Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
368 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 22. szám. 1887. xxxiv. évfolyam. A borotvált képű gömbölyű professzor csudál- kozva nézett végig tanítványán. — Hm, hm, — mondá neki kissé tótos kiejtésével, — mindjárt fiam, mindjárt megkapod, csak várj egy keveset. Higgadtan végezte be öltözködését, aztán épen oly higadtsággal előkereste históriai nevezetességű nádpálczáját és úgy elverte Sándort, mint a kétfenekű dobot. Koren a veszedelmes hirt megírta Sándor apjának, a ki egy perczig sem habozott fia megmentésére Szabadszállásról Aszódra sietni. Pár nap múlva Sándor kilep szállása kapuján az utczára és lábai a földbe gyökereznek. Sóbálványként meredt apjára, a ki egy hatalmas csáti bottal állt előtte. Petrovics István megragadta legöregebb sarjadókát s úgy ellátta tanácscsal, hogy ezek nyomai hetek múlva is meglátszottak rajta, közbe-közbe ilyeneket mondván: «Hát kell-e Borcsa? Kelle- nek-e a komédiások?» E klasszikus jelenet a fő- utczán, a már említett Neuman-féle ház előtt játszódott le. Petőfi különben is sokszor kapott verést gyerek-korában. Hetykeségből mindenre vállalkozott, a mire tanulótársai biztatták, ennek rendesen nemulass lett a vége, csakhogy mig a többiek ép bőrrel idejekorán elmenekülve a markukba nevettek, a futni szégyenlő Sándor itta meg minden csínynek a levét. A templom mellett levő kis kertben különféle gyümölcsök kandikáltak csábítóan a muzsaseregre. Több nebuló, köztük Esztergályi Mihály sehogy sem akarták elhinni, hogy Sándornak lesz annyi mersze, hogy hoz a gyümölcsből. Sándornak se kellett több, rögtön átmászott a kerítésen, míg Esztergályi Miska kívülről maradt, hogy híradással legyen, ha valaki közelednék. Midőn Sándor javában gazdálkodnék a gyümölcsben, a kerítésen kívül felhangzik a vészkiáltás: «jön a csősz!» Esztergályi öcsénk leszalad a Zöld kastélyhoz, s onnan kedvtelve nézi, hogy akad fel Sándor porczellán-nadrágjánál fogva a kerítésen s vergődik mint egy cserebogár ... A vége elképzelhető ! Máskor meg azt állította a nebuló-sereg, hogy Sándor nem merészkedik gesztenyézni a «Zöld kastély» kertjében. Ez is fényesen meg lett czá- folva. Sándor igen is gesztenyézett ottan, csak az volt a hiba, hogy egy lovász-gyereket épen akkor arra hozott a szélvész. A hű társak még idejekorán megugrottak, de Sándornak nyomában volt a báró lovásza. A fiű szaladt a templom háta mögé, s mikor látta, hogy ijesztően fogy kettejük közt a térség: végső szorultságában egy ott legelésző libasereg közepén guggolt le. A lovász azonban áttört a liba-váron s a sapkát követelte vagy pedig, — így szólt a kapituláczió másik alternatívája, — mondassák el, kik voltak kísérői a kirándulásban. Petőfi méltatlankodva nyújtja oda sapkáját ... A vége Koren tanárnál — ütlegek. Szivbeli bánatát Sándor Neuman Károlylyal, házi gazdájának fiával osztotta meg, a ki szintén sokat szenvedett vala szive miatt. Barátjának segített szerelmes leveleket Írni, a melyeket a kapun át dobálnak be a szép Drozdik Terikének. A szerelmes levelek a két trubadúr mély fájdalmára a sertés-vályúba hullanak. . . A bánat más nap hangos sirás-rivássá növekedik. Mert a vége — megint a tanár urnái! Petőfi azonban most már a levelekről a szerelmi lyra húrjaiba csap át, s elénekli Cancrinyi Emilia bájait, a ki első diák-szerelmének tárgya. Még később, 3 év múlva is, így zeng a Galga partihoz : Üdvözöllek messze béreztetőkről, Szent helyek! Hol a Galga lassn andalgással Hempelyeg. Lángszerelem szép viszonozója, Barna lány, Emlékezve küldsz-e még sóhajt a Szív után, Melyet annyi kéjnek bölesejében Bingatál, Melynek első éneket lantjára Te csalál ? Ez apró bajokat kiheverte, de apjával való egyenetlenkedése, a melynek szálai márAszódon szövődtek, a selmeczi katasztrófára vezetett. Apjával szakított egyidőre. Ennek később is ott van a nyoma költeményeiben, csakhogy neheztelése már akkor humorrá olvadt. Sándor aszódi diák-pályája különben fényesen végződött. Az a három év, a melyet itt töltött, nem volt elvesztegetve. Latin-, vallás-, földrajzés természetrajzból, világtörténelemből, tehát az összes tantárgyakból kitűnőt kapott. Összesen kilencz órát mulasztott, míg öcscsének, Istvánnak mindössze egy órai mulasztása van följegyezve. Iskolai elhaladásával lépést tartott önmívelő- dése is. Olvasmányaiból látszik, mily tudományszomjas lelke volt már a 15 éves gyereknek. A régi iskolai anyakönyvben be vannak jegyezve a diákok közül, ki milyen könyvet vett ki a könyvtárból. A másodéves grammatista egy német Briefstellerrel vesződik, s lelkesedve olvassa a «Magyar Plutarkhust». A következő évben túl- nyomólag történelmi könyveket vesz ki. Ez bizonyítja vonzódását a történelem iránt. Olvassa Amerika fölfedezését, a közönséges históriát, Co- lumbust. A német nyelv gyakorlása sem maradt el. Campe, az akkor oly hires ifjúsági iró műveit ismételve veszi ki. Az 1837/38-ik tanévről szóló anyakönyv drága ereklyéje az aszódi gymnáziumnak. Petőfi ekkor könyvtárnok volt, s belejegyezte az anyakönyvbe, mit vesznek ki társai a könyvtárból olvasás végett. Itt láthatók azok az ő határozott szép vonásai! A másodéves sintaxista magasra törő lelke sugárzik e könyvczimekben, kiviszi s magánál tartja sokáig, tehát nem fitogtatásból, ■— Cicero beszédeit. Február 20-án kiveszi Horatiust, a római lyra fejedelmét, nála van márczius 20-ikáig, ekkor újra kiveszi s nála van az iskolai év végéig ! . . Tudjuk életrajzából, hogy Horatius nagy részét könyv nélkül tudta. Az aszódi iskolában vetette meg műveltségének s későbbi nagyságának alapját. A nagy költő dicsőségének fénye az 'aszódi gymnáziumra verődik vissza. „ .. .. T , Gyongyossy László. NÉGER KERESZTELÉS. Uj-Orleansban e hó 8-án sajnálatos esemény adta elő magát egy keresztelői szertartás alkalmával, melyet számos néző jelenlétében nehány Mississippi-vidéki megtérten hajtottak végre vízbe mártás által. A nézők a folyó partján emelt töltésen foglaltak helyet, melyet korlát zárt el. De a korlát a ránehezedők súlyától leszakadt, s ötvenen beleestek a vízbe. A megfuladtak többnyire gyermekek voltak. Tudnunk kell, hogy az Egyesült-államok négerei közt nagy gyülekezetek vannak, melyek a felnőtteken olykép tartják j végrehajtandónak a keresztelési rítust, mint a Jordán vizében hajdan, vágj7 az ősi apostoli egy- j házban. Egy ilyen szertartásra vonatkozik képünk is. A hivő négerek és négernők áhitatos éneke, a vízkeresztségtől irtózó nézők rémülete, a néger típus sajátságos vonásai egyaránt érdekes látványt nyújtanak. Hogy nem veszélytelen az eljárás, azt az elbeszélt eset is bizonyítja. De a baptisták sokkal jobban meggyökeresedtek Amerikában, s a négerekre sokkal nagyobb hatása van még az ilyen külsőségeknek, semhogy ma még e szokás kiirtására lehetne gondolni. AZ ERDÉLYI CZIGÁNYOK PÜNKÖSDI* SZOKÁSAI. Pünkösd a keresztény kozmopolitismuz valódi ünnepe. A nemzetileg és nyelvileg elvált emberiség mintegy újból való kibékülését, kiengesztelését fejezi ki. Bibliai ellentéte a babyloniai nyelvzavarodás, minden nemzeti és politikai pártütés e nagyszerű mintaképe. Bábelben egy nyelv uralkodott, de a vélemények, érzelmek eltértek egymástól; pünkösd ünnepén különböző nyelvek és népfajok voltak egybegyűlve, de a szív és a lélek egy volt. A kiengesztelés szelleme lengi át az egész ünnepet, mely a feltámadt természet virágzó korával egybe esik. Átélve a hideg telet, ínségben, nyomorban, húsvét múltával az erdélyi tavasz gyakori zivatarait, pünkösd közeledtével így dalol az erdélyi sátoros czigány-gyerek: Erdőn madár énekel, A czigány is tánczra kel: «Itt a pünkösd, itt a nyár, Hideg léinek vége már !» Nem csoda, ha a czigány nép körében is, mint akármely más nemzetnél, a pünkösdi ünnep táján különféle szokásokra bukkanunk, melyek egyrészt a vidámság, jókedv jellegét viselik magukon, melyet ez idő tájban az új fejlődésben *) Részletek az «Ethnologische Mittheilung« aus Ungarn. Zeitschrift für die Volkskunde der Bewohner Ungarns und seiner Nebenländer» czímfi új folyóiratban megjelenendő nagyobb tanulmányaimból. pompázó természet fakaszt szükségképen az egyszerű ember kebelében; másrészt pedig mint e szerfelett babonás nép körében támadva, homályos régmúltjával, egyszerű észjárásával, fejletlen vallási érzelmével szoros összefüggésben állanak. Ezért szükségünk van e szokások — bár ki nem merítő -— összeállítására, ha a czigány nép szellemi, vallási életéről a valót megközelítő képet akarunk az összehasonlító népisme számára alkotni. E tekintetből szándékozom az erdélyi czigányok pünkösdi szokásait itt röviden előadni, még pedig úgy, a mint részint magam láttam, részint pedig czigányoktól hallottam. A pünkösd napját megelőző éjszaka, valamint a más két keresztény sátoros ünnepet megelőző éjszakák, *) a czigány néphit szerint különösen alkalmasok különböző babonás szokások végrehajtására. Ki egész éven át meg akarja magát óvni mindennemű betegségektől, az pünkösd éjjelén lágy tésztát kever, melybe kilencz különböző hosszúságú czérnaszálat dagaszt bele; azután az új edényben készült tésztát kiviszi a legközelebbi folyóvízhez, s a víz irányában fordúlva, beledobja e szavakkal: «Indulj, indulj! vissza ne jöjj! A Nivasi (vízi szellem) egyen meg!» (vJá tu, já ! te ná úrá ! Tut the ml Niváshi /») — Ki pünkösd éjjelén három békát talál, az adandó alkalomra jó szert bír a hideglelés ellen; mert három béka mája és tüdeje a hideglelést rögtön megszünteti, ha a beteg e szert porrá égetve és vízbe vagy pálinkába elegyítve megiszsza.és azután e szavakat mondja : «Békák a hasamban, egyetek meg minden rosszat; békák a hasamban, adjatok a rossznak útat, hadd menjen ki!» (*Qu- ckerdyá pád mre per, cm,ven sáive misege; cu- ckerdyá pád mre per, den miseceske drom, odoy prejiál /»JE szavaknál az illető háromszor az útra köp, és a ki belélép, arra ragad a hideglelés. — Beteg csecsemő számára, kiről azt hiszik, hogy «meg van igézve», nagyon jó szer, főleg pünkösd éjjelén készítve, a következő: Egy edénybe valamelyik patakból vizet merítenek, még pedig a víz mentével ellenkező irányban; akkor az edénybe hét szenet, hét maroknyi lisztet és hét fokhagymát tesznek és tűz mellett addig főzik, mig a víz elpárolgott, mire a hátramaradt keveréket egy háromszögletű zacskóba helyezve, a csecsemő nyakába kötik, e szavakkal: Miseg ydkhá tut dikhen Te yun kátlie mudáren.' Te átunci eftd cokii The gáven misece ydkliá; Miseg ydkhá tut dikhen Te yon kátlie mudáren ! But práhestár e ydkhá Atunci kores th’ávnd! Miseg ydklid tut dikhen le yon kátlie mudáren ! Pgdbuvend, pgábucená Andre dedeskero ydkhá.1 Gonosz szem megigézett, Emészsze az enyészet! Hét nagy varjú egye meg Azt a gonosz két szemet! Gonosz szem megigézett, Emészsze az enyészet! Portul vakuljanak meg Azok a gonosz szemek ! Gonosz szem megigézett, Emészsze az enyészet! Égjenek, égjenek, MenykŐs tűzben égjenek! Mellékesen megjegyezve, a fenti «ráolvasásban» a hét varjúnak symbolice megfelel a hét szén, a pornak a hét marok liszt és a «menny- köves tűznek» a fokhagyma, mely utóbbit több nép hitében megtaláljuk mint óvszert a villámcsapás ellen. Czigány hit szerint jó, pünkösd előtti estén halat enni és annak szálkáit valamely fa alá elásni; ez által megóvja magát az illető a villámcsapástól és egész nyár folytán a legnagyobb égiháború közben is biztosan tanyázhat kint a szabadban, mert míg az elásott halszálkák el nem rothadnak, addig hite szerint őt nem bántja «isten tüze» («devleskero yákli»). Máskor is, de különösen pünkösd éjjelén nyúlik a «kék virág», mely a föld belsejében rejtett kincsek hollétét elárulja az embernek; a ki meglátja e virágot, mely kék láng alakjában nyílik, annak nem szabad azt bántani, hanem meglesi az időt, a mikor a földbe visszahúzódik és csak akkor kezdheti meg a kincsásást. A kik azt akarják, hogy7 egész nyáron át ki ne fogyjon a pénzük, azok pünkösd előtti éjjel egy padalakú deszkát, ketten fogva két végét, valamelyik temető körül háromszor meghordoznak, miközben egy harmadik egyén folyton csapdossa a padot egy kőrisfavesszövel, melynek három ága és három levele vagy rügye van; mert a deszkára az elhaltaknak nyyugtot nem találó lelkei szoktak letelepedni, elannvira, hogy azt csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetne tovább vinni. Menés közben nem szabad egy szót se kiejteni, sem pedig hátra nézni, mert az elhaltak lelkei megfojtanák az illető embert. — Pünkösd előtti éjjelen a «látY. ö. A. «Vasárnapi Újság» 1887. évf. 15. számában «Az erdélyi czigányok húsvéti szokásai» ez. czik- kemet.
