Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
31 jók lajstromába vehetjük, miután mindkét fél tudóstársasági tag volt. Nekünk, apró embereknek, nem lehet ityen könnyen egymásnak a testéhez közelíteni. Se kardot, se pisztolyt nem volt szabad tartani polgári embernek ; azon kezdték az elöljáróink. Annálfogva a ki verekedni akart, annak nem lehetett azt előtte három nappal minden hírlapban kikürtölni. — (Jókai ezután az 50-es és 60-as években történt több irodalmi párbajt fölemlítve, igy végzi ezikkét:) Magam sem maradhattam ki az ak- czióból. Egyszer azért kellett megverekednem, mert nem hittem el valamit, máskor meg azért, mert nem olvastam el valamit. Soha sem a magam által elkövetett, vagy a magamon esett sértés miatt. Nigy baj nélkül végződött mind a kettő. Hanem azt be kell vallanom, hogy a párbajt megelőző nap mm tartozik az ember névnapjai közé. Mikor az embernek úgy kell minden dolgát rendbe hagyni odahaza, mint a ki nem fog élve haza jönni többé. Azonban két nevezetes eset nemsokára bezárta az irodalmi párbajoknak a sorát jó hosszú időre. Az egyik volt a Nyíri Józsa párbaja Nemeshegyivel. Azon disputáltak össze, hogy egy színdarabban fordul-e elő ágy a színpadon, vagy sem? s lett belőle koporsó Nemeshegyi számára : egy szerencsétlen döfés következtében. Az előttevaló nap találkoztam vele egy ékszerész boltjában : szép délczeg ifjú volt, a menyasszonya számára vásárolt gránátgyöngyöt, gyászékszernek. Két nap múlva viselhette. A másik volt Reviczky Szevér fátuma. Fiatal, daliás alak volt, a «Pesti Napló» főmunkatársa, tele tetterővel és ragyogó tehetséggel; hanem nagyon szeretett ellenségeket keresni magának. Egy mulatságos kimenetelű párbaját Kecskeméti Auréllel meg is énekelte Kakas Márton az «Üstökös»-ben. — Aztán egy rég függőben maradt párbaj bevégezte tragoediáját. Egy ostoba golyó, találomra kilőve har- mincz lépésnyiről, úgy szemébe találta, hogy halva maradt a Rákos ákáczfái alatt. Szép kedvese, a világ egyik leggeniálisabb énekesnője, még most is gondoskodik róla, hogy halottak napján a sirja el legyen halmozva virággal: bárhol járjon is a földkerekén olyankor. Ez a két megdöbbentő eset a könnyüvérü Írói párbajokat hosszú időre száműzte. h indusok naptáncza. Az indusok «napfáncz»-áról, melyet évenkint nagy ünne- pélyefséggel szoktak végezni, egy angol lap a következő leírást adja: Egyik területen ütöttek fel sátoraikat terjedelmes négyszögben, mely több ezer főnyi lovasságot magába foglalni képes. Középen egy pavillonszerü, az úgynevezett orvosságok sátora állt, mely körülbelül 150 láb átmérőjű, lombos gályákból összeállított alkotmány volt. Ezen galyfal mögött egy deszka- alkotmány állt, mely bivalybőrökkel volt letakarva és a színészek és tánczosok ruhatárául, egyúttal pedig a zenekar helyéül szolgált. Az egésznek belső világossága körülbelül 100 lábnyi átmérőjű volt s fölötte tiszta kék ég derengett. Csak férfiaknak volt megengedve ezen belső körben jelen lenni, hol a 28 < ráig tartó ünnepélyesség alatt egyetlenegyszer kaptak enni. Mintegy 5000 indus volt jelen. Miután azonban a belső körbe való belépés csak harczosoknak volt megengedve, a szépítem és a fiatalság kénytelen volt beérni azzal, hogy az ünnepély lefolyását a bejárás nyílásán, vagy a galyas körfalak hézagain nézze. Minden ünnepélyes színben pompázott; néhány törzsfőnök, pap és alkalmi szónok öltözete épen fényesnek volt mondható. Mikor minden előkészület megtörtént, a szilire föllépett 50 harczos, meztelenül, derékig kifestve, a mellett különféle czifrasággal beakgatva és igen szép, toliból állófejékkel ellátva. Mindenik kezében csinos síp volt, melyet táncz közben veszettül fújtak. Ezek föllépése nagyszerű, impionáló volt, fogadtatásuk a nézők részéről igen meleg. A hősiesség és kitartás, melylyel a testi szenvedéseket elviseltek, csodálatos; az egyes táuczok alatt egy-egy 50—200 husdarabkát szabott vagy szabatott ki más által saját testéből. A táncz egy nagy famáglya világánál egész éjjel tartott, miközben a tánczosok minduntalan uj meg uj tortúrával kínozták magukat, p. o. némelyik 2—4 bivalyfővel tán- czolt, melyek az ő saját bőrébe metszett lyukakban voltak megerősítve. Egy óriás indus nyolcz, hátabőrébe akasztott bivalyfejet vonszolt maga után. Sokan a tánczosok közül nem is akartak frissítőket magukhoz venni, s ezek közül nem egy élettelenül rogyott össze. Az orvosságokat kezelő ember ezalatt lelkendezve könyörgött a nagy szellemhez, hogy adjon elégséges vad zsákmányt, az asszonyoknak és gyermekeknek pedig adja meg a mindennapi kenyeret, adjon elég lovat, legyen segítségül az ellenség ellen. Egy utazó kalandjai Afrikában. Sémellé gróf, ki nem rég tért vissza fölfedező utjából, meglehetős érdekes dolgokat tud elbeszélni tapasztalataiból. Midőn a Lokodgához elért, az ottani uralkodónak nehány gyapjúból készült czikket ajánlott föl ajándékul. Ez nagyon rossz szívvel fogadta az ajándékot, s ekképen mormogá: «Nem vagyok én kutya, de nagy szultán ! Az ajándékaidat nem fogadom el, de adj helyettük pálinkát és rumot!» A gróf ugyan tudta, hogy minden pillanatban koczkára van téve az élete, de azért tolmácsa utján azt válaszolta, hogy ő nem angol, hanem franczia, öt még ilyen kutya nem fogadta soha, de nem fél sem a fegyvertől, sem a méregtől, annál kevésbbé az ilyen nagy szavaktól. Ez a szultánt megnyugtatta, mire a gróf adott neki csakugyan egy üveg pálinkát. A nagy szultán egy húzásra kiürítette az üveget, mire a tagreszketésnek egy szelidebb neme fogta el. Mint a gróf említi, a szultán egészen elállatia- sodott, és alattvalói sincsenek iránta semmi tekintettel. Különben pedig van e népnek saját parlamentje is, melynek tagjaival megható egyetértésben szokta magát leinni a nagy szultán. A folyamon fölfelé haladtában azt hitte a gróf, hogy vége csakugyan elkövetkezett már, de a király lefejeztetett ő előtte száz embert, megvizsgáltatta beleiket, s kijelenté, hogy a jelek azt mutatják, miszerint a grófot szívesen kell látniok. A király ajándékozott is mindjárt húsz asszonyt a grófnak. A száz levágott főt és holttestet széjjelvágták apró darabokra, s széjjelosztották az emberek között. A gróf, ki este a szultánnal vacsoráit, kénytelen volt megenni egy darab sült emberhúst s inni rá egy korty embervért. Merénylet a spanyol királyi pár ellen. — Képpel. — A múlt év utolsó előtti napján megrendítő esemény hire terjedt el egész Európában. Annál megrenditőbb, mivel rövid időközben már másodszor fordul elő. A spanyol király és királyné ellen alig néhány héttel násziinnepe örömei után már merényletet követtek el. A golyó a férje mellett ülő fiatal királyné fejéhez járt legközelebb, kiről azt Írták pár nappal azelőtt, hogy az egész nemzet szivét megnyerte, s kevés híjjá volt, hogy Alfonzo király ismét özvegyen nem maradt. Meg kell azonban említenünk, hogy a merénylettel a nemzetnek a szó szoros értelmében semmi köze, s azt Spanyolországban áta- lában megbotránykozva vették. A merénylet múlt évi decz. 30-ikán délután 2 órakor történt a királyi palota előtt, s e jelenetet ábrázolja képünk. A merénylő Otero Gonzalez foglalkozás nélkül levő fiatal czukrász- segéd, ki elég ügyesen tudott a királyi palota előtt úgy megvonulni, hogy a kocsin érkező királyi párra, alig egy pár lépésről
