Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

204 cenben, már mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magához szólita Komlósy, velem körülmé­nyesebben értekezendő. De már ekkor nagy meg­lepetésemre egészen más nótát fútt, s többek között azt is kijelenté, hogy Kolosvártt énekel­nem is keilend az operákban. Ez különösen nem tetszett nekem, s a mint tőle távoztam, egy kis társaság igazgatójával találkozóm. Ez hitt magá­hoz s jó szerepeket, jó fizetést ígért. Ennél fogva — de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam — hozzá állék. Dió­szegre menénk — egy Bihar megyei mezővárosba — s itt játszánk néhány hétig. Kaptam egy pár meglehetős szerepet, például Tornyayt a Tisztúji- tásban, Warningot a 30 éves kártyásban stb és 50 ft proportioba tétettem. Innen Székelyhídra menénk, s itt mintegy 3 hétig játszánk. E hónap 24-én felbomlott társaságunk, mivel mi Nagy- Károly- és Szatmárba akaránk menni, s az igaz­gató erre nem állott. Ennél fogva nem volt mást tennem, mint Debrecenbe jőnöm vissza, s nem csupán azon okból, mert társaságunk szétoszlott, .de leginkább mert beteg vagyok, s betegségem napról napra terhesül. Már Székelyhidon sem átszh atám, s nincs is reményem, hogy egy hamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan bele kerül két három hónapba. Egész csontváz vagyok. így tengek Ínséges állapotban s itt kell a telet Deb­recenben töltenem. Azon szemtelenségre valék kénytelen vetemedni, hogy Nagy Ignác urtói pénzt kérjek költsön. Mint szégyenlem, s még sem tehe­tek máskép! — X— csakugyan gazember; kicsalt tőlem vagy nyolc pengő forintot Pesten létemkor s három pengőmmel most is tartozik. A múzsák kerülnek; minden, a mit irni tudtam, mióta Pes­tet elhagyóm, két keserves népdal. Tieck drámát, lapjait s It Ötscher Kunst der drámát. Darstellung- ját szorgalmasan olvasom; ezzel telik minden időm. Yachott Sándornak igen szerettem volna irni, de tán nem is érdekelné levelem. Vannak még , kiket annyira tisztelek , kiket szeretnék kérni, hogy néha néha emlékezzenek rám, de hiszen én olly csekély vagyok, s ezt tenni nem merem. Bocsássa meg a Tekintetes Ur, hogy illy hosszan alkalmatlankodom, és bocsásson meg leve­lem zavartságaért. Mellyek után, szives indula­tába ajánlván magamat, maradok a tisztelt Tekintetes Urnák alázatos szolgája Petőfi Sándor. T Á R O Z A. IRODALMI SZEMLE. Az első lépés veszélyei. Regény két kötetben. Irta „Eszther“ szerzője. 259 — 268 lap. Ha találkoznék olyan, ki — a legújabb ifjúsághoz tartozván — nem ismerné szerzőt, annak az „Utolsó Báthori“ — „Csehek Magyarországban“ elolvasását ajánljuk, s azután termékeny szerzőnk számos munkáira nézve nem kérdezend senkit, — de sőt nagy tilalomnak kellene annak lenni, a mi azon illetőt szerző minden regényének elolvasásá­tól visszatartaná. Karpáthy Zoltán. Regény. Irta Jókai Mór. Második kiadás. Három kötetben. 3 ft. Ez ama nevezetes munka, mely egykor a mintegy 5000 példányban forgó Pesti Napló tárczáját oly drágává, várva várttá tette; — mely ikertestvé­rével a „Nábob“-bal együtt a legutóbbi évtizednek kétségtelenül legünnepeltebb regénye; — mely az olvasásvágyat oly körökben is fölébresztette, ahol azelőtt még talán Dumast sem igen mohón kap­ták, — és a mely e szerint jelenleg tulajdonkép harmadik nagy kiadást ér; örvendetes bizonysá­gául, hogy a korszerüleg jónak nálunk is megvan a maga háladatos közönsége, — noha még az mindig nem annyi, amennyinek népességünk szá­ma szerint lenni kellene. Jókai legtöbb érdemet e művével szerzett magának , mert el lehet mon­dani, hogy ő ama szellemileg áléit időszakban az irodalomnak mintegy újabb, erősebb lendületet adott, a nemzet figyelmét hatalmasan az irodalomra forditotta, s az úgynevezett „irodalom pártolási“

Next

/
Oldalképek
Tartalom