Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
66 tantani. Ez a kétségbeesett forradalmi elem tehát alattomos összeesküvésekben igyekszik szabadulni az önkényuralomtól. Ez idáig természetes. A roppant nagy talaj, az alnép, mozdulatlan, és aránylag igen erős. Az orosz mozgalom körülbelül azt a képet nyújtja, a mit egy nagy sziklába rejtett robbantó anyagé, mely nem elég erős azt szétvetni. Ingatja, repedezteti, de nem bírja egyszerre darabokra törni. De azért nem hagy fel erőködésével. A mozgalom okai és okozatai, az ellentétek karcza érthető. De módozatai és annak részletei csodálatosak. íme a legújabb merénylet; mennyi megfejthetetlen kérdés ! A czárt majd mindennap értesítik arról, reggelije mellé adott fekete levélben, hogy téli palotájában fogják légbe röpíteni. De mit a czárt ? Egész Európát! Az egész világot! Hiszen már a moszkvai pályafői merénylet után még Uj- Yorkban is kürtölték a hirlapok, hogy a nihilisták e terv kivitelét készítik elő. Olvastuk is, hogy a téli palotában gyanús embereket, robbantó szereket födöztek föl. Pétervárott ostromállapot van. Gurko tábornok valóságos viczeisteni hatalommal rendelkezik, bebörtönöztet, Szibériába küldet, lövet, akasztat, belátása, «Ahndungja» szerint, akárkit, a nélkül, hogy ezért akár maga a czár feleletre vonná. Gurko még a házmestereket is rendőrökké tette, holott a rendőrség száma légió. Mindamellett a czár ebédlő termét sikerül fölvettetni, és a czárt, családját, vendégeit, ezek közt Sándor bolgár fejedelmet, csak az menti meg, hogy néhány perczczel elkéstek. Épen be akartak nyitni, mikor az ebédlő alatt az akna fölrobban, és vagy negyven finn testőr részint meghal, részint megsebesül. A tervbe tömérdek embernek kell beavatva lennie, és pedig az udvari czári környezet körül is igen számosnak. Azonkép a moszkvai pályafői merényletnél. Hogyan, hogy ennyi ember közül nem találkozik egyetlenegy áruló ? Holott az összeesküvések története többnyire azt mutatja, hogy sokkal kevesebb számú beavatottak terve is többnyire meghiúsult, részint árulás, részint véletlen fölfedezés utján? Melyik a csodálatosabb : az-e, hogy a czár környezetéből annyi ember találkozik, vagy az, hogy ezek közt egy sem találkozik, a ki vagy megbánásból, vagy félelemből a tervet és titkos szövetséget idejekorán fölfáiné, elárulná? Vagy pedig az a legcsodálatosabb, hogy a hol ennyi áruló találkozik a czár környezetében, másfelől meg annyi hive föltétlenül, valóságos ebhűséggel ragaszkodik hozzá, kiteszik magukat mellette a veszélynek,légbe röpittetik magukat tömegesen, mint a finn katonák ? És végül hogyan magyarázható, hogy ha a czár környezetében annyi a nihilista összeesküvő, ezek közül egy sem tudja értesíteni a merénylőket a czár mozdulatai, szándékai, holléte felől, hogy a merénylet meg ne hiúsuljon ? Mennyi cselszövény, véletlen, karambolázhatik itt összevissza. Igazán, ez a piszkos, kóczos,foghamagyszagu, pálinkabűzös nép — a csinovnikok, muzsikok hazája — kezd érdekes lenni! Mit fog tenni ez a nép, ha fölszabadul ? Azt szokás mondani, hogy Oroszország csak az abszolutizmus kezében veszélyes Európára. No no. Francziaország is egy forradalom után rohant végig Európán. Pióma mint köztársaság se volt oly igen ártatlan. Az oly nép, melyben a mártír úgy terem mint a gomba és a melynek száma 80—100 millió, sokra képes. Ha egyszer egy lángész e sok elfojtott erkölcsi erőt kifelé találja fordítani? Kemény dolga lehet vele földrészünknek . . . —jd~ Szentpétervári képek. — Öt képpel. — Az a borzasztó merénylet, mely legközelebb a minden oroszok czárjának palotáját megrázkódtatá, az egész világ figyelmét Szent-Pétervárra vonja. Érezni látszik a világ, hogy a «paloták városa», mint az oroszok fővárosukat nevezik, maholnap egész világrészekre kiható események színhelye lesz. Nem lesz tehát ez idő szerint érdektelen, ha ez oly szomorú érdekességre vergődött városban egy kis körutat teszünk. Vannak utazók, kik Szent-Pétervárt az egész földkerekségen a legszebben épített fővárosnak tartják. Minden főváros kicsiből lett nagygyá, a különböző korszakok hozzá építettek á régihez egész részeket előre megállapított terv és rendszer nélkül, s minden ilyen rész magán viseli a maga korának és ízlésének bélyegét. Természetes hát, hogy minden igy fejlett fővárosban van valami, ami az embert egy különböző szinü és szövetű darabokból összeférczelt ruhára emlékezteti. Nincs bennök egység, nincs bennök összhang. Szent-Pétervárnak azonban már megvolt egész kész terve, mikor még a mai paloták helyén mocsár és posvány terült. Az utczákat kimérték egyenes tervszerű vonalakban, kijelölték a leendő terek, sétányok helyét, megállapították, hogy ide jön ez, ide, oda amaz, s csak azután fogtak hozzá építéséhez. Meg is látszik rajta, hogy egy kéz teremté elő a földből és pedig egy oly hatalmas és lángeszű ember keze, minő Nagy Péter czár volt, ki külföldön nem csak világot tapasztalt, de el is sajátitá s megvalósítani tudta azt, a mit odahaza meghonosítani óhajtott. Szent-Pétervár egész területén sehol nem látlntók azok a rendetlen, dísztelen s a népesség előkelőbb és gazdagabb osztályai által annyira került és rettegett városrészek, melyek más fővárosok díszes részein rongyokként fityegnek. Szent-Pétervár uj város egészen, csak másfél százados, s innen a feltűnő rendszeresség, szabályosság és egyöntetűség minden részében. De daczára, hogy történeti múltja oly rövid idejű, máris tele van érdekes műemlékkel,' kolosszális lovagszobrokkal és nagyszerű középületekkel. A műemlékek között első helyen áll Nagy Péter czárnak, a város megalapítójának óriási lovagszobra, melynek 17 láb magasságú talapzata egyetlen márványtömbből van kifaragva. E roppant márványdarabot Szt.-Pétervár mellett egy mocsárban találták, akkori állapotában 3 millió fontnál nehezebb volt s a kidolgozás után is többet nyom 900,000 fontnál. A szobor maga 10,000 font sulylyal bir, s az egész teher a ló hátulsó lábain és farkán nyugszik. A nagy czár egy meredek sziklán van föltüntetve, a mint lovával oda ugratott s a szikla körül három felől tátongó mélységek látszanak. — «Arczczal a Néva felé van fordulva», —írja egy angol utazó,— «s kiterjesztett karjával gondolatának és erős akaratának megtestesülésére (a fővárosra) mutat, mig lábai alá, mintegy a legyőzött akadályokat jelképezve, kígyó van tiporva.» A talapzat
