rendszer s czenzurált tantárgyak előadása mellett a legjobb akarattal is csak ferde irányú pedagógiát követhettek. Szabad verseny nélkül, alapos tudományosságról szó sem lehet. Erezte is e bilincseket a szabad lélek, miért is a fiatalság, miután forrón óhajtottt czélját, t. i. alapos tudományt, modem mivelt- séget, hazájában nem találhatott, külföldre vágyódott, külföldön akarta a hézagot pótolni. A nevezetesebb férfiak beutazták Németországot, Franczia-, Olaszországot, Angliát, Svájczot, hogy ott művelődjenek, s hogy a hazájokban eltiltott szellemi termékekkel külföldön megismerkedhessenek. A tiltott gyümölcs pedig a legédesebb. Fentebb érintettük, hogy II. Katalin Voltairerel s franczia encyklopedistákkal szoros érintkezésben állt. Hogy kik voltak e férfiak, egy Voltaire, Diderot, nem szükséges említenünk. Egyet azonban, kinek tanai tárgyunkkal szorosan egybefüggnek, lehetetlen érintetlenül hagynunk, sez volt La Metrrie (1709—1751), kinek theoriája szerint minden, a mi szellemi — őrültség, és az ember főczélja a fizikai élvezet. Az istenben való hit szerinte alaptalan és haszontalan. A világ csak akkor lehet boldog, ha az atheizmus átalában győzni fog. Nem lesz többé vallásháború, bölcselkedő theologus stb., ha az ezek által megmérgezett természet volt jogait visszanyeri. A lélek semmi egyéb, mint üres név. A mi pedig az ember fölénye az állatok fölött, az az emberi agy kiváló szervezetéből megfejthető. A halhatatlanság tökéletes képtelenség. A halállal mindennek vége; következőleg: élvezzünk, mig élünk! S a mit La Mettrie gúnyolva élénkbe vet, azt később a nevezetes »Systéme de la Nature» czimü munka nagyobb komolysággal és tudományossággal kifejti. A mű szerzője ismeretlen, de bizonyára az encyklopedistáktól ered. Főbb vonásokban ezeket tartalmazza: Nincs egyéb, mint anyag és mozgás, s e kettő elválaszthatatlan egymástól, ha az anyag pihen és mozgásában akadá- lyoztatik. Téves hit az, hogy az ember test- és lélekböl állana, valamint hogy volna világ és isten. Mi teremtette az istenről való hitet? a rossz, melyet az ember tapasztal, s melynek eredetét az ember föl nem derítheti. A szenvedés, félelem, tudatlanság, ezek forrásai az istenben való hitnek. Mi reszketünk, miért? mert évezredek előtt elődeink is reszkettek . . . Vannak ugyan sokan, a kika vallás igájából már kiszabadultak, de mégis azt vélik, hogy szükséges a vallás a népnek, hogy ez korlátokban és rémületben tartassék. A mi pedig nem egyéb, mint valakinek mérget adni, nehogy erőivel visszaéljen. S épen a mondottakból következik aztán, hogy a halhatatlanság kedves ámítás. Már mi oknál fogva legyen az embernek nagyobb kiváltsága, mint a többi természetnek ? Az ember a szükségességnek vak eszköze. . . Az erkölcs, ha hatékony akar lenni, csak önszerete- ten, csak önérdeken alapulhat. Az oly ember, a ki érdekeit úgy tudja valósítani, hogy mások kénytelenek az ő érdekei előmozdításához hozzá járulni — az jó ember. Az érdek rendszere követeli az emberek egymássali összeköttetését, s ebben van az igazi erkölcsiség. Ebben a szellemben munkálkodtak a franczia encyklope- disták. S ha Katalin czárnö is rokonszenvezett e férfiak irányával, mennyivel inkább üdvözölhette az orosz nép, mely érezte az elnyomatás súlyát, a nyomort?! Hisz a népre valóságos áldás gyanánt tűnt fel a szó: élvezzünk, mig élünk ! S ki tart vissza az élvezetektől? a kormány, a pap. Persze Katalin aztán elfordult úgy Voltairetől, mint az encyklopedistáktól, midőn a veszedelmes irány fejére kezdett nőni. De menjünk tovább. A «Systéme de la Nature» czimü mű iránya Németországban is talált képviselőkre. Ez irányú művek ellen szigorú zárvonal állíttatott az orosz határokon. De épen mert tilosak voltak, annál nagyobb figyelemmel s rokonszenvvel fogadta az orosz fiatalság. S ha tilos volt behozataluk Oroszországba, úgy az ifjúság kiment, daczára a magas útlevél-adónak, utánuk külföldre, s becsempészte az ország belsejébe, aztán titokban lefordította, kinyomatta, terjesztette s a bennök kifejezett eszméket legott valósítani akarta, nem tekintve arra, ha vájjon illenek e azok az orosz viszonyok keretébe? De mit talált még az oroszországi fiatalság külföldön ? Ott találta Scbellinget, Fichtét, Hegelt. Ám e férfiakban nem azokat a bölcseket, a kik lángelméjükkel megteremtették koruk bámulatos termékeit, a kik mély tudományosságot és felvilágosodást árasztottak a német egyetemekre. Nem ezeket találta az orosz fiatalság a külföldön, miután felületes tudománynyal, mint a milyen az orosz fiatalságé volt, nem is lehet a mély gondolatok tárházát felölelni, de ott találta azt a Schel- linget, a ki bölcseletében azt fejtegető, hogy az Isten még csak lesz; azt a hires Fichtét, a ki a szabad gondolatok nyilvánítását követeié s a ki aztán különféle szabad kifejezéseiért Nagy Frigyes előtt bepanaszoltatok mire az uralkodó igy felelt: «Ha igaz, hogy Fichte a jóságos Istennel ellenkezésben él, úgy ez ügyet intézze el maga a jóságos Isten, nekem pedig semmi közöm hozzá»; azt a még hiresebb Hegelt, a ki a «létet» a «semmi»-vei azonositá, hogy ez alapon fölépítse bölcseleté fényes palotáját. Nem káprázhatott-e el az orosz fiatalság szeme ilyetén szellemi küzdelmek láttára? Az a fiatalság, mely hazájában a felvilágosodásnak és szellemi kiképzésnek alig hogy első elemeit kapta (bölcseletből még annyit sem, mert tudvalevőleg I. Miklós a bölcselet tanítását végkép eltiltá) — felületes okoskodásával lépést nem tarthatott a már jóval előbbre haladt német szellemmel, ügy történt aztán, hogy a külföldi mélyebb bölcseletet vagy nem értette, vagy félreértette, de az ő eszejárásához simulékonyabb elveket annál inkább elsajátította. Azok pedig a kóros, materialisztikus elvek valának. Az orosz ifjúság igy külföldön, a múzsák szentélyeiben felvillanyozva, ihletett lélekkel hazájába vágyott; hazájába indult. És mit talált odahaza ? Ott találta a czézáro-papizmust teljes fényében ragyogni,
