Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Porzsolt Kálmántól. ■3g Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja : csitt! Tovább pedig: Egyszer már én is mégha lék. Mérget töltöttek azok vizembe, A kik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaz tettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borultak s könyezének. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le, gondolám : Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok s fulladjanak meg. Hahaha! a baráti hűtlenséget s álnok tettetést festi erős színekkel, vastag vonásokkal, nyers kitörésében nem igen hízelegve a kényesebb ízlésnek. Majd egyet ugorva — És hol temettek el ? Afrikában. Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiása síromból. Ez állat volt egyetlen jóltevőm. ]Jzt is megcsaltam. O combomat akarta megenni; Én szívemet adtam oda ; Sez oly keserű volt,hogy megdöglött tőle. Hahaha 1 • Elénk, meglepő fordulatokkal mutatja be önmagában az általános emberi liáládatlanságot, mely egyetlen jóltevőjét is megcsalja. S aztán csak úgy félvállról odavet egy nem épen mély gondolatot, csak inkább képet az emberről, az ember hitványságáról, mondván — De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz iót. Mi az ember r Mondják : virágnak gyökere, A mely fönn a mennyben virul. De ez nem igaz Virág az ember, melynek gyökere Olt lenn van a pokolban. mely után szép ellentétben mondja: Egy bölcs tanított engeinet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhen hala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha ? jelezve a tudósok nyomorát, a bölcsek szegénységét a léhák, s gazok gazdagságával szemben.
