Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
31. szám. 1M)9. 4-fi. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 521 _ ee«i ntn'Küle'si útja "“•ly Jele A / / ^ fphprpwlp; enlíslie^ek. Merték: 3 fi Kilometef A SEGESVÁRI CSATA TÉRKÉPÉ. KÜLFÖLDI KÖLTŐK PETŐFIRŐL. PETŐFIHEZ. — Frantfois Coppée. — Mint a szegény vándorló, kit zordon tél-időn A nyájas háziasszony meleg tűzhelye véd : Míg elborult arczával halk búcsút venni jön, Csókolja hosszan, hosszan a háznak gyermekét... Akképen lép ma hozzád a hálás franczia, Vendége a magyarnak... s kezében szép virág van. Hozzád jön, költő-harczos, hazád kedves fia, A ki daloltál néki s meghaltál érte bátran. Ragyogtál, büszke lángész s elvesztél csatatéren ! Ercz-szobrod áll s nem tudják, hogy hol vagy eltemetve! De nem sajnállak — inkább irigyellek, ó testvérem! Szebb sorsot más nem adhat, csak Istennek jó \ kedve. A hol letiprott durván a lándzsás csőcselék ,JS meghaltál, hogy ne múlj el többé soha, soha! sted helyén bizonynyal vadrózsa bokra ég, 0 szerelem költője, szabadság dalnoka! E lángoló rózsákban lelked tovább virúl! S a mit menyasszonyának szerelmes ifja tör : Rózsáidtól a kedves hőbb szerelemre gyúl, Több báj lesz esküjében ... csókjában több gyönyör. S ha szép estéken ott ül bokrod piros bogán Az éneklő szabadság virrasztó madara : Megittasúl rózsádtól a boldog csalogány, S a csillagos egekre ujjong föl a dala ! Ábrányi Emil. PETŐFIHEZ. Goldschmidt J. — Ott tűntél el a harcz mezőjén Védve jogot és szabadságot, Bár elvérzeni, sirba szállni, Hogy hirül adja — ki sem látott. Mint Nebó-hegyén Mózes sírját Nem látta ember-szem soha : Nem tudja senki mindmaiglan, Hol nyugszik szived hült pora ? Már kétség támadt a szivekben : Elestél-e Segesvár mellett ? Az ellenség gyilkos dárdája Atverte-e nagy, nemes kebled’ ? Egy szállingó homályos monda Már megdöbbentő hirt hozott: Hogy távol Szibériában vagy Örök rabságra kárhozott . . . Iszonyú hir, szörnyű, kegyetlen — Az Isten napjától elzárva, Hogy rablánczokon sinylenél te, Szabadság zengő pacsirtája . . . Te, a ki milliók leikébe Szabadság szikráját dobád, Jutalmul börtönt kaptál volna, Muszka börtönt és kancsukát! . . De nem . . .! E sötét rémes hírnek A szivünk igazat nem adhat. Ott pihen — tudjuk — a harcz-téren, Hős társaidé mellett, hamvad. Mit életedben mindig kértél, Óhajod teljesítve lön : A hazáért s a szabadságért Ott estél el a harcz-mezőn ! Csak az igaz a hir szavából: Hogy az enyészet nem födött bó, Hogy nem haltál meg, óh, Petőfi ! Élsz ma is és élsz mindörökké. Élsz mindenütt, hol a Múzsáknak Az ember templomot emel, S hirdeti neved’, dicsőséged’ Minden érző szív és kebel. Lampérth "^KÜLFÖLDI MŰBÍRÁLÓK PETŐFIRŐL. Petőfi világirodalmi hódítását igen érdekesen mutatja az a három ismertetés, a melyeknek legjellemzőbb részleteit itt közöljük. Az elsőt Schmidt Julián, a híres német irodalomtörténetiró írta, a másodiknak szerzője Saint-René Taillandier, a «Revue des deux Mondes» ismert munkatársa volt. Mindkét ismertetés az ötvenes években jelent meg s mindkettőhöz Petőfi köl- Qéza% töményeinek német fordítása szolgált alapúi. A német és franczia közönség ez ismertetések révén nyert alaposabb tájékoztatást nagy köls / \VÍL ■Ü t Paur Géza rajza. A F3HÉREGYHÁZI CSATATÉR. — A régi téglavető helye, a hol Petőfit utoljára látták. (A háttérhan levő hegyen voltak felállítva Bem ágyúi,)
