Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

714

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

44. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM.

Budapesten. A Tisza-kormány idejében volt miniszter s az 1885-iki országos kiállítás, mely Magyarországot először mutatta be ipari és kereskedelmi haladásában, az ő vezetése alatt testesült meg. Minisztersége alatt jóravaló törvényeket — így az ipari kedvezményekről szólót — alkottak. Hót évig volt miniszter. Akkor lépett ki a Tisza-kabinetből, mikor a a kereskedelem és a földmívelés ügye külön- külön tárczát kapott. Ezután birtokain gazdálkodott, de azért tevékeny részt vett a társadalom mozgalmaiban, míg most a halál, hatvanhároméves korában, kiragadta a magyar társadalom köréből.

Betegsége rövid volt. Csak néhány nappal ezelőtt erőt vett rajta belső betegsége. Súlyos operácziót kellett kiállania október 27-én. Másnap reggel roszúl lett s délelőtt egy fővárosi szanatóriumban meghalt.

Gróf Széchenyi Pál 1838 november 6-án született. Az apja, gróf Széchenyi Pál alezredes, a nagy Széchenyi István testvérbátyja, anyja Zichy-Ferraris Emilia grófnő. Iskoláit Nagy- Szombatban végezte és eleinte papi pályára nevelték. De a szemináriumtól csakhamar megvált és somogyi gazdaságára vonulván, gazdálkodáshoz fogott. Sokat olvasott és tanult a gazdaságról és gyakorlatilag is megszerezte az ismereteket. 1861-ben házasodott meg, gróf Andrássy György leányát vette nőül. 1875-ben Somogymegye marczali kerülete képviselővé választotta. Az országgyűlésen a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Szakszerű beszédeivel csakhamar feltűnt és 1876-ban az országos gazdasági egyesület alelnökévé választotta. A székesfejérvári kiállítás alkalmával tartott gazdakongresszuson vezető szerepet vitt. Az ellenzékből 1882-ben a szabadelvű pártba lépett és még ugyanabban az évben földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterré nevezték ki. Neki jutott az 1885-iki kiállítás rendezése. A miniszterségtől 1889 április 9-ikén vált meg.

Halála minden körben nagy részvétet ébresztett. A földmívelési minisztérium, a jelzálog hitelbank, melynek az elhunyt igazgatósági volt, külön jelentésben gyászolták halálát. A király is részve^i nyilvánította. József főherczeg az elhunyt bátyjához, gróf Széchenyi Gyulához, a király személye körüli miniszterhez intézett levelet. Frigyes főherczegtől távirat jött a családhoz és sok részvótirat az ország

különböző részeiből.

A ravatalt a földmívelésügyi minisztérium palotájában állították föl október 30-ikán, gyászpompával. A temetésen az udvart gróf Ap- ponyi Lajos udvarnagy képviselte. Megjelentek a kormány tagjai, a volt miniszterek közül is azok, kik az elhunyttal együtt dolgoztak. A temetési szertartást rokona, gróf Széchenyi Miklós jáki apát, a Pázmáneum igazgatója végezte. A koporsót a vasúthoz vitték s Nagy- Czenkre, a Szóchenyi-család sírboltjába szállították, a hol a végtisztesség október 31-ikén délelőtt történt meg.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS MEGNYITÁSA.

Október 28-ikán ment végbe az új ország- gyűlés megnyitása a királyi várpalotában, honnan a képviselők és főrendek rendes tanácskozó helyükre siettek vissza, hogy ott, szokás szerint, még egyszer meghallgassák az elébb elhangzott trónbeszédet.

Érdekes volt most a Ház üléstermének képe nagyon. De telve is voltak a karzatok kiváncsi közönséggel, mely fáradhatatlanúl szemlélgette az új honatyákat, de szintúgy kereste szemeivel azokat a rég megszokott alakokat is, a kik most — hiányoztak.

A képviselők legnagyobb része még azon mód díszmagyarban volt, a mint a királyi várból lejöttek, csak keveseknek jutott idejük arra, hogy hamarjában átöltözzenek; így a kormány tagjai közül csak Széli Kálmán miniszterelnök és Fejérváry Géza honvédelmi miniszter volt szalonkabátban, a többi fényes díszben s rendjelei szalagjaival jelent meg. Kék, zöld, lila, ezüstszínű selymek, gazdag prémek, ragyogó

Ellinger Ede fényképe után. GRÓF SZÉCHENYI PÁL.

ékszerek a magyar díszruhákon, remek tollak a kucsmákon, a tiszti uniformisok aranya, a nagy rendjelek széles szalagja, s az egyházi ruhák színei között egy-egy fekete kabát és frakk húzódott meg.

Gróf Apponyi Albert fekete díszmagyarba, Csávossy Béla háznagy fehér alapszínű, Miklós Ödön ezüstösen csillámló, Horánszky Nándor élénk színű ruhába voltak öltözve.

Az új képviselők közül különösen feltűntek Szemere Miklós párduczkaczagányos díszruhájában, Hadik János gróf aranysárga selyem öltözetében.

A katonai egyenruhák megszaporodtak. Mün- nich Aurél és Szeless József őrnagyi egyenruhában voltak, Bolgár Ferencz hadmérnökkari századosi díszben; huszár főhadnagyi ruhában Tisza István gróf, Andrássy Géza gróf, Szabó István, Wolfner Tivadar, Förster Ottó, Samassa; huszárhadnagyi ruhában Bethlen István gróf, Apponyi Gyula gróf, Baross János, Csékonics gróf, Pékár Gyula, Beck Marczell, Sándor Pál, Fernbach, Horánszky Lajos, mint honvédhadnagy Nagy Mihály. Az elnöki emelvényen is négy körjegyző ült huszárhadnagyi egyenruhában. Tengerészeti tiszt is volt egy a házban: Batthyány Tivadar gróf.

Frakkban csak nehány nemzetiségi képviselő volt, köznapi ruhában pedig az ellenzék azon része, mely a budai várpalotában nem jelent meg, t. i. a Kossuth-párt.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

Eötvös Károly munkái. Eötvös Károly, az országos hírű szónok és ügyvéd, mint író is a legelső sorban áll, a mint ez már rég óta ismeretes. Mindazonáltal írói kiválósága csak most tűnik fel igazán a maga igazi valóságában, midőn elszórtan megjelent műveit könyvekbe összegyűjtve bírjuk. Ha olvassuk a Bévai testvérek kiadásában megjelenő «Eötvös Károly munkán czímű sorozat köteteit, mind jobban nyilvánvaló lesz, mennyit nyert irodalmunk azokkal. «Eötvös Károly munkái» sorozatának két újabb kötete jelent most meg: az V. «Magyar alakok»és a VI. «Emlékezések» czímmel. Amabban olyan férfiak jellemrajzait találjuk, akik a közelmúlt közéletében egy vagy más tekintetben szerepet játszottak, részben ma is élnek. Harmincz ilyen rajzot, mondhatni élőképet látunk e kötetben, többek közt Szlávy Józsefről, Révész Imréről, Csengery- ró'l, Csernátonyról, Csemegiről, Zsedényiről, Goro- véről, Perczel Móriczról, Táncsicsról, a most is élő Madarász Józsefről, stb. Mind nemcsak nagy közvetlenséggel s egész érdeklődésünket lekötő módon van leírva, hanem a rajzok egyszersmind kortörténelmi szempontból is becsesek. Ezt még fokozottabb mértékben elmondhatjuk az «

Emlékezések» czímű kötetről, melynek tartalma három főrészre oszlik. Egyik a «rég elmúlt időkből», a másik «a nagy év

apró emlékeiből», a harmadik pedig Deák Ferencz- ről beszél. Az első részben többek közt a régi magyar gazdasszonyról, a kortesekről, a régi megyei fizikusokról, a Bakonyról és Sobri Jóskáról, egy eltűnt tanító rejtélyes történetéről és sok más egyébről vannak felettébb érdekes leírások, azután a szabadságharcz é3 utána következő szomorú napok apró eseményei vannak megkapólag rajzolva, majd végül Deák Ferenczről olvashatunk több jellemző s részben kevéssé ismert apróságot, adomát. Mindezeket elolvasván, nem csak a művészi leírás, a tartalom s Eötvös zamatos magyar nyelve gyönyörködtet bennünket, hanem csodálnunk kell az író bámulatosan sokoldalú ismereteit s rendkívüli emlékező tehetségét is. A könyvek külső kiállítása díszes, nagyon tetszetős. Ára egy-egy kötetnek 4 korona. A YI. kötet Deák adomái közül egyet e helyen bemutatunk.

«Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.»

E bölcs mondásnak története van.

1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány perczig maga volt.

— Azért jöttem, kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat ide elhozhassam.

— Hány éves a fiad?

— Negyedfél.

— Miért akarod ide hozni ?

— Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem, akkor különb ember lesz belőle.

— Ostoba beszéd.

Rósz kedve volt az öreg úrnak, nem szólt többet s én nem hoztam a dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.

A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiút az állatkertbe. Ott találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a mint nézte Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes oroszlánkölyket.

Eléje vezettem fiamat azt mondám neki:

— Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. Ma van junius 6-ika. Ha felnősz, jusson eszedbe, hogy te még láttad Deák Ferenczet. Légy erre büszke, s légy erre méltó.

Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiúra. A fiú odament hozzá, az oroszlánkölyökről lehúzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arcza szelíddé vált, s kezét reátévén a fiú fejére, azt mondá nekem :

— A gyermekek leginkább apjuknak példáját követik. Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.

Magyar czímeres emlékek. Nemcsak a szakemberekre, hanem a nemzeti múlt iránt nem közönbös nagy közönségre nézve is érdekes vállalat indúlt meg «.Magyar czímeres emlékek» czím alatt, melyet a Magyar Tud. Akadémia támogatásával a heraldikai és genealógiai társaság ad ki. Ennek a munkálatnak most jelent meg 1. füzete, nagy alakban, igen díszesen kiállítva. Fejérpataky László közli benne 25 régi magyar család ezímerét pompás színes nyomatokban, a hozzájuk való kimerítő magyarázattal együtt. Legrégibb e czímerek közűi a Parázda nemzetségé, mely 1409-ből származik; pajzsának ezüst mezejében, valamint sisakdíszén, lángból kiemelkedő vadkecske, gyökerestől kitépett fa lombjait rágja. Érdekes a Kossuth-család czímere is, mely 1479-ből való. Ennek czímerpajzsában valamint sisakdíszén, ágaskodó kos van, mely fehér liliomot akar a száráról leharapni. A czímer igen ékes, vörös és kékszinű díszítéssel. Viselettörténeti szempontból kiváló a Dombay János diák és Palástiig László 1506-ik évi czímere, melyen egy zöld kalapos magyar vitéz, párviadal közben kardjával egy törököt lefejez. Mindkét vitéz viselete, fegyverzete nagy gonddal s látható hűségre törekvéssel van festve s ezért ezen czímer becses útmutatást nyújthat az azon korbeli magyar s török harczosok viseletére. A kiállítás a Frankliij^Társulat nyomdáját dicséri. Ára a terjedelmes füzetnek 20 korona.

Olajág. Ez a czíme a Lorántffy Zsuzsánna-egye- sület lapjának, melynek első száma október 1-én jelent meg. Az egyesület néhány évvel ezelőtt alakúit s már is számtalanszor adta jelét annak, hogy egy kis akarattal és áldozattal is eredményt lehet elérni a jótékonyságban. Az egyesület, mely előkelő református hölgyekből áll, valláskülönbség nélkül ruházza, taníttatja a szegény gyermekeket, gyógyít- tatja a betegeket és segélyezi a szegényeket. Hogy fokozhassa ajótékonysággyakorlását. «Olajág» czímen