Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (7. sz.) 1902. január 8. nak 2114, Németországnak 2106, az osztrák-magyar monarkiának 970, Olaszországnak pedig 810 millió ko­ronájába került, azaz a liat nagyhatalom összesen 10.640 koronát költött egy év alatt hadicélokra. Ez az óriás összeg azonban még nem minden; számítani kell azt az óriási kárt azonban is, mely abból származik a népekre, hogy a legerősebb fiatalemberek két-három évig (sőt Oroszországban öt esztendeig) semmit sem dolgozhatnak és nem kereshetnek. A hat nagyhatalom­nak béke idején 2,900.000 katonája van; ha mindegyik katona naponkint csak egy koronát is kereshet: köny- nyü kiszámítani, hogy a tétlenség már akkor is éven- kint 1058-5 millió korona veszteséget jelent, pedig a statisztika szerint most Európában az emberi munka­erő napi értékének átlaga nem egy, de hat korona. Ha már békében ily drága a hadsereg, mennyibe kerülhet háború idején! A katonaság száma évről-évre növekedik. Mig 1869-ben a mai hármas- és kettős-szö­vetség összesen csak 5,230.000 katonát tudott állítani, ma már 8,100.000 embert küldhet háborúba. A hadse­reg e borzasztó szaporítása következtében a háború oly költséges lesz ezután, hogy veszedelembe fogja sodorni még az államok létét is. A német-francia há­ború csak nyolcvan napig tartott, mégis 15 nagy C3ata, 159 kis ütközet s 26 várbevétel volt benne, (közte Straszburg, Szedán, Metz és Páris.) A jövő háborúja még ennél is sokkal borzasztóbb lesz. Az öt nagyhata­lom háborúja minden nap 104,890.000 frankba ke­rülne s ez az összeg igy oszlanék meg: Németországra jutna (2,550.000 katonával) 25,500.000, az osztrák­magyar monarkiára (1,300.000 katonával) 13 millió, Olaszországra (1,280.000 katonával) 12,800.000, Fran­ciaországra (2,750.000 katonával) 25,860.000, Orosz­országra pedig (2,800.000 katonával) 28,000.000 frank kiadás naponkint. Ezenkívül ennek az öt államnak háború esetén gondoskodni kellene a harcosok család­jainak segítéséről is, a mi naponkint legalább 4,950.700 frankba kerülne. Háború esetén tehát Németország 10.681, az osztrák-magyar monarkia 5327, Olaszország 5187, Franciaország 10.729, Oroszország pedig 11.756 millió frankot költené egy év alatt a hadseregre. Természetes, hogy ezek a számok ékesebben be­széltek a legszebb okoskodásnál is. Bloch nagy könyve, melyről még a katonák is elismerik, hogy nagyon ala­pos munka, óriási feltűnést keltett s megtetszett a cár­nak is. II. Miklós cár hires leszerelési indítványának tervét legelőször is - Bloch államtanácsossal közölte s a hágai nemzetközi értekezlet tervének készítésében is ő volt a cár első munkatársa. Blochnak volt legtöbb érdeme a hágai konferencia létrehozásában s éppen ó irta meg róla legelőször az európai sajtóban azt, hogy nem lesz semmi gyakorlati eredménye. Nem diploma­tákat, hanem praktikus férfiakat kellett volna a hatal­maknak a béke-értekezletre küldeni, csupa olyan embe­reket, mint Bloch S. János. — (Adakozás.) Az Izabella -utcai tej osztok javára adakoztak: Kápolnay Irénke, Budapest, 5 kor., eédrusfa-szekrény 4 kor., Grünwald Ilonka, Budapest, 4 kor., F. P., Budapest, 2 kor., Kiesse nberger Irma, Budapest, 2 kor., Goitein Zoltán és barátai által ren- dezett gyermek szinielőadás jövedelme 3 kor., a Köny­ves Kálmán irodalmi intézet tisztikara 4 kor., Sz A Esztergom, 4 kor. G6 fill., B. ¥., Ürai-Ujfalu, 10 kor., ozv. Sárkány Jenőné gyűjtése, H. Q., Budapest, 2 Koronát. A Podmaniczky-utcai kény érosztók javára: egy gyermek szinielőadás jövedelme 13 kor., T. K., Okto- gon-kavéhaz, Budapest 80 fill., özv. Niessenberger An- talné, Budapest 2 kor., Reisz Oktáv dr., Alsó-Galla, 2 kor., H. G., Budapest, 2 koronát. Az önkéntes mentőegyesület javára: Kápolnay Irénke, Budapest, 5 koronát. A szünidei gyermektelep javára: Lincsi, Kató és Béla, Győr, 3 koronát. ,A szegénysorén egyetemi hallgatók tandíjára: Egy invalidus, Nagyszombat, 4 koronát. A Vörösmarty-szoboralap javára: Az északma­gyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvénytársaság mizserfai bányagondnokságának gyűjtése 139 kor. 13 fill., a trencsén-baáni társaskör adománya, az Egyetértés utján 20 kor., egy invalidus, Nagy-Szombat, 3 koronát. II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállítására: Wehofer Imre, Vasvár, 3 koronát. _ Mudrony Soma síremlékére: A Kereskedők Lapja gyűjtése, 5 korona. A búr özvegyek és árvák' javára: Egy invalidus, Nagy-Szombat, 3 koronát. Az adományokat rendeltetésük helyére juttatjuk. — (A Fazmaneum nj rektora.) Vaszary Kolos hercegprímás a bécsi Fazmaneum uj rektorává Fischer C'olbrie Ágoston esztergomi prelátus-kano- nokot, a bécsi Augusztineum tanulmányi felügyelőjét nevezte ki. A régi rektor, Széchenyi Miklós gróf t-udva- le.vőleg győri püspökké lett. — (Apponyi Albert gróf köszöneté.) A jászberényi kaszinó újév napján üdvözölte Apponyi Albert grófot, a ki a következő távirattal felelt: Koncz Menyhért prépost urnák Jászberény. A kaszinó szives újévi kivánatait elkésve vettem, fogad­ják állandó jóindulatukért igaz hálámat és amaz óhaj­tásom kifejezését, hogy Isten áldása kisérje a jász­berényi társadalom minden tagját egész életén ke­resztül! Apponyi. — (Babies püspök és a Páter-fillérek.) A kassai egyházmegye érdemes püspöke, Bubics Zsig- mond tudvalevőleg a püspöki konferencia elé több indítványt terjesztett, a melyeknek egyike a magyar földön gyűjtött Péter-fillérekkel foglalkozik. A püspök azt javasolja, hogy éppen a pápa jubileuma alkalmá­ból a Péter-fillérek egy része fordittassék itt Magyar- országon jőtékouycélra. Erre vonatkozólag ezt Írja Itveleében: Van egy mozzanata a pápa tiszteletére rende­zendő jubileumnak — mely, nézetem szerint — azt kí­vánja, hogy abban a magyar püspöki kar teljes egyön­tetűséggel, összhanggal járjon el, hogy igy ez a moz­zanat aprólékos részletekre ne szakadjon, hanem mint egységes, impozáns jelenség érvényesüljön. Es ez a Péter-fillérek kérdése, illetőleg az, miképpen lehetne a pápa ez örömünnepe alkalmából eszközlendő gyűjtés­nek minél szélesebb alapot adni, és azzal minél na­gyobb sikert elérni ? A jelenlegi és az egész országra kiterjedő nagy közgazdasági pangás és pénztelenség nem igen nyújt reményt arra, hogy a Póter-fil'érek gyűjtése igen nagy eredményt mutasson föl. Hogy te­hát ez mégis fokoztassék, a papság és a hívek áldozat- készsége bőségesebb legyen, nézetem szerint a Péter- fillérek, illetőleg az ez alkalomból ő szentségének föl­ajánlandó szeretetadományok gyűjtésével oly szándé­kot kellene összekapcsolni, mely alkalmas legyen arra, hogy nagyobb eredményt érjünk el. És ez abból áll, hogy kimondandó volna, miszerint az ez alkalom­mal gyűjtendő szeretetadományok egy része, mondjuk a begyülendő összeg hetven százaléka, oly alapítvány megtételére lesz itthon fordítandó, melyhez XIII. Leó pápa neve örök időkre hozzáforrna, s igy azon kegye­let, melylyel mi ö szentsége neve és valóban magasztos személye iránt viseltetünk, a katolikus magyarság körében mindig egyszersmind a hála érzetével is össze legyen forrva. A pápa, irja levele további részében a püspök, bizonyára örömmel fogadná azt az elhatározást, hogy jubileuma alkalmából a hazánkban történt gyűjtés egy részét ilyenfajta jótékonycélra fordítsák. A tervről egy emlékiratban kellene a pápát értesíteni. — (Egy gazdatiszt ünneplése.) Payer Endre, a Széchenyi-grófi uradalmak főtisztviselője január 5-én ünnepelte sopronmegyei Horpácson szol­gálatának ötvenedik évfordulóját. A több megyére ki­terjedő uradalom tisztviselői ebből az alkalomból szép emléktárgygyal lepték meg az általánosan tisztelt ma­gyar gazdatisztet. — (Molnár Antal halála.) Ma tették a ravatalra a tegnap elhunyt Molnár Antal országos képviselőt, a kinek halála általános részvétet keltett. A halottat holnap, szerdán délután három érakor szentelik be a család VIII. kér., József-körut 30. száma alatt levő lakásán. A beszentelésen megjelen­nek a nyugdíjintézet tagjai, a kiknek nevében Fekete Ignác dr. titkár széles fekete szalagos koszorút tett a ravatalra. Molnár Antal koporsójára a Budapesti Hírlap szerkesztősége is letette a maga koszorúját. A gyászszertartás után a halottat Szamosujvárra szál­lítják, a hol január 9-én, csütörtökön délelőtt kilenc órakor lesz a temetés és 10-én délelőtt kilenc órakor az örmény katolikus templomban az engesztelő szent mise a megboldogult lelkeüdveért. A halálesetről a család ezt a gyászjelentést adta ki: Özv* Molnár Antalné, született Simay Klementin a maga, valamint gyermekei, Erna és Aladár, úgy­szintén édes atyja, Simay Gergely kir. tanácsos, nyug. kir. törvényszéki elnök, valamint sógornői, Pap Au- talné született Molnár Matild és Placsintár Kristófné született Molnár Mária s az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy forrón sze­retett férje, illetőleg az édesapa, vő, fivér és rokon, Molnár Antal dr., Szamos-TTjvár sz. kir. város ország­gyűlési képviselője, a képviselőház jegyzője 1902. évi január hónap 6-ik napján reggel 8 érakor, életének 54-ik, boldog házasságának 28-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, jobb létre szenderült. A megboldogultnak földi marad­ványai január hónap S-dik napján, szerdán délután 3 órakor fognak a gyászházban (VIII., József-körut 30—32 sz.) a róni. kát. egyház szertartása szerint be­szentel tetui s innen szülővárosába, Szamos-Ujvárra szállíttatni, hol január hónap 9-dik napján délelőtt 10 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Leikéért az engesztelő szentmiseáldozat január hónap 10-ik napján délelőtt 9 órakor fog a szamos-ujvári örm. kato­likus plébánia-templomban a Mindenhatónak bemu­tattatni. Budapest, 1902 január 6. Legyen áldott emléke! Külön gyászjelentésben tudatja a veszteséget a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete. A jelen­tés igy szól: A Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézete fájdalommal tudatja rendes tagjának és sok éven át volt buzgó és tevékeny titkárának, Molnár Antal dr. országgyűlési képviselőnek január 6-án bekövetkezett elhunytat. A megboldogult lelkes odaadással, nagy sze­retettel gondozta intézetünk jótékony céljait. Sikeres működésének emlékét hirlapirótársai hálával őr­zik meg. A gyászoló családnak részvétét fejezte ki ma többek között Hegedűs Sándor, Lukács László, W las­sies Gyula miniszterek, Podmanicsky Frigyes báró, Kautz Gyula, Bérezik Árpád és neje, Beöthy László és még sokan. — (Az öreg honvédeknek.) Ötvös József dr. volt IJókus-kórházi főorvos egy doboz szivarvéget kül­dött a menedékház öreg honvédjeinek. Rendeltetése helyére juttatjuk az ajándékot. — (Külföldi professzor a magyarokról.) A minap elhunyt Kraus Xavér Ferenc freiburgi egye­temi professzort a keresztény Magyarország kilenc- száz éves jubileuma alkalmából a budapesti egyetem kánonjogi diszdoktorává választotta. A doktori diplo­mát azonban a kiváló tudós professzor már nem ve­hette át, a kitüntetés liirét azonban Kovács Gyula, a budapesti egyetem egyházjogi professzora küldötte el neki táviratban. Az érdemes professzor, ki a diplo-. mát nem kapván meg, hivatalosan köszönetét nem mondhatott, a magánértesitésre sietett válaszolni Kovács professzornak, a kihez a következő levelet irta: Freiburg, 1901 október 2. Mélyen tisztelt kartárs uram! Fogadja hálás köszönetemet telegramjáért, a melylyel ma megtisz­telt. Ebben a híradásában mindenekelőtt látom a; személyem iránt érzett és részemről nagyrabecsült jóindulatának bizonyítékát s meleg érdeklődését munkám és törekvéseim .iránt: fogadja ezért, mélyen tisztelt uram, legmelegebb köszönetemet. Várom a diploma megérkeztét, hogy az egyetemnek hálámat hivatalosan kifejezhessem. Addig is azonban kérem, hogy a rektori és kara dékáui hivatalához ama biz­tosításomat átszármaztatni szíveskedjék, hogy a ká­non jog doktorává történt megválasztásom mélyen és őszintén lekötelezett és megörvendeztetett. Tudom, hogy Magyarországon nem nagyszámú, de szorgal­mas olvasóközönségem van cs hogy ott különösen Dante-iöl szóló munkámmal sok barátot szereztem. Abban, hogy a budapesti egyetem engem ennyire megtisztelt, bizonyítékát szabad látnom annak, hogy nevemet honfitársai becsüléssel emlegetik. Büszke va­gyok arra az elismerésre, a mely a magyarok nagy­lelkű és nemes népének köréből ért és e kitüntetést élétem legjobb emlékei közé fogom sorolni. Fogadja stb. Kraus X- F. dr. tanár, titkos udvari tanácsos. — (60.000 kivándorló.) Transzvál adja a példáját, hogy harmincezer férfiú sem kevés arra, hogy hazája mellett kitartson és megvédje, Ausztria és Magyarország pedig adja a példáját annak, hogy hatvanezer ember sem tartja soknak magát arra, hogy hazáját elhagyja. Hatvanezer ember vándorolt ki a múlt esztendőben Ausztria és Magyarországból, ezt Írják Boroszlóból, abból a német városból, a melyen keresztül a Hamburgba igyekvő kivándorlók vonul­nak. Nagy ez a szám s nekünk magyaroknak két­szerié fájdalmas, mert bizonyos, hogy a nagyobbik kvóta a mi rovásunkra kerül ki a kivándorlók e számából. — (Házasság.) Jeszenszky Manó földbirtokos ma délben vezette oltárhoz a belvárosi plébánia-tem­plomban Nádai Ilonka kisasszonyt, Nádai Ferencnek,- a Nemzeti Színház művészének és nejének, született Vidmár Katalinnak leányát. Marko Jenő eljegyezte Haslinger Ida kisasz- szonyt Kassán. Gruber Károly dr. január 14-én délután három órakor tartja esküvőjét a bajai zsidó templomban Wiesel Mariska kisasszonynyal, Wiesel Sándor és neje leányával. Kollin Vilmos csantavéri körállatorvos el­jegyezte Sonnenberg Blanka kisasszonyt, Sonnenberg Lipót gabonakereskedő lányát Csáktornyáról. Talósi Mihály ceglédi cigányprímás eljegyezte Rácz Rózsikat, a zeneakadémia növendékét, Rács Istvánnak, a fővárosban ismert zenésznek leányát Budapesten. — (A turisták bálája.) Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszter tudvalevőleg megakadályozta, hogy a Csorbai-tó, hazánknak ez a gyöngye, idegen kézre kerüljön, s megvette a tavat és egész környékét a kincstár számára. Darányi miniszternek ez a tetfa a magyar közvélemény osztatlan tetszésével találko­zott. A Magyarországi Kárpátegyesület, a mely a Magas Tátrának, hazánk turisztikai szempontból leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom