Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
31. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 517 / Az Ernst Lajos gyűjteményében levő eredeti után. PETŐFI HALÁLA. — Lotz Károly rajza után, PETŐFI HALÁLA. .Jókai Mór beszéde a fonográfban. A segesvári ünnepélyen felolvassa Bartók Lajos. Mintha most is előttem látnám azt a délczeg alakot, azzal a lángoló, sugárzó arczczal, a daczos fejjel. Mintha most is hallanám a hangját, azt a szívből jövő, szívig ható hangot, a mely hü kifejezője volt lelke indulatainak. Minden igaz volt nála: szerelem, barátság, gyűlölet, harag, rajongás a hazáért és a szabadságért. Semmi sem volt hamis, semmi sem mérsékelt. A ki így tudott szeretni, így tudott gyűlölni, annak nem lehetett e földön megmaradni többé, a mint nem volt szabad többé szeretni és gyűlölni. Olyan ifjú volt, és mégis be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudhattunk még ketté vágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni, de Petőfi számára nem volt való az az élet, az a küzdés, hol lánczra vert kéz börtön falára karczolja keserű gondolatait. Neki meg kellett halni. Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös útjában, hogy nevét ott hagyta az égen fényszikrákban megörökítve, a melyek soha le nem hullanak. Nem is halt meg. Hányszor feltámadott. Ott él minden magyar szivében, házában. Mentői tovább távozik az időben, annál nagyobbra nő az alakja. Félszázad múlt el azóta. Más embert eltemet az idő, Petőfit magasra emelte. Míg magyar él, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete! Ragyogja be a hazát és világot! rendezett nemzeti emlékünnep alkalmából visz- szapillantunk röviden e szerencsétlen csata lefolyására. A Segesvár alól Fehéregyháza felé kiterjedő völgy déli határhegye aljában az országút, a völgy ójszaki részét szegélyező hegyláncz alatt a Nagy-Küküllő halad Segesvár felé, e kettő között pedig ma a vaspálya fut, mely az országútat Fehéregyházán fölül és alúl, a folyót pedig Segesvár tövében metszi át. E két metszési pont, továbbá délen az erdőség és éjszakon a folyó határolja az 1849 julius 31-iki csatatért. Az emlékezetes csata idején, az országút és a folyó közötti térséget egész hoszszában kuko- ricza-vetés lepte el; az úttól délre lankásan emelkedő oldalt pedig fel az erdőszélig búzakeresztek s még aratatlan zab és árpa borították. Ez oldalnak a város felőli emelkedésén, az erdő szélén helyezte el Lüders orosz vezér 12,000 emberből és 32 ágyúból álló táborának egy részét Iwen altábornagy vezetése alatt. A centrum az ágyúkkal az országút fölötti magaslaton, a jobbszárny délre magasabban, a balszárny pedig a folyó partján a kukoriczásban állott. A folyón túl, a hegy tövében elhúzódó mezei úton lovasság, benn a város piaczán tartalék-sereg volt elhelyezve. A fővezér maga, serege többi részével, Segesvár mögé húzódott, a maros-vásárhelyi út torkolatához, honnan erősebb támadásra várt. Bem Maros-Vásárhelyt értesülvén az oroszok ezen mozdulatáról, gyors elhatározással a fősereg ellen indúlt, hogy a gyűrűt áttörje és az oroszok tervét meghiúsítsa. Gál Sándor háromszéki seregének egyrésze Dohai ezredes alatt Segesvár felé rendeltetett. Mintegy 4500, részben gyakorlatlan újoncz, részben a szakadatlan harczokban és erőltetett menetekben kimerült honvédség alkotta ezt a haderőt, melyben ott volt a vitéz szatmári gyalogezred Gábor Áron- féle tizenegy ágyúval, meg kisebb számú Württemberg-, Koburg-, Székely- és Kossuth-huszár- ság. A csapatok vezérletét Bem Székely-Keresz- túron vette át, hová kíséretével julius 30-ikán érkezett. Ez útjában kíséretében volt Petőfi is, ki Gyalokay Lajos törzskari századossal utazott egy kocsin. A költő ekkor, Gyalokay szerint, nemzetőri ruhát, ú. m. vitorlavászon kabátot, mellényt, nadrágot, szürke köpenyt és tiszti sapkát viselt s válláról egy szíj jón bőrtáska csüngött le. A megérkezés délutánján Bem Fehéregyháza tatárára hajtatott s szemlét tartott a leendő •arcztéren. Július 31-én reggel indúlt a sereg Segesvár felé. Bem négy barna lótól vont saját hintájában ment, utána kísérete négy kocsiban, ezek egyikén Petőfi és Gyalokay együtt, mint a megelőző napon. Az előőrsök már Új-Székelyen alúl kozákokra akadtak, majd Fehér egy ház felső és alsó végén ismét orosz katonákra bukkantak, kikkel egy kis előőrsi csatározásuk is volt; de a honvédség komolyabb akadályokra nem találván, átvonult a falun s azon túl csatarendbe fejlődött. A jobbOtt essem el én, A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemb S ha ajkam örömteli végszava zen Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej. A FEHEREGYHAZI CSATA ES PETŐFI HALÁLA. Mindig gyászos emlékezetű marad a segesvári, vagy helyesebben fehéregyházi csata, mert nemcsak ügyünk hanyatlásának volt szomorú bevezetése, hanem ott veszett el a nemzet legnagyobb, lánglelkű költője is, a ki annyi fénynyel sugározta be a magyar nevet. A költő halálának 50-dik évfordulójára most «EGY GONDOLAT BÁNT ENGÉMÉT.» ■— Vágó Pál rajza,
