Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
” • TIl dik év-folyam. Május 8-án 1862. SZÉPIK0DALM1 ^ F I G Y E I. O. Második Félév, I-sö szám. Szerkesztői szállás. Megjelenik e lap csütörtökön. Kiadó hivatal. hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-üt és 3 pipaElőfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai hová az előfizetési pénzek, s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám. utcza sarkán 11-ik szám. szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre iO ít. RÉGI SKÓT BALLADÁK ÉS A VÁNDORDALNOKSÁG. A régi korból hagyományosan fenma- radt egyszerű költemények kitűnő fontossággal bírnak a nemzeti irodalomban. — Nemcsak az ősi nyelvállapotnak s a nép képzelemjárásának hű képét mutatják : hanem több tekintetben is világot vetnek ama regényes idők homályára, midőn a költészet kézen fogva járt még az élettel s távol a mütani szabályok bilincseitől, közvetlen hatást gyakorolt a társadalom minden rétegére. — A nép kedélye s képzelődése — a költészet ezen kiapadhatlan ős forrása — eleitől fogva minden nemzetnél visszatükrözte a korviszonyok benyomásait. — Ének és dalban zendült meg a hősek bajnoki tetteinek emlékezete, a diadal dicsősége s a közfájdalom sújtó érzete. — S minél gazdagabb volt élményekben a nemzet, annál dú- sabban kelle virágoznia a költészet őseredeti tündérfájának is, melyet nem annyira a tudomány, mint maga az egyszerű anyatermészet ápolt vala. Ámde nem minden népnek jutott a szerencse, hogy a régi századok lelkének eme viszhangjait teljes épségükben tarthatta volna fen az utókor számára. — A költészet, megunván mintegy az élettel kötött, közvetlen kapcsolatot, a művészet, rámáiba szo- ritkozék s a mi előbb természet vala, utóbb mesterséggé lön. — Itt a szellem röptét lenyűgöző politikai helyzet, — amott az örökké tartó harczviharok, — önfeledés, aléltság, vak buzgalom s ki tudja, mily könyörtelen j viszonyok törülték ki a nép szivéből és ajkáról a régi kor hagyományos költészetét, úgy hogy midőn a mű-irodalom öntudatra* ébredett, amannak töredékeiből már csak alig vehete föl némi gyér szálakat! Másokénál kedvezőbb sors jutott e részben a nyugati és északnyugati népeknek. Akár a nemzet szivósb ereje, akár az irodalom öntudatos eljárása, akár végre a szerencsésebb kül- és belviszonyok gondosan megörzék 3 összegyűjtve fentarták azok között a régi nemzeti költészet maradványait. A spanyoloknál a Cidröl zengő régi dalok s a költői kedélyű mórok románczai mai nap is minden változtatás nélkül s idegen érintéstől menten élnek. — A francziák változatos, gazdag gyűjteményben bírják a troubadourok provence-i dalait. — Áz ős germánok különböző tárgyú és fajú énekei számos gyűjteményben forognak a németek kezén. A dánok, ép úgy mint a svédek, lelkiismeretesen gondoskodtak régi népballadáik teljes összegyűjtése s kiadásáról. — A finnek ilynemű törekvései, Hunfalvy Pál fáradatlan munkássága után, nálunk is eléggé ismeretesek. Ez alkalommal a régi skót balladákról akarunk tüzetesebben szólni. — Alapul W. E. Aytoun müvét választók, mely pár év előtt Edinburgban jelent meg s teljes és rendszeres gyűjteményét hozta ama régi költeményeknek. — Mielőtt azonban tárgyunkhoz közelebb térnénk, szükséges-
