Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
nevében» eltulajdonították. Bőjtöltek s nem egy közülök éhen halt meg, csakhogy böjtjét hűségesen kitartsa. Némelyik azt álmodta, hogy már e földön megkezdődött a menyország s meztelenül járt s kelt az utczán. A hatóságok akasztatták, ki- noztatták őket, de mind hiában. Badenből s a szász fejedelemségből kiűzetvén, az anabaptisták Münszterbe csődültek össze, hol aztán szives fogadtatásban részesültek. Münszter városa 1527-ben testületileg nyilatkoztatta ki, hogy uj vallást alapit. Püspökük szerencsére kiszökhetett. E pásztor nélküli nyájhoz tömegesen tódultak a pásztorok. Legelső volt ezek közül Hoffmann Melkhior, a ki azt állította, hogy ő van Istentől elküldve az uj Jeruzsálem megépítésére s az ezredéves országiás már nemsokára kezdetét veendi. Ezért tehát mindenekelőtt a római Babilont kell romba dönteni, a papságot kiirtani. A választottak seregét majd Illyés és Énok vezetendi, kiket az Ur elküld hoz zájok, hogy tüzes lehelletök előtt a hitetlenek porba hulljanak. Hoffmann megfordult Hollandiában is, hol fogékony kedélyekre bukkanván, holland nyelven is irt egy értekezést az uj világról. Emdenben s egész Frieslandban sikerrel hintegette a konkolyt. A holland hatóságok, miután Y. Károly kormány- rendszerét gyűlölték, e rajongót nem gátolták térítésében. Azonban híveivel együtt a spanyol rendőröktől üldöztet- vén, Münszterbe menekült, hol már ekkor Rothmann vitte a főszerepet, ki azért szakított Lutherrel, mert ez társadalmi átalakulást nem helyeselt. Miinszterben minden templomban anabaptisták hirdették az igét, kik magukat prófétákul adták ki, különösen Mathys János, harlemi pék s hadnagya Bokelson János, leydai szabó. «Én vagyok Enók — igy szólt Mathys —- s azért küldött engem az Ur, hogy hirdessem nektek: «közel van Jézus Krisztus.» S ezren adtak hitelt néki, a pokol tüzével fenyegetve azokat, kik e szent igazságot kétségbe vonni merész- lenék. Mathys csakugyan jövendölt meg egyetmást, mi beteljesedett, s mivel a nyomorult viszonyok között örömmel várták sokan a világ végét, a próféta eme jóslatának is hitelt adtak. Hollandiában két anabaptista téritő, kiket a próféta maga előtt küldött, két hét alatt negyvenezer embert merített be s keresztelt meg újra. S mikor aztán maga I^eyden János is megjelent közöttük, úgy borultak le előtte, mintha angyal szállott volna le az égből s a szentirásból összehadart igéit mennyei ihletésnek tulajdoniták. Leyden János szóról szóra tudta a szentirást s zagyva beszédét idézetekkel tudta varázsszerüvé tenni. Ő nem oly egyszerűen beszélt, mint a pór-háboru főnökei, követelve az adó lejebbszállitását, a jobbágyság eltörlését, — ez nem illett volna a próféta méltóságához. Czélzott az egy akol egy pásztorra, a közelgő ítéletre, melynek tüze megemészti azokat, kik a prófétának ellent mernek mondani. S mindegyik mondatát egy-egy szentirásbeli idézettel fűszerezte meg. A parasztháború erőszakos elfojtása tehát nem vezetett czélhoz, sőt az ellentállási képességet edzé, annyira, hogy még sok józan értelmű ember is eltévedt s a rajongókhoz csatlakozott. Alig lehet betegség, mely ragályosabb volna, mint a rajongás. Ily járvány alkalmával igen sokan szeretnek a zavarosban halászni; a rajongókat furfangos csalók használják föl saját czéljaikra. Az igazi benső áhitat s a vak rajongás között hajszálnyi határvonal van, épen úgy, mint a fenséges s nevetség f között. (Vége következik.) Az égés és a láng. — Két képpel. — Az égés nem egyéb mint lélegzés. A gyertya, vagy a lobogó tűznek lángja is csak akkor éghet, mikor levegője van, miként a tüdő is csak akkor működhetik. Mindenki tudja, hogy a közönséges levegő, mely a belélegzésre alkalmas két részből áll: az egyiket légenynek, a másikat élenynek nevezi a tudomány. Az éleny az voltakép, melyre a testnek szüksége van, mig a légeny felhasználatlanul eltávozik a testből a kilélegzés által. Égéshez is az élenv szükséges, mely ha fogyatékán van, az égés sem megy végbe rendesen. Ha pedig egészen elfogy, megszűnik azonnal az égés is. Egy üveggel lebontott gyertya azonnal elalszik, valamint egy üveg alá zárt ember is elhalna, ha nem kapna valami utón levegőt. Ha pedig a gyertyát, vagy égő gyufát egy szájával fölfelé fordított edénybe dugjuk belé, mint azt ábránk mutatja, akkor az égni fog ugyan egy ideig, de égése nagyon tökéletlen, a füst melyet támaszt igen nagy, mert az egyes elégni való részek nem égnek el oly jól, a mint kellene. A gyertyaláng, ha nincs A rendes gyertyaláng. elég levegője. A láng és az ember tehát egyugyanazon anyagot fogyasztják, s bizonyos körülmények között el is fogyasztják egymás elöl. Tapasztalható dolog, hogy ott a hol sok láng ég, az ember alig juthat levegőhöz, ellenben ha sok ember gyűl valahol össze, ott a láng, a gyertya vagy lámpa lángja nem ég jól. Tánczter- mekben, színházakban, s mindenütt, hol sokan időznek soká, észrevehető, hogy reggel felé a világítás sokkal homályosabb mint este, mert akkorára a levegőből az éleny már ki fogyott. A mi magát a gyertyalángot illeti, az tulajdonképen három részből áll. A legbelsőbb, mely a kanóczot veszi körül, a legsötétebb. Sőt ámbár az ember azt hinné, hogy legmelegebb, voltakép a leghidegebb. A miről meggyőződni is könnyű. Ha az ember vesz egy gyufaszálat, s fejét hirtelen bedugja a lángnak azon részébe, mely a kanócz mellett legfeketébbnek látszik, nehány perczig is ott maradhat a gyufa feje a nélkül, hogy meggyu- ladna. Sőt a gyufa fája hamarább meggyül mint maga a fej, ott a hol a láng sokkal fényesebbnek látszik, s mely része a lángnak voltaképi világitó hatást szüli. Ezenkívül ismét van a lángnak egy része, mely sötétebb s ebben gyűlik össze a láng el nem használt része, a korom. A lángnak tehát csak ezen legkülső rész kormol, a középső világit, a legbelső pedig az égést előkészíti. Franklin Társulat nyomdája.
