Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
det ? ott jobb világ van, ott nincsenek pártütők, gaz lázadók, és ha az ember a fejedelemnek térdet és fejet hajt, békességesen ihatja meg pohár sörét. Hejh, hiába beszélnek, mégis csak rosszabb ez a magyar föld, mint Németország. Kedves hazám, Katzenellenbogen ! Mészáros (más asztalnál). Hejh, pinczér, hallod-e? egy messzely borocskát. Pinczér. Csak egy messzelyt? s melyikből? Mészáros. Abból, szép öcsém, a melyik legolcsóbb, égjen a pokolban ránczos bugyogód azzal a némettel együtt, ki benne lődörög ! Lódulj hamar, (pinczér el,) mert ha én lóditalak csak a kis ujjam végével is, tudom, forgószél módjára lódulsz el a hazádba, te vastag orrú, vékony lábú sváb. Csak egy messzelyt ? azt kérdi a pimasz. Ha vére volna, itcze számra innám. Csak egy messzelyt ? milyen csúf gorombaság ; s ezt némettől tűrje a magyar ! Ott van még pofáján az éhség nyoma, mit a külföldről hozott magával, és a magyarral már is durván bánik; mit várjunk tőle, ha majd itt zsírunkon gömbölyűre hizlalja hasát ? Forduljon meg a koporsójában, a ki először hitt be németet hozzánk, mert az hazánkba dögvészt hozott, mely akkor szűnik meg dúlni, ha martalékul nem talál többé magyart! Varga. Minden szavad szent igazság, barátom, de tán mérséklenéd mégis magadat, mert ......... M észáros. Én mérsékeljem magamat? nem én, ha addig élek is! így is, úgy is, veszni kell az embernek. Ha szólok, karóba húznak, s ha hallgatok, megpukkaszt a düh. Pinczér (hozza a bort). Tessék, uram. Mészáros. Tessék, uram........no már ez megjár ja. Megszeppentél ugy-e, czimbora? jól tetted. Tanácsolom is, hogy többé ne gorombáskodjál, és legkivált én előttem ne. Csak szegény mészáros mesterember vagyok, de magyar; ha a kezembe veszlek, kis öcsém, úgy fölhörpentelek, mint ezt a bort itt. ( Kiiszsza a bort és kifizeti). Ne itt az ára, most elmehetsz. (Pinczér el). (Katonatisztek jönek, az urakkal szóba ereszkednek, s közéjük ülnek.) Baróti. Fölötte csodálkozom, hogy nincs szerencsénk tisztelhetni a tábornagyot. Talán rosszul van ? mit isten ne adjon. Különben ő el szokott járni a közhelyekre. Első tiszt. Oh ments isten, nincs semmi baja. Azért maradt honn, mert igen fontos ügyben várakozik. Bécsből egy futár van érkezőben, ki utasítást hoz ő felségétől az uj összeesküvésre nézve. Szirmai. Mit? uj összeesküvés? az mégis lehetetlen, ez bizonynyal alaptalan gyanú. Második tiszt. Való igaz, uj nagy összeesküvés egyenesen ő felsége szent személye ellen. De hiszen jaj nekik, ha ezren vannak is! Eájok tette már talpát az oroszlán, s nincs isten, a ki megmentse őket. Baróti. Dicső Karaffa! nagy férfi! kövesse őt árnyék módjára a siker, mig a földre nem hull minden lázadó feje, mint a megrázott fáról a férges gyümölcs. 0 szent felsége élete ellen törni, irgalmas isten, milyen iszonyú bűn! Elrémült szivemben megfagy a meleg vér. BarótiM (magában). S ez az ember magyar! magyar és férjem! Megversz-e isten, a miért őt utálom ? Verj meg, ha tetszik, de én utálom őt! Szirmai ( magában). Ilyen asszonynak olyan férje van! szeszélyes, őrült sors, ki drága gyöngyöt és kavicsot egy gyűrűbe foglalsz! ....... Szegény sziv em, ki a hazát és ez asszonyt úgy szereted! az egyiket nem méltó, a másikat nem szabad szeretned. (Két közkatona a lakatos asztala mellé vetődik; egyik a lakatos poharából iszik, a másik a leány arczát cziróyatja meg.) Első katona. Jó ital! Második katona. Csinos leány ! Lakatos. Kérem, ez az én söröm.........kérem, e z az én leányom. Első katona. Mindegy, de jó. Második katona. Mindegy, de szép. Lakatos. Bizony nem egészen mindegy a....... E lső katona. Nem? kend ellenmond? kend tehát protestáns ? Bitóra ezzel a protestáns kutyafajjal, e kálvinista ördög czimborájával, e lutheránus pokol söprejével! Lakatos. Vitézek, ne rágalmazzanak önök. Inkább czirógassák meg lyányomat, és igyák ki 37. szám. 1880. xxvii. évfolyam. ________ s örömet, csak azt ne mondják, hogy protestáns vagyok. Katholikus vagyok, lelkestül-testestül, az isten és a pápa úgy segéljen. Én és protestáns, én és áriánus! veszszen Luther, veszszen Kálvin ! éljenek a mennyország nagy és kis szentjei! Eiső katona. No már az más, úgy barátok vagyunk, s annak jeléül fölhajtóm e poharat. (Kiiszsza a lakatos italát. ) 4 Második katona. S én megcsókolom e leánykát. (Megcsókolja; mind a ketten el.) Leány. S te tűröd e gyalázatot, apám ! kiiszszák sörödet és megcsókolják leányodat; mi szent előtted, ha mi sem vagyunk? kit védelmezel, ha minket sem? Lakatos. Gyalázat biz’ a, kedves leányom, de hát mit tegyek ? tudod, milyen világ van ; kerékbe törnek, ha moczczanok. Német vagyok, de megvallom, hogy gaz kutyák ezek a német katonák. Csak tőlük telik ilyen szemtelenség. A magyar sohasem bánik igy velünk, sőt még a török sem volt ilyen czudar. Szabó. Hanem hát, szomszéd uram, ön pápista ? mi ? Én eddig úgy tudtam, hogy lutheránus ön. Lakatos. Természetes, hogy az vagyok, de e vad nemzetség előtt csak el kellett tagadnom, különben tán megettek volna rögtön szőröstül-bőröstül. így segít magán a bölcs ember. Szabó. Vagy úgy! igaz, igaz, tiszta szűz igazság! Könyvárus. (Föl s alá jár.) Uraim, ki vesz szép ritka könyveket ? .... Ez a constanzi zsinat históriája, melyen az eretnek Húsz Jánost máglyán égették meg; arczképe is benne van ; gyönyörűség látni, mint csap össze feje fölött a láng. — Itt van egy más becses könyv, melyet irt a hires német tudós Grinzingerius; ebből azt tanulja az ember, hogy nem a király van a népért, hanem a nép a királyért, s a ki ez ellen vét, a pokol fenekére jut, mert a királyok az isten helytartói a földön. —- Ez is derék könyv, ebből az sül ki,hogy Melanchton és a sátán egy személy volt, ez ösztönzé Luthert arra, hogy gonosz tanával megejtse a világot. — Ez a könyv Buda várának a töröktől való visszavételét tárgyazza híven ; e könyvben megmutattatik, hogy tavaly Budánál német vitézség győzött, nem pedig magyar, s igy Magyarország a németeknek köszöni, hogy végre fölszabadult a török járom alól. Mészáros. Hazudsz, ficzkó, hazug a szented is ! Gazember irta ezt a könyvet, az is gazember, a ki megveszi ! ( Fölugrik, a varga tartóztatjaőt.)Te meg ereszsz el itt, mert téged váglak nyakon, akármilyen jó barátok vagyunk. (A könyvárushoz.) Hazudsz, mondom, te kóczos könyvkupecz ! ott voltam én Buda ostrománál, ott lőtték meg a jobb lábomat, itt ni. Tudom, hogyan ment végbe a csata. Scherfenberg és a lotharingi herczeg, vagy a menny kő tudja, hogy híják őket? ezek távol a hegyek közt tanyáztak csőcselékeikkel; magyar vér omlott a sán- czokon, magyar holttestek tömték meg az árkokat, s magyar kezek tűzték a zászlót a várra, vitéz Petneházi és a hajdúság! A harcz után aztán bejött a zagyva nép, s kevélyen parádézott föl és alá, s most azt hazudj ák, hogy a német vette vissza Budát a töröktől. S ha az vette is, bár ne vette volna! ha már szolgálnia kell a magyarnak, inkább legyen ura a török, mint a német, mert a törökben több a becsület. Jobb szeretem ellenségemnek a törököt, mint a németet barátomnak, mert amaz nyilt ellenség, ez pedig áruló barát. Hordd el magadat hazug könyveiddel, hogy el ne játszam rajtad azt a siralin?s nótát, melyet Buda ostrománál elhegedültem egy török nyakán! Könyvárus (elmenőben). Csúnya barbár nép ez a magyar, nem hogy megvenné a könyvet, hanem még meg akarja érte verni az embert. Mészáros. Már a ki erre amarra adta áldotta teremtette, a mi sok, csak sok! ha engem meg nem esz a harag, én eszem meg a világot. Élet ide, élet oda, de a ki ma újra fölboszant, kiszakítom a nyelvét, ha lenn a sarkában van is a gyökere. Az utósó pénzemet adtam ki arra a messzely borra, de megint innom kell, hogy ezt az epét lemossam a torkomból, ha az ingemet hagyom is itt. Hejh, pinczér, bort ide, hanem egy itczét és pedig a javából most az egyszer, mert hitelre iszom. Yan-e nálad hitelem? Pinczér. Van, uram, van, akármennyi. VASÁRNAPI ÚJSÁG, G07 Mészáros. No azért mondom, mert ha netalán nem volna, hát van nekem még egy kapitálisom, csak hogy ha épen szükség nincs rá, nem akarok hozzányúlni. Ha nem hiszed, nézd, itt a kapitális (öklét mutatja), kitelik ebből az itcze bor ára kamatostul. Pinczér. Valóban derék, tréfás úri ember. (El), Mészáros. Tréfás ? szeretném tudni, mit tart ez a kölyök komolyságnak, ha ez tréfa előtte. Vigyázzon magára, hogy meg ne tréfáljam valahogy ! (Komédiás jön egy póznára tűzött nagy vászonképpel, mely kivégeztetést ábrázol). Komédiás (szaval), Füleljen, füleljen, kinek füle vagyon, Nézze meg e képet, kinek szeme vagyon. Borzadjon üstöké, kinek haja vagyon, lm egy történet, mely rettenetes nagyon. Ezerhatszázlietvenegyet írtak vala, Ezelőtt tizenöt esztendővel vala, Nagy összeesküvés napfényre jött vala, Annak feje Zrínyi és Nádasdi vala. Frangepán is pedig ő közöttük vala, Kiket gonosz szándék lelkesített vala, De a gonosz szándék el nem sülhet vala, Isten és angyalok őrködtenek vala. Vala Leopold ő császári fölsége Méltánvalóképen nagy ingerültségbe’, Hogy a magyarok nem volnának hűségbe, De sőt szövetkeztek összeesküvésbe. Szólott ő felsége haragjában mondván, Az irgalmasságot szivében kioltván : Zrínyi, Nádasdi, nem különben Frangepán, Hóhér által veszszen, ez a három zsiván. S megtörtént valá, mit ő felsége kíván. Hóhér által vérzett el a három zsiván, Zrínyi, Nádasdi, nem különben Frangepán, Kettő Németujhelyt, egy Becsnek piaczán. Mészáros. Vége van? mi? vége van? Komédiás. Még nincs, most jön a java, a tanulság. Mészáros. Hát végezd el, de kérlek igen szépen, szaporán. Komédiás (szaval). Halandó emberek, ti példát vegyetek. O felsége iránt hűségben legyetek, Mint e gonosztévők, ti úgy ne legyetek, Hogy a földön soká igyatok, egyetek. Mészáros. Elvégezted ? Komédiás. El... . . most kérek egy kis bora- valót. Mészáros. Mingyárt, kedves barátom, mingyárt egyszeriben, csak egyet kérdek tőled. Látod az eget ? Komédiás. Látom. Mészáros. Nem fogod többé látni. Látod a poklot ? Komédiás. Nem látom. Mészáros. Mingyárt meg fogod látni. Hát te ilyen amolyan nyársalni való gézengúz .........de el s em tudom becsületesen kezdeni .... pedig .... no hiszen ... óh .... megállj csak .... úgy ég az agyvelőm, mint a meggyujtott kazal .... akaszsza- nak fel olyan magasra, hogy a világ minden hollója meglásson.........te mered a legdicsőbb magyar h azafiakat, Nádasdit, Zrínyit, Frangepánt zsiványoknak nevezni, te ?..................................................... ..............................hogy isten előtt kedves munkát t egyek, tégedet rágalmazó kutya, ezennel megfojtalak! (Torkon ragadja a komédiást.) Komédiás. Segítség, segítség, a művészet haldoklik ! (Zaj, zavar; a birkózókhoz rohannak, s szétválasztják őket. A zűrzavarban egy tolvaj Baróti zsebébe nyúl s kilop egy levelet.) Tiszt. Ide, katonák, fogjátok el e lázadót, e föl- ségsértőt. Szirmai. Uram, át fogja ön látni, hogy józan észszel nem beszélhetni ilyet, minőt e szerencsétlen ember beszélt. Kérem önt, az emberi gyarlóságok elnézésének nevében, bocsáttassa őt szabadon, hiszen holtrészeg! Mészáros. Holtrészeg az édes apád, akárki vagy ; én józan vagyok, mint a hajnali napsugár ... Szirmai. Hallgass, részeg pimasz, s menj félre, úgy dől belőled a borszag, mint valami pinczéből.
