Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

202

szabólegény, felejtvén minden óvatosságot,; kissé nehéz nyelve daczára, oly hirtelen j pottyantotta ki kérését, mikép a bourgeois első pillanatban azt hitte, hogy megbolondult.

De midőn magához térve csudálkozásá- ból észrevette miként Lcemans ur csak kissé pikós, s alkalmasint eszébe jutott a régi deák mondás — ha t. i. valaha hallotta ezt — „in vino veritas“, flamand értelemben : „in cerevisia veritas“, oly dühbe jött e megfoghatlan önhittségen, hogy csakugyan megtörtént azon katastrofa, melytől a szabólegény leginkább tartott — azaz sokkal hamarább érkezett le a meredek hágcsón mint azon fölhaladt volt, s egyszerre a ház előtt a járdán találta magát, mig ennek ajtaja hangosan becsapódott mögötte.

A szerencsétlen kérő darabig megállt, s fejét vakarta, aztán a legközelebbi csapszéknek tartva, sörbe akarta fájdalmát fojtani; midőn szeme véletlenül roppant sárga I falragaszra esett, mely által az elátkozott kastély birtokosa újra kihirdette ajánlatát.

Alig olvasta el Lcemans ur ennek első szavait, midőn fejéből a sörfellegek látszottak kipárologni; mert mindig komolyabb figyelemmel folytatta olvasmányát, kisérvén ezt halk magánbeszéddel, mig végre, egyetlen bucsútekintetet vetett a keményszivü bourgeois házára, lassan elfordult, és nem a csapszékbe, hanem egyenesen hazament, kis szobácskájába, hol pár óráig időzött; ágyán ülve s mély gondolatokba merülve.

Végre, mikor az esti homály már betöltötte a kis hézagot, felkölt, s állásba tevén magát, büszkén felkiáltott :

Megkísértem! igen — megkísértem! oh ! mit nem koczkáztatnék az angyali Stephanie kisasszonyért? — De elébb tanácsot kérek a tisztelendő káplán úrtól.

JÓSIKA JÚLIA.

(Folytatása jövő számban.)

PETŐFI S. MAGÁNLEVELEI KÖZÜL.")

Kecskemét, mart. 14-én, 1843. — Tekintetes Szerkesztő Ur! Van szerencsém néhány dalt küldeni, azon alázatos kérelemmel, hogy szigorú vizsgálat titán ha lesz, tnelly világot látni érdemes, azt az Athenaeumba fölvenni, s ha jut, közölök a Honderűnek is adni méltóztassék. — Bátorkodom erre a Tekintetes Urat kérni, minthogy Petriche- vieh választásában nem men bizom; s üres mun- kával a közönséget fárasztani nem akarnám. S ha egy sem érdemes? jó; maradjon mind homályban. Inkább semmi, mint rósz. — Három versem közöl, melly még ki nem jött, kérem a „Könyeim“ s „Újság“ ciműt örökre kihagyni az Ath.-ból; nagy ellenszenvem támadt irántok. Nem tudom, mit ér az „Első szerep“ cimű, de örülnék, ha méltó volna a megjelenésre: mert első fölléptemre emlékeztet. Egyébiránt Tekintetes úr ítéletére bizom. *)

*) Az eredetiek birtokába t. Bajza Jenő ur szívességéből jutottunk, kinek atyjához e levelek valószínűleg intézve voltak; minthogy azonban egy keltről (nov. 28. 1843.) kettő is van, azt hiszszük, hogy ezek egyike a boldogult Vörösmartyhoz szólott. Jelen levelek nem tartalmaznak mi olyast sem, mi a dicsőült szellemét bánthatná, I azért épen kegyeletes érzésünknek engedünk kifolyást, j midőn azokat közzé teszszük.

Fejérvárt oda bagyók, s Kecskemétre jövénk; hol nem a legjobban megy társaságunknak. A színészetben, noha még csekély, de még is észrevehető haladásom; egy párszor már volt szerencsém a közönség figyelmét megnyerni, megtapsol- tatni; mi négy hónapos színésznek elég. Folyó hó 23-n lesz jutalomjátékom, nagy ügygyei bajjal, de még is kivívtam, hogy Lear legyen. A bohócot játszandom benne; a mit megkapni szinte nem kevés küzdésembe került; mert mennyi az ármány a színészetnél. Gyakran jaj dúlok föl : isteni művészet, mért ördögök papjaid!

Minthogy épen jó alkalom van, (Szabó József igazgatóm van Pesten,) bátorkodom a Tekintetes urat kérni, méltóztatnék az Ath. azon számait elküldeni, mellyekben verseim vannak. A múlt év első feléből 1 szám, a másodikból 2 szám, s az ideiből szinte kettő. — Szinésztársaim kételkednek, hogy én volnék az a Petőfi, kinek az Athe- naeumban versei jőnek. Kételkedjenek! keveset törődöm rajt, nem nekik irok. — Ha terhére nem lesz a Tekintetes Urnák, könyörgök, méltóztassék megírni, mellyek jőnek ki verseim közöl az Ath.-