Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
HAZÁNK S A KÜLFÖLD. 763 A gyufáról, különösen mint közkézen forgó méregről. (Vége.) A csontból való vilanyelőállítás röviden e kö vetkező: a csontok, me lyek mindenfelől összeszedettek, a szabadban megégettetnek; miáltal a bennük volt szerves anyagok gázalakban elillannak, és csak a szervetlen anyagok maradnak meg hamu alakban, ezen hamu adja az anyagot a vilany készítésére ; mely célból ez kénsavval és vízzel kevertetik. A kénsav mint erősebb sav, a szénsavat — mint a csonthamu egyik alkatrészét — kihajtja a szénsavas mészből, képezvén: kénsavas meszet — gyps- Megtámadja továbbá a csonthamu másik alkatrészét — a vilanysavas meszet is, s ennek egy részét szintén felbontja, a fölbontottnak meszével egyesülvén. A hátra maradt kénsav által már föloldatni nem birt vegyület: az úgynevezett savanyu vilanysavas mész lesz, mely könnyen oldható vízben. Erre a viz lepároltatik egészen, mig a vegyület szörp ál- lamányuvá változik, és az szénporral vegyitve hevittetik, miáltal a még benne vegyileg létező vizrészek is elillannak, s a savanyú vilanysavas mész is fölbomlik, adván közömbös vilanysavas meszet és szabad vilany savat, mely utóbbi az izzó szénnel vilanyt és szénéleget ad. (PO5 -j- 6C = P-j- 5CO.) A vilany fajsúlya 10 Celcius foknál: 1. 826. Fölolvad 442 Celsius foknál, és forrásba megy 290 C°-nál. Ha a vilanyt sötétben dör zsöljük, világit mindaddig, mig a a ledörzsölt részlet egészen nem élenyült (t. i. vilanysavvá.) A vilany az élenynyeli nagy rokonságánál fogva igen könnyen meggyül, miért is kezelésénél fölötte óvatosoknak kell lennünk, mert égetése által támadt sebek nemcsak súlyosak, de igen gyakran veszélyesek is. A vilanyt tiszta állapotában viz alatt szokták tartani. A vilany könnyen gyúlóságán alapszik a gyufa, gyártás. Az első vilanyos gyújtó fölötte furcsa készülék volt, egész kis masina, — mely elnevezés köznépünknél máig ismert és át vitetett a mostani töké- letesb gyújtóra is; — állt pedig ezen masina egy kis zárt ólom edényből, melynek alján vilany volt, ezen edénybe mártottak kénnel bevont fács- kát, melynek végére reátapadt kis menyiségü vilany; e fácska csak akkor gyulladt meg, ha fán vagy parafán huzamosabb ideig dörzsölte- tett. Ezen készülék a hordozás körüli alkalmatlanságán kívül még azon roppant hátránynyal is birt, hogy alig pár napig volt használható; az edénynek gyakori fölnyitogatása által ugyanis mindig friss lég jött abba, mely a vilanyt, vilanyos és vilanysavvá oxidálta, e vegyületek pedig sajátsá gaiknál fogva vizet szíván magukba, az egész készüléket használhatlanná tevék. A jelenleg is közkézen forgó ugynovezett kénes gyúfák, eredetüket állítólag egy magyar embertől : Irinyitől veszik. Ezeknek is főalkatrésze a vilany, de vannak bennük oly testek is, melyek magukból élenyt bocsátván ki, az égést élénkitik. Ilyen testek: a légenysavas és chlorsavas mangan- föléleg vagy az ólmag (minium.) A chlorsavas kálival készített gyufák,noha köny- nyen égnek és gyulnak is, azon nagy hátránynyal bírnak, hogy meggyulásuk alkalmával a tüzet pattogva szétszórják, miáltal sok káros befolyásnak eredményezői. Legcsendesebben ég a légenysavas- &«Zi-(salétrom)mal készült gyufa, melyhez élénkítésül kis mennyiségben az elébb említett chlorsavas kali is vegyittetik. Ezen keverék következően készittetik: a vilany kis mennyiségű vízben 50 Cels. foknál ol- vasztatván, megkívántaié adag clilóv és légenysavas kali-\al kevertetik össze, mely utóbbiak föloldódnak a vizben; tesznek még e keverékhez némi féméleget és gummi-nyálkát, s ezt addig dörzsölik, mig egynemű tiszta állománynyá válik, mig az egyes vilanygolyócskák benne el nem tűnnek. Ezen tésztába ekkor festanyagot (berlini kéket, miniumot stb.) tesznek, mely festanyag minősége határozza meg a gyufa fejei szinét. A száraz fából gyártott, s egyik végükön kénnel bevont gyufaszálacskák most olyképen már- tatnak ezen tésztába, hogy annak egy kis meny- nyisége a kénes részre ragadjon . . . s végre a már kész gyufa kiszárittatik. Ezen ily módon készült gyufák a kívánalomnak tökéletesen megfelelnének, csakhogy a rajtuk levő kén, az égés által a fölötte kellemetlen szagú és az egészségre ártalmas kénessavvá fejük. A szagnélküü, köznyelven úgynevezett salon- gyufák készitése ebben áll: a gummioldat, man- ganföléleg és salétromból készült tésztába 37 C°- nál kevés vilanyt olvasztunk, és egyenlő szétosztásig keverjük ; mire azután — a kén helyett — I stearin vagy parafinnal bevont gyufaszálcsákat
