Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Béla meg már csak azért is elismerést érdemel, hogy a nálunk nem nagyon cultivált állatképekkel is foglalkozik, úgyszintén Papp Ernő, kinek tollrajzai szépek, bár vonalai még kissé kuszáitok és a levegő hijjával valók. Cse mely János dolgai jók, de különösen szépen kezeli a feketét. (»Visszaemlékezés.« »Fekete.«) Mély tónusban dolgozik, anélkül, hogy nyomasztólag hatna. Gergely János-Yizk mindig van valami mondani valója, s le tudja kötni figyelmünket. Lakatos Arturt meg már régen ismerjük s így még nagyobb érdeklődéssel nézzük fantaszti- kusságukban is magyaros fejléceit és egyéb könyvdiszeit, annál is inkább, mert kívüle, hajói emlékszem csak Grün- blatt Ilona szentel ennek több időt, pedig érdemes vele foglalkozni, most hogy már az uttörésen túlvagyunk s a közönség szinte elvárja a holt betűk egyhangúságának lenge vonalokkal való élénkítését. A női növendékek közt — különben - - nem egy tesz kiváló tehetségről tanúságot, így Oppel Magda lágy virág aqua- relleivel, jó stilizáló érzékre valló szép kivitelű égetett bársonyaival. Engel Jolán szines rajzaival. Gondos Emy és Fuchs Margit magyar otivumokkai, ékes bördiszmunkákkal. A mintázással is megpróbálkoztak páran, ezek közt is fel találjuk Oppel Magdát, bár formái itt nem feltétlenül biztosak, keze azonban ezeknél is könnyűnek látszik s így — hisszük — itt is szép eredményt fog felmutatni. Petrányi Gézáné egy charakterben és kivitelben jó plaquetet állított ki. Mint ezekből (s még néhányból, kiket ezúttal fel nem sorolhattunk) látjuk művésznövendékeink szorgalmasan dolgoztak s hogy kedvük legyen a munkához arról bőven gondoskodtak Hermann Pipát, Miklósi, Mutschenbacher az iskola, az élet és a csak nem rég lezajlott követválasztás idejéből vett pompás karikatúráikkal. lalsouiczky Karoly. Olgyay Ferenc. Ismét egy magyar művész collektios kiállítása nyílt meg a Nemzeti Szalonban s ez alkalommal is csak hangsúlyozhatjuk azt, miszerint ez az út a leghelyesebb arra, hogy a közönség a művész egyéniségét alaposan megismerhesse. Hogy belehatoljunk lelke mélyébe, hogy megismerjük intentióit s ekként közöttünk, szemlélők között lére jöjjön az a kapocs, ami elengedhetetlen feltétele a megértésnek s ez az, hogy átérezzük mi is azt, amit ő érez. Olgyay Ferencet már jól ismerik mindazok, kik a magyar festő művészet újabb fejlődését figyelemmel kisérték, de ezen a kiállításon még sokkal nagyobbnak mutatkozik, mint a milyennek eddig láttuk. Szárnyat bontva felvisz minket a magasba s megmutatja nekünk a nagy, hatalmas természetet, amint azt ő látja. Mert ő nem a mindennapi emberek szemével nézi ezt a nagy mindenséget, hanem merészen, művézsi öntudattal veti vászonra a természet ama pillanatnyi átalakulásának szépségeit, melyeket más, mint vérbeli művész ember talán észre sem vesz. A természet a legfőbb, a leghatalmasabb, a legszebb, micsoda mellette az ember? Megmutatja Olgyay és képei, ily értelemben dicsőítik az örök természetet. Széles ecsetkezeléssel dolgozik s mégis a legfinomabb nuanceokat is mesteri ügyességgel hozza ki. És milyen poetikusak a képei! Nézzük mindjárt a. »Csend« című kis képét, azt a kis udvart, a fehér házikót, amint a napfény a meszelt falakon visszaverődik s a verőfény izzó aranyába olvaszt mindent; nincs rajta egy alak sem, mégis mennyi élet van ebben a képben! S mellette »Holdkelte« cimű vásznát: méla csend, pásztortűz, a hold enyhén tükröződik vissza a vízben, a fák körvonala mélyen belenyúlik az esti zöldes levegőjű égbe, ime a nyugalom képe; s vele szemben a »Tisza« a maga sötét tónusában nem-e az erő kifejezése?! — Megvan a természetben mind: az élet, a nyugalom, az erő s mester annak a neve, aki így tudja megrögziteni, aki a természetet így megérti! A »Borongás« és »Októberi délután« Szinyei Mersére emlékeztető tónusa, vagy a sötét kékes-zöldben tartott »Velencei tó« mind-mind a természetnek mesteri- leg készített pillanat-felvételei. Vagy ott van az a kis kép »Búzaföld« — egyike a kiállítás legértékesebb darabjainak — mily hű tükre a szabad természetnek: a sárga hajlékony búza szálak, tiszta kék ég, a háttérben egy pár fa s elől pipacsok; milyen igaz ez a kép! Ugyancsak ily kiváló a színkezelés. 93
