Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

Béla meg már csak azért is elismerést érdemel, hogy a nálunk nem nagyon cultivált állatképekkel is foglalkozik, úgy­szintén Papp Ernő, kinek tollrajzai szé­pek, bár vonalai még kissé kuszáitok és a levegő hijjával valók. Cse mely János dolgai jók, de különösen szépen kezeli a feketét. (»Visszaemlékezés.« »Fekete.«) Mély tónusban dolgozik, anélkül, hogy nyomasztólag hatna. Gergely János-Yizk mindig van valami mondani valója, s le tudja kötni figyelmünket. Lakatos Arturt meg már régen ismerjük s így még na­gyobb érdeklődéssel nézzük fantaszti- kusságukban is magyaros fejléceit és egyéb könyvdiszeit, annál is inkább, mert kívüle, hajói emlékszem csak Grün- blatt Ilona szentel ennek több időt, pedig érdemes vele foglalkozni, most hogy már az uttörésen túlvagyunk s a közönség szinte elvárja a holt betűk egyhangúsá­gának lenge vonalokkal való élénkí­tését. A női növendékek közt — különben - - nem egy tesz kiváló tehetségről tanúsá­got, így Oppel Magda lágy virág aqua- relleivel, jó stilizáló érzékre valló szép kivitelű égetett bársonyaival. Engel Jo­lán szines rajzaival. Gondos Emy és Fuchs Margit magyar otivumokkai, ékes bördiszmunkákkal. A mintázással is megpróbálkoztak pá­ran, ezek közt is fel találjuk Oppel Mag­dát, bár formái itt nem feltétlenül biz­tosak, keze azonban ezeknél is könnyű­nek látszik s így — hisszük — itt is szép eredményt fog felmutatni. Petrányi Gézáné egy charakterben és kivitelben jó plaquetet állított ki. Mint ezekből (s még néhányból, kiket ezúttal fel nem sorolhattunk) látjuk mű­vésznövendékeink szorgalmasan dolgoz­tak s hogy kedvük legyen a munkához arról bőven gondoskodtak Hermann Pi­pát, Miklósi, Mutschenbacher az iskola, az élet és a csak nem rég lezajlott követ­választás idejéből vett pompás karika­túráikkal. lalsouiczky Karoly. Olgyay Ferenc. Ismét egy magyar művész collektios kiállítása nyílt meg a Nemzeti Szalon­ban s ez alkalommal is csak hangsúlyoz­hatjuk azt, miszerint ez az út a leg­helyesebb arra, hogy a közönség a mű­vész egyéniségét alaposan megismerhesse. Hogy belehatoljunk lelke mélyébe, hogy megismerjük intentióit s ekként közöt­tünk, szemlélők között lére jöjjön az a kapocs, ami elengedhetetlen feltétele a megértésnek s ez az, hogy átérezzük mi is azt, amit ő érez. Olgyay Ferencet már jól ismerik mindazok, kik a magyar festő művészet újabb fejlődését figyelemmel kisérték, de ezen a kiállításon még sok­kal nagyobbnak mutatkozik, mint a milyennek eddig láttuk. Szárnyat bontva felvisz minket a magasba s megmutatja nekünk a nagy, hatalmas természetet, amint azt ő látja. Mert ő nem a minden­napi emberek szemével nézi ezt a nagy mindenséget, hanem merészen, művézsi öntudattal veti vászonra a természet ama pillanatnyi átalakulásának szépségeit, melyeket más, mint vérbeli művész em­ber talán észre sem vesz. A természet a legfőbb, a leghatalma­sabb, a legszebb, micsoda mellette az ember? Megmutatja Olgyay és képei, ily értelemben dicsőítik az örök termé­szetet. Széles ecsetkezeléssel dolgozik s mégis a legfinomabb nuanceokat is mes­teri ügyességgel hozza ki. És milyen poetikusak a képei! Nézzük mindjárt a. »Csend« című kis képét, azt a kis udvart, a fehér házikót, amint a napfény a meszelt falakon vissza­verődik s a verőfény izzó aranyába ol­vaszt mindent; nincs rajta egy alak sem, mégis mennyi élet van ebben a képben! S mellette »Holdkelte« cimű vásznát: méla csend, pásztortűz, a hold enyhén tükröződik vissza a vízben, a fák kör­vonala mélyen belenyúlik az esti zöldes levegőjű égbe, ime a nyugalom képe; s vele szemben a »Tisza« a maga sötét tónusában nem-e az erő kifejezése?! — Megvan a természetben mind: az élet, a nyugalom, az erő s mester annak a neve, aki így tudja megrögziteni, aki a természetet így megérti! A »Borongás« és »Októberi délután« Szinyei Mersére emlékeztető tónusa, vagy a sötét kékes-zöldben tartott »Velencei tó« mind-mind a természetnek mesteri- leg készített pillanat-felvételei. Vagy ott van az a kis kép »Búzaföld« — egyike a kiállítás legértékesebb darabjainak — mily hű tükre a szabad természetnek: a sárga hajlékony búza szálak, tiszta kék ég, a háttérben egy pár fa s elől pipa­csok; milyen igaz ez a kép! Ugyancsak ily kiváló a színkezelés. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom