Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
20 deti szerkezetét s lényegét, épen ezért a hagyományos múlt idő tulajdonául tekinthetni. Ámde ezeken túl, számos költeményben mélyebbre ható változtatások fordulnak elő. Némely darab kezdete, folyama s főbb történeteinek előadása egészen egy színű és nyelvezetű, — de a kifejlés,a különböző versiók szerint, egészen és mindenben különböző. — Ily daraboknál szigorú és mindent számba vevő kritika által kelle a gyűjtőnek megválogatnia azon részleteket, melyek az eredetiség és régiség legvalóbb ismérveivel birnak. — Ezek szövegének egybefüggő egészét talán elkoptatták az idők viszontagságai : de mivel, minden hihetőség szerint, a régi dalnokvilág egyénei pótolgatták azokat, méltó és jogos helyet foglalhatnak a skót ballada gyűjteményben. LÉVAY JÓZSEF. (Folytatjuk). BELI RO I) A LO x\l. NÉHÁNY ÉV PETŐFI ÉLETÉBŐL. Irt» Szeberényi Lajos. (Szeged, Burgernél. 1861.) (Folytatás.) Szeberényi egy pár furcsa historiácskát is mee'emlit Petőfi selnteczi tanuló korából. »Annak o a pap-historiának nem igen örülhet az ember. Ezt nem rováskép mondom Szeberényire nézve; elvégre a mi igaz, igaz, ha kellemetlen is, noha talán férhetne hozzá egy kis kétség, mert a diá- kocskák szeretnek némely excessust magokra fogni az érdekesség kedvéért, hanem mert tartok tőle, hogy Petőfi valamelyik életirója vagy a ki novellát gyárt vagy adomákat szemel ki, túl kiszínezi vagy nagy súlyt helyez reá, különben is Petőfire szeretnek sok minden furcsát fogni s ez oldalról bámulni. Egy másik historiácskának csak annyi alapja van, a mennyiben valaki magára fog valamely adomát. „Aszódon — mond Szeberényi — történt, mint maga (Petőfi) beszéli, hogy derék tanítója egyszer felszólító, határozná meg, mi a diák? mire ő rövid megfontolás után ezt feleié : a diák oly semmi, melyből minden lehet/* Ezt az elmés feleletet nem Petőfi gondolta ki, nagyon régi história az, még gyermek koromban hallottam a vén diákoktól, kik mint adomát beszélték. Csodálkozni lehet, hogy Szebei’ényi soha sem hallotta; ez egyébiránt némi adat arra nézve is, hogy a pap-historiát se higyük el oly könnyen, ha mindjárt maga Petőfi beszélette is. Sokkal nevezetesb mindennél az, mit Szeberényi költőnk irodalmi első kísérleteiről ir. Petőfi tagja volt a selmeczi iskolaiMagyar társaságnak s úgy látszik,itt érezte magát legotthonosabban. November 7-én 1838- ban lépett fel első munkájával, egy „A. hűtelenhez“ czimzett költeménynyel, melynek bírálója épen Szeberényi volt, a társaság elnöke. A költemény meglepte a bírálót s a többek közt azt az észrevételt tette reá, hogy ha a szerző szép tehetségével szorgalom párosul, idővel jelesb költőink közt fog helyet foglalni. E költeményt közli is Szebe : rényi s róla most az a véleménye, hogy nem sokkal jobb, mint száz meg száz kezdőnek összefér- ezelt rimecskéi. Nem vagyunk egészen egy véleményben Szeberényivel. A költemény ugyan semmit sem ér, de nyelvében, verselésében van vala- ; mi, mit nem igen találhatni meg száz meg száz kezdő kísérletében. Petőfinek még egy más kísérletét is fölolvasták a Magyar társaság gyűlésén elmenetele után egy pár nappal. E költemény czi- me „A költő keserve“ volt. Ez még nagyobb hatást tett s a társaság közmegegyezéssel az érdemkönyvbe igtatta, hova csak alegjelesb dolgozatokat vették föl.E költeményt nem közölheti Szeberényi, mert az Édemkönyv ugyan ma is megvan, de azok a lapok, melyeken e mű volt, hiányzanak, alkalmasint 1851-ben a selmeczi tűzvészkor vesztek el. Petőfii későbbi éveiből is egész 1845-ig feljegyez Szeberényi nehány adatot, melyek, kivált Petőfinek Szeberényihez irt négy levele, részint megigazítják, részint köriilményesbbé teszik az én életirati vázlatomat. Szeberényi szerint is, mint nálam, az atya nehány hónap múlva erővel vitte haza fiát, noha ez az útközben többször vissza akart szökni, később Sopron megyébe küldötték egyik rokonukhoz, ki növeitetéséx'ől gondoskodni kivánt, s a soproni lyceumba szándékozott beadni. Szeberényi szerint ez az anyja müve volt, mert atyja, a selmeczi casus után, azt akarta, hogy fia tanulja az ő mesterségét. Az én vázlatom szerint Petőfi, Sopronba érkezve, egyenesen a laktanyának tartott s katonának csapott töl (1839.) Szeberényi igazolja mind az évet,mind a tényt, azzal a különbséggel, hogy Petőfi Sopronban megkezdte ugyan tanulmányait, de nem sokáig folytatta. Katonaságát, megszabadulását Szeberényi épen úgy adja elő, mint én, csak hogy több mulatságos historiácskát emel ki. Megjegyzi, hogy egyszer Petőfi transporttal küldetett Pozsonba s a vezénylő tizedestől en'gedelmet kapott, hogy az éjt barátjaival tölthesse. Már ekkor észre lehetett venni rajta, hogy a katonai pálya nincs ínyére, de
