Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
37 merhetlen kárörömmel jelezte ezt és utalt arra, hogy mennyire kedvelt Oroszország Khinában, miután Széchenyit megakadályozták útjában, Prsewalski pedig háborítatlanul nyomulhatott előre. Ismerve az orosz diplomáczia lelkiismeretlenségét, ezen alkalommal is figyelmeztetnünk kell az orosz ármányokra. Dél-amerikai népszokások. ■— Két képpel. — A Peru és Chili közt több mint nyolcz hónap óta dúló véres és elkeseredett háború, melylyel mai számunk első czikke foglalkozik, Dél-Amerikára fordítja a figyelmet. Ez alkalommal mi is érinteni kívánjuk ez érdekes világrészt, bemutatván két képet, mely az ott lakó népek két sajátságos szokását tünteti föl. előtt, s mindegyiknek megvan a maga története. A vándor, ha arra megy s megpihen, háladásul a mindenség alkotója tiszteletére nehány követ állit össze s az arra járók nem mulasztják el szintén követ dobni arra a helyrp, úgy hogy évek múltával egész nagy kőhalom emelkedik ottan. Ekkor valami jámbor utas keresztet helyez a tetejére, mások megkoszorúzzák, hantot boriinak rá s beültetik mezei virággal. A nép a babonaságig vakbuzgó, kivált Kombapata nevű falu népe, hol csodatevő, v5rt síró Jézusképet is mutogatnak. E falu népének van egy sörnemü itala, melyet ők chicluínak ne- neznek, s melynek készitésmódját egyik képünk ábrázolja. Öreges indiánok és asszonyok körbe ülnek s egy marok csirába hajtó kukoriezát vesznek a szájokba, s addig-addig kérődznek rajta, mig meglehetősen össze mem rágják. Ekkor ismét közökbe Tűzi vadászat hiénákra Amerikában. Dél-A meri kában Peru egy részét Lampa tartomány képezi, mely arról is nevezetes, hogy 600 négyszegmértföldnyi térségen egyetlen fa, de még bokor se található. Hegyei kopárak s legföljebb egy-egy tajtékzó patak szakítja meg a szirtek egyformaságát. A völgyekben 43 falu van elszórva mintegy 50 ezer lakossal, kiknek nagy része baromtenyésztéssel foglalkozik. A térés mezőkön félmillió juh legel, s ez képezi vagyonuk legnagyobb részét. Egy hires utazó érdekes leirását adja az itt lakó perui nép sajátságos szokásainak. Lampa várostól, igy ir, az u. n. Vérmező felé vezet az ut, egy Llalli nevű falun keresztül, mely épen kicsinysége miatt nevezetes. Az egész csak nyolcz nyomora kunyhóból áll. Azontúl hosszú ut vezet a rónaságra. Az utszó len egy-egy yramis áll, megannyi oltár az ott lakó indiánok veszik a péppé rágott kukoriezát s előttük levő bőrdarabra he lyezik s miután itt jó halomra szaporodott, fülesztőbe teszik, a hol belőle a spanyol manzanillához színre és ízre sokban hasonlatos ital készül. Ételeik is sajátságos vegyületüek. Akopia városban egy különös pástétomot késziten k, melyet alacsony asztalra helyezve asszonyok árulnak. Van ebben a pástétomban fekete olajbogyó, vereshagymaszelet, sajtdarabok, ezukor és szalonna. Az indiánok szerethetik, de bizony európai gyomornak nem való. Ez utazó beszéli, hogy egy faluban esteledvén, szállást kerestek egy kunyhó ajtaján, de midőn az asszony megjelent, a vezető keresztett vetett magára. «Jaj ide ne szálljunk, mondá, mert e nő „huarmijjcimpai-runacuna“, — azaz boszorkány. «A kenyeret irigylik tőlem, viszonzá az asszony, azért monda-
