Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
5 toll; olyan macskát ő soha sem látott; hátha felgyógyul, milyen öröme lesz benne kis testvéreinek! Hazasietett, s otthonn gondosan kivette a cziczát a kosárból, meleg rukákba burkolta s meleg tejet csepegtetett szájába, — s ime! kis idő mnlva kinyitotta szemeit, s nagynehezen mozogni kezdett. Gondos ápolás és etetés mellett felgyógyult a czicza, s Feri Hófehérkének nevezte el öt. Olyan kedves, vig állat volt ez, s úgy szerette megmentöjét, engedelmeskedett szavának, s mindenféle apró mesterségeket tanúit. Ekkor eszébe jutott Ferinek, hogy ö Hófehérkét, ámbár természeténél fogva nagy ellensége a madaraknak, úgy fogja nevelni, miszerint barátságban fog velők élni. Ez ugyan roppant fáradságába került, mert veréssel nem kínozta kis kedvenczét; épen úgy szerette azt is, mint madarait. De lassankint mégis annyira vitte, hogy a fiatal macska uralkodni tanult természetes ösztönén s nem bántotta a madarakat, — sőt szeretett köztök lenni, velők evett, ivott és játszott. Később azt is eltűrte, hogy a madarak különféle tréfát űzzenek vele, néha füleit csipkedték, hosszú szőrét czibálták, hátára ültek, és ö csak néha veregette meg őket bársony lábacskájával, de korántsem nyujtá ki éles körmeit, nehogy a vig pajtásokat megsértse. Feri ezen játékot arra használta fel, hogy állatait egy rendkívüli előadásra tanítsa be. Arra szoktatta Hófehérkét, hogy labda- szerűn összegöngyölítse magát s úgy feküdjék, mintha élettelen volna. Aztán kinyitá a kálit ajtaját. A madarak kiszálltak, a macskára ültek, szőrét ránczigálták, csipkedték, s mindenféle pajkosságot követtek el. Hófehérke nem mozdult, mintha semmit sem érezne. Egyszerre azonban felugrott, jobbra-balra bérmálgatta kis kínzóit s bekergette őket a kalitba, utoljára ö is beugrott. Aztán közepére ült, s mosdani és tisztogatni kezdé magát, olyan kényelmesen, mintha otthonn lenne. Az apró madarak most neki estek, s ki akarták kergetni. Csipkedték, szárnyaikkal ütötték, hátára ültek, de Hófehérke nem törődött velők, csak folytatta mosakodását, még akkor is,
