Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

71

lia minden nagyobb városában keresztülhurczolták, hogy lássa mindenki, minő sors vár arra, ki minden világi s erkölcsi jogot lábbal tapodni merészel. János élete végperczeiben töredelmesen vallotta be, hogy ő nem annyira rajongó, mint inkább ügyes csaló volt, ki ilyformán akart volna hatalomra vergődni, de Kniperdoling az utolsó pillanatáig állította, hogy az az ügy, melynek ö előharezosa volt, egyszer diadalra jut s elébb-utóbb vagyonközösséget léptet életbe a világ, mikor aztán megszűnik minden rang, tekintély és hivatal.

Az uj Jeruzsálemet lerontották, az életben maradt nőket elkergették, hogy étlenül s hajléktalanul veszszenek el, mert a ki anabaptista nőt házához mert fogadni, azt mint anabaptistát büntette a szigorú törvény. Sok idő került bele, mig Münster újra fölépült. Buzgó lakosságot telepitett oda a püspök, s ma már a próféta városának lakói csak a történeti nevezetességű helyeket mutogatják a kiváncsi utasoknak.

Az ős germán szoczialismus e szerint össze volt szőve a vallással. A szabad gondolkozás dicső vívmányát a középkor sötétségéből alig kibontakozott, neveletlen emberek nem voltak képesek kellőleg méltányolni s még kevésbbé alkalmazni. Azt tartják sokan, hogy a mostani német szoczializmus teljesen mentt minden vallásos eszmétől. Csalatkoznak. Kingsley kanonok keresztyén szoczialismusának Németországon elég sok párthive van. Egyik-másik párt kaczérkodik velők, hogy a kormányt közösen buktassák meg. Ez elnevezés: konzervatív szo- czialista, bármily ellentétes fogalom gyanánt tűnjék is föl, tényleg létezik. Németországban a keresztyén szoczialista munkáspárt többször adott már magáról életjelt. Elvök szerint az ipar-egyletek jó fegyver a társadalmi rendszer önzése ellen, de magában véve ez nem elég, a mennyiben biztos alapra nem épit. Szemök előtt tartva Leyden János példáját, e konzervatív szoczialista keresztyén párt nagyon óvatos; a gyökér ott van Németországban, de ágait inkább más államokban terjeszti szét. Elviszi azt magával mindenhová, el még Amerikába is. A történelemből tudhatjuk, hogy anabaptisták már 1548 előtt is tartózkodtak hazánkban, mert az ezen évben hozott XI. s későbben 1556. évi XXVI. törvényczikkek kitiltják őket az országból. De azért mindvégig maradtak itt szórványosan, s atyáink őket «fekete németek»-nek hívták.

K. T. IC.

k albánokról.

A berlini szerződés óta Európa szeme éber figyelemmel csiigg az albánok vakmerő faján, mely a dolgok uj rendje ellen fegyveres kézzel áll ki a síkra s elszántan néz farkasszemet a tétovázó Montenegróval. Az újabb történet egyik legvéresebb lapját ők írták be akkor, mikor megölték Mehemed Alit, a török birodalom legerősebb oszlopát. E faj vad mint az oroszlán s a mily bátor ép oly engesztelhetetlen. Akármily fordulatot vegyen is jövőre a török birodalom rendezése s az albán-kérdés megoldása, az bizonyos, hogy az albánok eddigi tetteikkel magukra vonták a világ érdekeltségét, s mindenki egyetért abban, hogy e rettenthetetlen faj még fontosabb szerepet van hivatva játszani.

Ez érdekes népfajról s Albániában szerzett tapasztalatairól a nagy angol költő, Lord Byron is megemlékezett egy levelében, melyet most egyik napilapunk, a «Magyarország», magyar fordításban közöl. — Lord Byron, az albánokat s az Albániában szerzett tapasztalatait leírta. A levél csaknem 70 esztendős, de egyfelől a tárgy változatlan érdekessége, másfelől

a nagy költő élénk és jellemző leírása ma is igényt tarthatnak az olvasó figyelmére.

Lord Byron 1809-ben nagy keleti körútja alkalmával járta be Albániát, s innen ment Görögországba a hol elkészítette a «Childe Harold» czimii költői elbeszélése első énekeit, melynek nehány versszakasza szintén szól az albánokról. íme a levél egész terjedelmében.

*

Preveza, nov. 12. 1809.

«Bövid idő óta Törökországban vagyok. Ez a város a tengerparton fekszik, de Ali pasánál tett látogatásom kapcsán ke- resztül-kasul jártam egész Albániát. Tepaleenig, hol ő fensége nyári rezidencziát tart, körülbelül 30 mórtföldnyi utam volt s három teljes napig nála maradtam. A pasa nagytehetségü ember hírében áll. Kormányozza egész Albániát (a hajdani Illyriát), Epirust és Maczedónia egy részét. Fia, Véli pasa, a kihez ajánló levelet adott, Moreben uralkodik s nagy befolyása van Egyiptomban, szóval az ottoman birodalom leghatalmasabb emberei közé sorozható.

Három napi pompás utazás után Janinába érve, ott értesültem, hogy Ali pasa Illyriába ment, Ibrahim pasa berati várát ostromló csapataihoz. Hallotta, hogy egy főrangú angol időzik tartományában s rögtön utasította Janina várnagyát, hogy külön házat bocsásson rendelkezésemre s lásson el mindennel, a mire szükségem lesz. Annyit megengedtek, hogy a szolgáknak adhattam ajándékot, de pénzt nem fogadtak el semmiért. Én a vezér paripáin indultam útnak. A leggyönyörűbb vidéken utaztam át. Szebb nincs a világon, kivéve Cintvát Portugáliában. — Kilencz nap múlva Tepaleenba értem.

Sohasem fogom elfelejteni azt a csodálatos látványt, mikor délután öt óra felé, naplemente tájban Tepaleenba bevonultunk. Ott álltak az albánok felséges öltönyeikben. Pompásabb ruházat nincs a föld kerekségén. All a jól ismert bő, fehér szoknyán kívül aranynyal hímzett köpenyből, piros bársony ujjasból, aranyszegélyü mellényből, ezüsttel kivert tőrből és pisztolyokból.

Magas süvegü tatárok jöttek elő, turbános, fehér köpenyű törökök, katonák és fekete rabszolgák, kik lovakat vezettek. Az elsők a palota bejárata előtt állottak nagy csoportokban, az utóbbiak kolostorszerü épületben, valamivel távolabb. Kétszáz remekül fölszerelt paripa állott indulóra készen. Futárok jöttek- mentek. Pörögtek a dobok s török ifjak kiáltották az órát a mecset tetejéről. Ez és a város maga, uj és megragadó benyomást költének az idegenben. Miután a vezér, török szokás szerint, hogylétem felől kérdezősködött vo’na, szépen berendezett lakosztályomba vezettek.

Másnap bemutattak a pasának. Teljes uniformisba vágtam magamat, oldalamra díszes szablyát kötöttem stb. A vezér márványnyal rakott teremben várt rám. A terem közepén szökőkút locsogott s a falakat köröskörül veres pamlagok szegték. Állva fogadott, a mi különös megtiszteltetés a muzulmánoknál s azután jobbfelől maga mellé ültetett. Rendszerint saját görög tolmácsomat hordozom magammal, de mostan e tolmácsot a pasa orvosa helyettesítette, a ki jártas a latin nyelvben.

Első kérdése az volt: mi okból hagytam el ilyen fiatalon hazámat; mert a törökök nem bírják fölérni észszel, hogy valaki puszta mulatságból utazhassák. Azután azt mondta, hogy az angol követ már beszélt rólam, s tudatta vele, hogy előkelő családból származom. Sietett megjegyezni, hogy teljesen meg van győződve magas származásomról, mert kis füleim, fürtös hajam és fehér kezeim vannak s örömét nyilvánította megjelenésem és ruházatom fölött. Felszólított, hogy Törökországban tartózkodásom alatt tekintsem atyámul, ő is úgy fog bánni velem, mintha fia volnék.

És csakugyan úgy dédelgetett, mint egy pulyát, — napjában húszszor is küldött mandulát, csemegét és déli gyümölcsöt. Első audiencziám kávén és csibukon végződött. Később még háromszor találkoztam vele. Csodálatos, hogy a törökök, kik öröklött méltóságot nem ismernek s kiknél az uralkodóhá-