Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

32. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 537 A SZATMÁRI PETOFI-ÜNNEPRŐL. — Rákosi Viktor "beszédet tart, A PETŐFI-ÜNNEPEK. Nagy kegyelettel ünnepelte meg az egész ország Petőfi halálának ötvenedik évforduló­ját. A fővárosban, a vidéki városokban, a köz­ségekben, a távoli pusztákon ugyanegy érzés hatotta át a sziveket. A legnagyobb országos ünnepély természetesen Segesváron volt, a sze­rencsétlen csata színhelyén, hova sok ezernyi részvevő zarándokolt el a haza minden részé­ből. Különösen a székelyek jelentek meg nagy számban. Igen jó hatást tett, hogy a szászok is részt vettek az ünnepélyen s nem maradtak el a szerbek sem. Képviselve volt ott a kormány, a törvényhozás, tudomány, irodalom, művészet. Mindazok a helyek, a hol Petőfi életének hosz- szabb vagy rövidebb időszakát töltötte, ez alka­lommal különös kegyelettel áldoztak a költő emlékének; így nevezetesen Kis-Kőrösön, Fél­egyházán, Kecskeméten, Sár-Szent-Lőrinezen, Szatmárt, Erdődön, Mezőberényben, s még sok helyen kegyeletesen megemlékeztek róla. A kül­földről is több üdvözlet érkezett, s messze országok lapjai szóltak a magyarok nagy köl­tőjének dicsőségéről. És a hol csak a külföldön magyarok élnek, összegyűltek, hogy az ünnep­léshez a távolban ők is hozzáj árúihassanak. * A budapesti ünnep. A Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján, július 30-án hazaszerte tartott ünnep­lések közt a segesvárin kívül a legnagyobb szabású volt az, mely Budapesten a költő érezszobra előtt folyt le. A Duna-parti «Petőfi-tér» házain, valamint az oda nyíló utczákon is, már kora reggel nemzeti színű zászlókat tűztek ki, a tér sarkaira magas árboczokat állítottak, melyeknek csúcsairól szintén zászlók lobogtak a szellőben. Szépen fel volt díszítve a térre néző görög templom is, melynek tornyáról nagy nemzetiszín lobogó csüngött alá, több kisebb zászló társaságában, míg a templom-ajtó drapériák­kal volt csinosan felékesítve. A költő szobrával szemközt díszes kárpitozású ernyős szószéket emeltek, oldalt pedig a Dunapart vaskerítése mellett félereszű sátor volt az előkelő­ségek számára készítve. A rendezőséggel együtt korán megérkezett a rendőrség, mely korlátokat vont a tér köré, hova csak a szereplőket, küldött­ségeket és azokat bocsátották be, a kik ide szóló meghívókat tudtak fölmutatni. Tíz óra tájban már seregenként tódult a közönség a térre a város minden részéből. Tizenegy óra felé érkeztek a főváros polgármesterei s egyéb elöljárói, a küldöttségek és a szereplők, köztük Jókai Mór, kit a már sok ezerre szaporodott közönség sokszo­ros éljenzéssel fogadott. A gyülekezés ideje alatt egyre hordták a szobor talapzatára a gyönyörű koszorúkat. A szobor előtti főhelyre Jókai Mór remek koszorúját helyezték el; a mellé sorakoztak aztán a főváros, az Akadémia, a Petőfi- és Kis­faludy-Társaság, az egyesületek, társulatok és ma­gánosok koszorúi, melyek egészen ellepték a szobor talapzatát és környékét. Pontban 11 órakor fölzendűlt Petőfi «Honfidal»-a, melyet Bellovics karnagy vezetése alatt egy jól összeválogatott nagy énekkar adott elő kiváló sza­batossággal. Az ének után Halmos János polgár- mester lépett a szószékre s nagy figyelemmel hall­gatott megnyitó beszédben méltatta Petőfi halhatat­lan érdemeit. Most a közönség rendkívüli érdeklődése közben koszorús Írónk, Petőfi kortársa, barátja Jókai kez­dett beszélni. Ifjúi hévvel dicsőítette Petőfit, egé­szen magával ragadva a feszült figyelemmel hall­gató közönséget. «Petőfinek, — mondá — a nem­zetet ért nagy csapás után meg kellett halnia, mert lehetetlen lett volna a bekövetkezett szomorú idő­ben élnie. Félszázad múlt el ezóta, — folytatá. Más embert eltemet az idő; Petőfit magasra emelte. Míg magyar él, haza áll, éljen Petőfi dicső emléke­zete ! Ragyogja be a hazát és a világot!» Perczekig tartó lelkesült éljenzés követte Jókai beszédét, mely után egy egyetemi hallgató jelent meg a szószéken s Endrődi Sándornak lapunkban is közölt alkalmi költeményét szavalta el. Most Rákosi Jenő lépett a szószékre és az «Országos Nemzeti Szövetség» nevében hatásos beszéddel ünnepelte Petőfi emlékezetét. Ő utána Benárd Ákos egyetemi joghallgató Petőfinek «Egy gondolat bánt engemet» kezdetű költeményét szavalta el, Gebhard József joghallgató pedig az egyetemi ifjú­ság nevében hódolt Petőfi emlékének. Erre a szó­noki előadásokat az énekkar zárta be a Himnusz eléneklésével. Végül a testületek koszorúit fölajánló megbízottak szólották röviden, így id. Ábrányi Kornél a Kisfaludy-Társaság, Bródy Sándor az «Otthon» és Rákosi Jenő az Akadémia részéről. Rákosi Jenő ez alkalommal így szólt: «A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából koszorút tet­tem Petőfi érczalakjának a lábaihoz. Az Akadémia örök gyásznak tartja, hogy Petőfi nem lehetett a tagja.» Ezzel véget ért a mindvégig emelkedett hangú ünnepély, melynek egyes jeleneteit számos fény­képi fölvétel örökítette meg. Ezek közűi mi is be­mutatunk pár sikerűit képet. Igen hatásos különösen a Remete J. amateur-fényképész fölvétele, mely a Petőfi-tért ellepő népsokaságon kívül érdekesen tünteti elő a Dunát s Budának a Dunára néző részéből a királyi várpalotát s a mögött szép hát­térül a budai hegyek egész lánczolatát. * A király személye körüli miniszter, gróf Széchenyi Manó a Petőfi-társasághoz a következő táviratot küldte : «Rendkívül sajnálom, hogy a Petőfi Sándor halá­lának ötvenedik évfordulója alkalmából lefolyt ma­gasztos emlékünnepélyen gyengélkedésem következ­tében részt nem vehettem. Fogadja kérem a Tár­saság a szives meghívásért legjobb köszönetem kifejezését». Jovanovics Zmáj, a kiváló szerb költő Zágrábból a Petőfi-társaságnak ezt táviratozta: «A nagy Petőfit, a kinek költői hire már rég túl­szárnyalt a határon, nem magasztalhatják eléggé, mert ő úgy tündöklik a magyarok egén, mint egy üstökös ; ma ép úgy, mint annak idején». A berlini magyar iparos-egyesület távirata igy szól: «A berlini magyar iparos-egyesület a mai napon ünnepelvén halhatatlan költőnk, a szabadság láng­AZ ERDŐDI VÁR KAPUJA. AZ ERDŐDI VÁR ÉJSZAKI RÉSZE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom