Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

29

nedék a fed)él!teleneknek“, s melyet néhány jó ember szereltetett fel — szánalomból. Ez épület egyetlen a maga nemében egész Londonban. Ez szívesen látja a szegény fedélteleneket mindig, bizonyítvány, ajánlás és minden nélkül. Nyújt meleg éjjeli szállást, egy darab kenyeret este, egy darabot reggel. Fájdalom, csak 300 embernek bir helyet adni, és ezért minden éjjel látni lehet, mint feküsznek a későn jövők a közeli utczákban a kövezeten. Ott, egy kis csoportban látnak önök négy gyermeket, egyik sem érte még el a 14-ik évet. Árvák egy családból, s mióta emlékeznek, London kövezetén élnek. Kicsinyen s elcsenevészve néznek ki, ruhájuk rongy, testük tele sebbel, szemeik beesve, kis arczácskáik lázas melegek, és az egyik, melyik társai helyett is beszélni erőködik, alig bir a köhögéstől lélekzeni. Harmadnapja kiindultak Londonból, hogy majd hoznak a vidékről fenyőágakat karácsonfának, s eladják kevés pénzért az úri gyermekek szüleinek. Egész Eppingforst-ig, (mintegy 8 angol mérföldnyire) csatangoltak; volt 1 penny-jök, mit egy delnő ajándékozott nekik, azon kenyeret vettek, megosztozkodtak rajta lelki- ismeretesen, hanem fenyőfára nem akadtak sehol. Égető éhségükkel vánszorogtak ismét vissza a zajgó fényvárosba, épen jókor érkezve^meg a menedékházhoz, hogy — későn jőjenek. És egyetlenegy t. ez. vagy nagyméltóságu gentleman se szólal meg több ily intézet létrehozatala mellett, pedig talán egy sincs a többi sok közt, mely jótékonyabb, emberibb czélu lenne, — mert hisz e londoni nyomor túl igaz, túl festőietlen és unalmas a gyengéd idegzetű fülekre, s az emberek, kik megmentendők lennének, fehérek, és az ő vérükből valók. Elég ha a feketék nyomorgattatása ellen tartanak az évi meetingeken riadalmasán megéljenezett szónoklatokat.

“^Ristori florenzi vendégszereplését múlt hónap 14-én befejezvén, Turinba utazott.

** A kutató lélekbúvárok által rég idők óta nagy figyelemmel észlelt természeti tünemény, hogy mily legyőzhetetlen regényes hajlamok vannak a derék borbélylegényekben. Múlt héten a tisztelettel nevezett osztály egy tagja szállásolta be magát egy nővel valamelyik berlini vendéglőben, s még azon este levelet irt onnét s^'-utezai ismerőséhez, tudósítván először arról, hogy ő, s társnője ez idők szerint a nevezett vendéglőben szobát nyittattak, másodszor pedig arról, hogy feltett szándékuk magukat kivégezni. Az ismerős lármát ütött a levéllel, mire a kijelölt szoba feltöretett, hol is a nőt már meghalva találták. Az ifjúra a közeli állatseregleti kertben akadtak rá; feje pisztolylyal volt keresztüllőve, s már szintén nem élt. A nő az ifjúnak Berlinben lakó nővérénél lakott ez előtt, s mi oka haláluknak, nem tudni.

** Meyerbeer „Dinorah“ czimü uj dalmüve próbáit zárt ajtók mögött tartatja.

** A londoni udvar csendes visszavonult- ságban ülte meg a karácsoni ünnepeket a windsori kastélyban. E napon III. György ideje óta egy különös étel szokott a királyi asztalra felhozatni, a neve „Plum broth“, s ámbár egészen fo- lyadékszerü, épen oly izü, mint a Plum-pudding. Készítése mindig mint valami államtitok kezeltetik a királyi konyhákban, és nagyon kétséges dolog, vajon Victoria herczegnő, ki a múlt évben a porosz trónörököshez ment nőül, vitt-e reczeptet róla.

** Boulogne-ban egy atya, szóváltásba keveredvén fiával,midőn ez kést ragadt ellene, annak fejét beütötte, s magát felakasztá.

** Londonban egy második kristály palota építése van tervben.

** Id. Dumas Sándor az „Independance“ hasábjain jeleneteket mesél el oroszországi kalandozásaiból. Sokszor volt ütközete a cserkeszekkel, kik közöl egy csetepatéban, ő és kisérete nem kevesebb mint 15 embert tettek árnyékvilág-kivülivé. December 4-éről igy ir egy barátjához az öreg ur. „Kedves barátom! Ha ön épen várt is levelet tőlem, de semmi esetre se Derbendből, melyet Sándor épitett a kaspiumi tenger mellett. Midőn hajómmal a Wolga hátán megindultam, egészen más utat tűztem ki magam előtt. De mit akar ön? A szelekre kellett bíznom magamat, melyek Oroszországban fütyülnek, és itt vagyok a Kaukázus lábánál, gondolva önre, s mindazokra, kiket én, mint Hamlet mondja, szivem szivéből szeretek. Mily szép, dicső, s felséges utazást teszek én e pillanatban! Csak az a keserves a dologban, hogy az ember egy perezre se távolithatja el övéből tőrét, és puskájából a töltést. Egy puskalövésnyire utazunk a cserkeszektől, szepegve, — mint a vadászok lőtávolába jutott nyulak; fedezetünk 100 emberből áll, s betű szerint tűzön kell keresztül törnünk magunkat. Harmadnapja 15 cserkesz hullát hagytunk hátra egy sirban, tatárjaink közöl három megöletett, nyolez sebet kapott. Önnek ki 1845-ben a Kabylok elleni hadjáratban résztvett, lehet képzelete, mily emberek Shamyl hegylakói. Mint gyönyörködhetnék Charras ezredes, ha köztünk volna! A hírlapoknak, melyek Moszkauban történt halálomat hiresztelték, mialatt én itt ép egésségnek örven- dek, — legszebb alkalom kinálkozik most, hogy egy cserkesz golyó által meghalassanak. Kérje fel ön az Independance szerkesztőjét, nyugtassa meg lapjában barátimat rólam. Holnap Baku-ba utazunk a Parsisok megtekintésére. Ez az utolsó töredék a tűzimádó népekből, azután Tiflisen és az Ararat hegyen keresztül visszakerülünk. Érdekes rám nézve, hogy megismerjem azt a fanemet, melyből Noé bárkája épült. Szeressen ön engem teljes szivéből, és akkor se fog jobban szeretni, mint én önt. Nagyon örömest szerkesztettem volna egy olyan levelet, mely az Independance-ban is kinyomatható lett volna, de becsületemre, nincs elég időm, szellemdusnak lennem.

** A párizsi Bonaparte-laktányában egy csendőrt fedeztek fel, kinek ez idők szerint legszebb