Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Kolozsvárt 1SS5. Január 31. Érdemes utána nézni, hogy ez a biztató hang, ez az elbizakodás minő értelművé lesz az idézett versnek, már ötödik és hatodik. sorában. (De ezeket a sorokat Hegedűs már nem idézi): Váljon mit kell véle tenni ? Szánni kell-e vagy m e g vetni? S foly aztán ebből a tónusból az a .biztató“ szó oly erővel, annyi szemrehányás é< vád kíséretében, hogy megannyi korbácsütésnek is beillik. Hegedűs Simlor maga is érzi, bogy ingoványon jár s ezzel az idézettel jónak látja félbeszakítani az irodalom történeti kirándulást s rátér a mai állapotok magasz- talására, melylyel már én nem törődöm, azt tartván, hogy „az idő igaz, és lerontja, a mi nem az." De az is bizonyos, hogy az igazság kutatásának és megközelítésének nem az a módszere, m* lyet Hegedűs ur követ, mert a ki az igazságért akar küzdeni, annak több tisztelettel kell viseltetnie az igazság iránt. Az ö egész irodalom-történeti kirándulása csakugyan nem egyéb, mint a már megállapított tények eltorzítása. Utána nézhet s meggyőződhetik róla bárki, s csodálom, hogy akadt szeilosztő, a ki azt a felolvasást megjegyzések nélkül adta ki. Végül arról az én „rettenetes“ versemről is valamit. Bevallom, hogy a politika soha sem volt kenyerem s nem is lesz; mégis: néha-néha megragad, megdöbbent egy-egy hangulat, mely mintha érintené azt a világot. Olyan formán vagyok én ezzel, mintha magányosan bolyonganék az éjszakában s hirtelen jajszót, segélykiáltásokat hallanék. Alig lesz képzelődés, mert szivem reszket s viszbangzik bele. Az a vers is egy ilyen viszhang volt. Ha nem volna alapja a valóságban, nem is hathatott volna, s ha egyéb érdeme dídcs is, érdeme, hogy némi eszmecserére adott alkalmat. Ezt még Hegedűs ur sem fogja elvitatni tőle, a ki nagyon jól tudhatja, hogy a darázsok nem épen a legrosszabb gyümölcsöt szokták megrohanni s kikezdeni. ENDRŐDI SÁNDOR. Imre Aurél beszéde. Tartotta a képviselöház január 29-iki ülésén.) T. ház! Az állami életnek, társadalmi rendnek és a nemzeti létnek biztosítására alkotott és alkotandó intézményeink közt kiváló helyet kell, hogy elfoglaljon az igazságszolgáltatás. Ez tehet egy államot nagygyá, ez teheti a népeket még balsorsukban is megnyug- vókká, szerencséjökben pedig boldogokká és elégedettekké. A hol nincs helyes elvekre fektetett igazságszolgáltatás, ott nincs állami s társadalmi rend, ott korrupezio uralkodik, mert az emberek anyagi érdekeit sértő, káros törvények, rósz hatást gyakorolnak az erkölcsökre, s a társadalomra is. A mit különben röviden e nehány nagyjelentőségű szóval is szoktunk kifejezni: „Justitia fundamentum regnorum !* S ha már most körültekintünk szegény hazánkban, hogy vájjon milyen mi nálunk ezen fundamentum, a t. előadó uruak imént elhangzott beszéde ellenére is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a jelenlegi pau- perismusnak, s az ezzel járó tespedésnek, léhaságnak és erkölcstelenségnek egyik főoka épen az igazságügyi miseriakban, tehát az előbb jelzett fundamentum tarthatlanságá- bau található fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ügy van!) Mert akár az igazságügyi administrate, akár a szoros értelemben vett legislatio munkálkodását tesszük bírálatunk tárgy’ává, mindenhol kiáltó jeleivel találkozunk a rendszertelenségnek, mely méltán hazafias bánattal tölti el keblünket. De mi is szolgáljon vigasztalásunkra igazságügyi viszonyainkban? Talán az Írásbeliség és szóbeliség páratlan keveréke, mely él és uralkodik ma is, daczára annak, bogy a törvényhozás is ■ mételve és egyértelmüleg hansulyozta és támogatta javaslatok elfogadásával a korszellem követelményeit a szóbeliséget és a de- czentralisatiot az igazságügy minden terén. Igaz ugyan, hogy a t. miniszter ur épen most biztatott azzal, hogy négy évi haladékot kapott ennek keresztülvitelére; de attól tartok, hogy négy év múlva újabb prolonga- tiót lesz kénytelen igénybe venni. Vagy megnyugtatók-e a közigazgatásnak a törvénykezéstől való elkülönítésében folyton változó nézetek ? A közigazgatásból ugyan kikerülgettük a törvénykezést, még pedig oly gyökeresen, hogy a törvénykezéssel együtt kiűztük onnau magát a köz- igazgatási jurisdictiót, kiűztük a köziga/ga tási jogvédelmet, sőt magát a jogot is, mely átalakult tisztviselőt bölcs belátássá, és további fejlődésében valóságos önkénnyé, az „aetpium et bonum" hivalkodó czégére alatt. A töryénykezésbe azonban, még pedig a legkényesebb szervezeti és személyi dispo- sit ók tekintetében szabad bejárást engedtünk a közigazgatási legfőbb fórumnak, a kormánynak, mely bírói szervezetünket ma már teljesen a maga hatalmi körébe hajtotta. De tovább menve, vigasztaljanak talán a felületesen kidolgozott, a gyakorlati jogélet igényeit szem elől tévesztő s homályosan, két értelmüleg, de magyartalanul is szerkesztett törvények, azon törvények, melyek egész légióját igénylik a novelláknak és miniszteri rendeletnek, a melyek rövidke gyakorlat alatt több kötet döntvényre szolgáltatnak okot ? Kincs állam Európában, mely ily rövid idő alatt aunyi gyarló törvényt csinált s fordított, mint mi, úgy hogy valamely internaczióná- lis hatóságtól már törvénygyártási szabadalmat nyerhetnénk. Vagy megnyugtató e a testületi s egyes bíróságok létszáma a székhelyek tekintetében, hosszú évek során át einem ért megállapodás, és a bíróságok szervezetében nyilvánuló kapkodás és kontárkodás ? Hisz a hanyatlás minden tüneményei közt talán egy sem mutathat oly szomorú képet, mint ez, melyet bírói függetlenségnek nevezünk. Mert a bírói függetlenség nemcsak abból áll, bogy a biró úgy Ítéljen, a hogy neki legjobban tetszik, hogy hi vatalos vétségért s mulasztásért szigorúbban lakoljon, mint más ember fia, hogy ne legyen szabad hivatalt viselnie vagy pénzt elfogadnia kurulis tevékenysége közben stb. Mindezek csupán mechanikai biztosítékok, nemcsak keveset érnek, az intézmény külső, morális és jogi kiképzése nélkül, hanem egyenesen veszedelmesek; a bírói függetlenség belső biztosítékai megkívánják a megfelelő és tisztességes bírói fizetést, szigorú ellenőrzését az ügyvitelnek és bírói ügykezelésnek, valamint a határidőknek, jó börtönrendszert alapos börtönfelügyeletet, könnyű, gyors és független fegyelmi el járást, az ügyvédi kar állásának és jogainak biztosítását, szóbeli ejlárási, közvetlenséget, és mi mindezeknél fontosabb, a birói állás adományozásában magas erkölcsi tekintélyt s a protekezió könyörte len kiüldözését előléptetési törvény behozatala által. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) S mit találunk mindezen kívánalmakból a gyakorlati életben keresztülvive? Megfelelő birói fizetés helyett „személyes pótlék" behozatalát ezélzó törekvést, — (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) laza és czólszerütlen ellenőrzést, — az ügypálma liget ez, melynek hatalmas pálma sudarai igen jelentékeny értéket képviselnek. Van olyan pálmafa, mely öt ezer rubelbe kei’iilt. A liget közepén gyönyörű medencze van, melyből eleven halakat fognak ki, a friss halat kedvelő vendégek részére. Egy elegáns souper után, mely alatt az énekkar az egyik külön szobában egy társaságnak magyar dalokat énekelt, elmentünk fekete kávéra a szomszéd „Jar“-ba. Ez is olyan helyiség, mint a Strelna- beli. Emebben a daltérsulaton kívül czigány dalárda (a czigányok ezúttal nem voltak a Strelnában, mert épen „ünnep nap" volt t. i. a trónörökös neve napja) van, mig a Járban nagy zenekar játszik és a czigány kar helyett német dalárda működik. A német daltársulatnak egyébiránt vaunak magyar tagjai is, igy többek közt Heim Róza k. a. a budapesti konzervatóriumnak volt növendéke és a nemzeti színház egykori tagja. Az egyik énekesnő, a ki sokáig volt Budapesten, Moszkvában, egy óra alatt any nyi pletykát beszélt el nekem a pesti társaságból, a mennyit Budapesten tiz év alatt sem hallottam. s. Á. Eleonora. A Dolores szerzőjétől. Angolból fordította : Arnica. III. (Folytatás.) (16) — Hallgass! kiáltá lady Leestoue felemelt kezekkel- Azt mondám, hogy „némi tekintetben" Phyllis, ezt az amerikai levelet csak félig irta a férjed; egy idegen által van bevégezve. Szegény Róbert! — Beteg? kérdó Phyllis. Sajnálom ; de miért ment el? maradt volna itbon. I Megmondtam neki. hogy beteg lesz; akkor ; is rosszul volt midőn elindult. De Klára, miért mondod ezt nekem olyan komolyan? és miért nézel rám oly különösön? — Édes Phyllis, ez több a betegségnél. A levelet félig a férjed irta, de Ran- ! corn Donald végezte be. Lady Clyde elsáppadt éi elhallgatott. Lady Leestone gyöngéden ölelte magához a karcsú gyermekes alakot. — Édesem, mondá, te uagjoa fiatal vagy ezt elviselni; te nem szeretted őt; de a hir mégis meg íog rázoi. Légy elkészülve a legrosszabbra. Phyllis, neked nincs ! férjed, ő meghalt. Egy pillanatig mély csend volt, ek- ' kor Phyllis hysterikus zokogásban tört ki. — Éu szerettem Róbertét! kiáltá indulatosan. Hogy mered azt mondani, hogy nem szerettem. Igen, szerettem ; és nem akarom elhinni, hogy meghalt! Lady Leestone csendesen ült mellette, j mig a könyár, a szemrehányások, s a I szenvedélyes kitörések megszűntek. Más alkalommal elvesztette volna a türelmét; de ez igazi bánat volt. Az a gondolat, hogy húga ily korán özvegységre jutott, fájdalmat okozott neki; tehát nem veszítette el türelmét vele. — Nem akarom elhinni, hogy meg halt, ismétlé Phyllis. Es ekkor a nénje felolvasta a levelet előtte. Hadd lássam az Írást, mondá Phyllis. S miután egy pillanatra a kezébe vette, s megnézte, azt mondá: ELLENZÉK (96) I védrendtartás módosítását ezélzó törvény- javaslat, mely meg 1881-ben lett a t. ház elé terjesztve, négy óta alussza a boldogok álmát, — °s ezea «gytídíil ál]o példaként szolgálhat*11^ & külföldnek arra nézve hogy miként lehet a büntető ko- deksznak megállapított büntetésnemeit kellő börtönrendszer nélkül végrehajtani s hogy miként lehet még sommás eljárásnál is a jövő század közepéi0 tűzni ki tárgyalási határnapokat. (DeriiRség a szélső baloldalon.) Legyen szabad e részben nekem is, a már többek által említett s az „Ügyvédek Lapjában“ egész terjedelmében közzétett szegedi ügyvédi kamara legutóbbi évi jelentéséből néhány konkrét esetet idéznem : (Halljuk ! Halljuk !) (olvassa !) „A2951-81 sz. kereset 1881. június 10 én letárgyaltat- ván, a szakértő szemlére 1884. ok óber 18-ka tűzetett ki határnapul". (Mozgás.) Tehát nem kevesebb, mint 3 és egy negyed év. (Halljuk tovább!) (olvassa.) ^ „Az 1883. de- czember 17-én beadott 13953 — 83. sz. kereset tárgyalására 1884. október 21-ike tűzetett ki határnapul, tehát majdnem egy egész óv s ilyen konkrét adatot csak 52 őt sorol fel ezeu jelentés szemelvényként s ajánl az igen t. miniszter ur becses figyelmébe. Továbbá : (olvassa.) „A z 1884. május hava óta beadott mintegy 232 sommás kereset október Láváig terminus* iái eem lett ellátva. (Mozgás ) Az 1884. ápril bava óta beérkezett mintegy 800 bagatel I panasz, október ha váig szintén határna P kitűzése nélkül bevert". (Mozgás.) Mindezen adatokról a t. miniszter ur is meggyőződhetik a kezeinél lévő kamarai jelentésből. Hivatkozhatnán i még a mármarosszi- geti ügyvédi kamaráiQak szintén közétett évi jelentésére, sőt bogy messzire ne menjek, hivatkozhatnám a budapesti VI —VII. kér. kir. járásbíróságra is , a hol munkaerő hiá- uya miatt a januári 1 keresetekre szintén csak április havára tűzhet ő ki tárgyalás, mert évek ó“a nem történi t még meg, hogy valamennyi birói állás ej fyszerre s egy időben betöltve lett volna ; sőt bátrán hivatkozhat- uám ezenfelül az őrs zág valamennyi ügyvédi kamaráinak évi jelentésére, melyek kivétel nélkül sorolnak : fel ilyen s ehhez hasonló adatokat. Egyátalán anna k. hogy igazságszolgáltatási! uk mily rozoga I lábon áll, csak ügyvédi kamaráink az ő szinte, leplezetlen meg- moodói ; azok jelenté íseibeu van letéve bíróságaink s ügyészsé geink minden szervezeti és személyi hiányossá g£6 az°k adják hü képét annak a csodálni való közönynek és tétlenségnek, melyben a t. miniszter ur az igazságügy mizeriájá val szemben leledzik. Az, hogy mit csinálnak bíróságaink, nagy megelégedésére szolgálhat a t. miniszter urnák s mindazo: inak, kik az igazságügy minisztérium élt al kimutatott eredményekből mérlegelnek * azok után ítélnek csakhogy sajnos, u k igazságügyi viszonyaink hü képét rí ibból ismerhetjük fel, mit csinálnak az i^i gszolgáltatás gépeze tének egyes alkatee i, hanem igen is felismerhetők és megh etők abból, a mit nem csinálnak, csinálnip telenek, félszeg rendszeren, helytelen ek en alapuló igazságszolgáltatási viszoti nk mellett. Az igazságüjai nisterium kimutatásai semmitmondó chablc k: pl. X bírósághoz érkezett 1000 drb.S liutéztetett 900 drb. hátralék 100 drb. A ügyvédi kamarák jelentései azok mondjb : meg aztán, hogy a kimutatott hátralék közül, melyik hevert elintézetlenül évekig. Az igazságügy ministerium chablonja kimutatja, hogy eoi íyi s ennyi rab volt, ki büntetését kiállotti a, — ennyi s ennyi volt a vizsgálati íogo ly — de e számokat az ügyédi kamara ji ilentései magyarázzák meg, hogy hány elité lt rabnak volt hosz- szabb a vizsgálati főj gsága, mint a büntetés, melyet a törvény reá szabott, s hogy hány — Igen, ez az, ő Írása. Ekkor a nénje i elolvasta a D maid levelét. — Phyllis, ösm-- íred a Racorn ur kézírását kérdé. Lady Clyde azt is megnézte, s azt mondá : — Igen, ez az ő írása. Nagyon jól ösmerem. Mindegyre küldözte a ezédulákat Róbertnek. Klára, mi t ir Rancorn ? Olvasd el még egyszer. Lady Leestone 1 ,«j)j esi tette kívánságát, e havakkal végezve >e : < „Alkonyatkor m íeghalt,“ — Szegény Ról »ért! mondá a fiatal asszony Milyen bolor ídság volt tőle Rancorn Dunáiddal elmenni ! < )h baby, baby, uincsen atyád ! Nehány perczig keservesen sirt, aztán telkeit a pamlagról, s elkezdett csendesen le s fel járni a szobá ban. — Klára, tehát özvegy vagyok, mondá. Mily különösnek tets: zik. alig töltöttem be a huszonnégy évet s már özvegy vagyok ! — Osmertem én aáladnál fiatalabb özvegyeket is, válaszolá £ i nénje. — Klára, én sol iá sem gondoltam arra, hogy özvegy legyek. Nem tudom kifejezni neked, hogy milyen különösen esik. ügy érzem, mint ha kicser éltek volna. Oh, Klára, mit gondolsz, okvetle nül kell özvegyi főkÖ- töt hordanom ? — Mindenesetre , válaszolá a testvére szárazon. Miért ne h< jrdanál ? Minden jóra- való özvegy viseli az özvegyi főkötőt. — De én nagyc n fiatal vagyok, csak huszonnégy éves, sóhi íjtá Phyllis. — Itt nem a kői • határoz, hanem a szokás, mondá nénje. oly egyén tartatott vizsgálati fogságban ho- I napokig sőt egy éven túl is, a ki a végtárgyaláson felmentetett, vagy a kire bűnt bi- zouyitaDÍ elegendő adat nem volt. Különben mindezektől eltekintve, elég egy tekintet az előttünk fekvő költségelőirányzatra. melyet a pénzügyi bizottság két, mondom egész két óra alatt letárgyalt 3 természetesen meg is szavazott, hogy abból igazságügyi fejlődésünket megítélhessük. A budget fősommázataszerint árendás kiadások összesen 10.918688 írttal vannak előirányozva, vagyis a, múlt évihez képest 211.228 írttal több. ami azonban csak látszólagos emelkedés, mert a fiumei tövény- kezési provisorium kiadása, mely eddigelé nem e tárcza budgetjében vettettek fel, most ide tétettek át, tehát csupán budget beoaz tás az egész emelkedés és semmi egyébb. A kir. Curiánál nincs egyéb reform! mint az, hogy egy számfeletti irodatiszt és egy számfeletti ajtónálloi állomással összekötött személyi járandóság, ezen állomások megüresedése következtében az előirányzatból kibagyatott. A budapesti kir. Ítélő táblánál a házbér rovatban 320 frt kevesebb van előirányozva. A maros-vásárhelyi kir. Ítélő táblánál ellenben 72 frt többlet mutatkozik. A kir főügyészségnél 512 frt. javulás a reform, mi a ház berendezkedése szükségszerű folyamánya. Az összes kir. elsöbiróságoknál annyi óriási sok feladat megoldására, tömérdek hiány betöltésére s számtalan szükséglet fedezésére nincs több felvéve 100,000 írtnál Ebből lesz fedezve a fővárosi bíróságok részére egy birói s négy albirói nj állomás, a vidéki összes bíróságok részére pedig 15 albirói, 15 jegyzői, 12 első és másodosztályú s 8 harmadosztályú segéd telekkönyvveze- tői állomás Ezen előirányzatban van felvéve egy eddig még sóba elő nem fordult tétel „személyes pótlék“ czimén, mely valóságos megtámadása s kijátszása a birói fizetéseket megállapító törvénynek s igy legfiagránsabb megsértése a birói függetlenség biztosítékait magában foglaló szervezeti alaptörvényeinknek, a miről azonban a részleteknél még lessz szerencsém megemlékezhetni. A többiben általában semmi változás, sőt mondhatjuk s'/ilárd megállapodás, még a törvények szerkesztésére felvett 6000 frt- nyi tétel is változatlan, pedig azok a törvények, melyek eddigelé ezeu összegből csi- nálódtak, bizony nem érdemlik meg ezen dotacziót. Ebben a költségelőirányzatban, mint hü tükörben meglátszik egész igazságszolgáltatási nyomorúságainak elszomorító képe, mely elég világosan elárulja, hogy az igen t. miniszter urnák egyáltalán nincs szándéka a gyökért s reform terére lépni. Bátran mondhatjuk tehát, hogy Magyarország igazságügye nem önczél, hanem financzoperác/ió pénzszerzésre, — hogy Magyarországnak igazságügyi kormánya nincs, nincs vezttés, nincs adminisztrátió, nincs ellenőrzés. Pedig ez a legkevesebb, a mit az ország méltán megkövetelhet az alkotmányos kormány forma jogán, — hogy igazságügyi politikáról ne is beszéljek. Nem fogadom el a költségvetést (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kolozsvármegye rendes téli közgyűlése. (1885. január 30.) Gróf Eszterházy Kálmán főispán a nem igen népes közgyűlést megnyitván, fölhívta a főjegyzőt az ügyek előadására. Bónis István főjegyző több kevésbé fontos korma nyleiratot előadván, miodezek elintézésénél az állandó választmány határozata fogadtatott el egyhangúlag. — Klára, te tulszigoru vagy, tudom hogy ha Saldo néni itt volna, nem engedné meg h így fel tegyem. Sokszor hallottam tőle, hogy mily ostoba haszontalan viselet az, senkinek sem áll jól, és elcsúfítja az arezot. — Phyllis, a halottnak meg kell adni az illő tiszteletet; ha nénénk itt volna, ö is megkívánná ezt tőled. — Egy özvegyi fökötő ! sohajtá Phyllis. Mindig gyűlöltem azokat a csúf portékákat. Anstey asszony negyven évesnek látszott benne. Ő is utálta. Klára, ha már csakugyan kell azt a fókötőt viselni, legalább, ügyelj, hogy csinos legyen. S egy kényelmes karosszék puha vánkosai közzé hanyatlott. — Oh Klára, sohajtá kis szünet múlva, tudom, hogy a szivem megszakad. Kegyetlen sors az, özvegynek lenni huszonnégy éves koromban ! — Gondolj férjedre, ne csak mindig magadra, válaszolá a nénje. Gondolj arra, hogy ő milyen fiatal volt meghalni ! — Igen ; szegény Róbert! Ha okosabb lett volna, most is élne. Miért nem vitt haza midőn megesküdött velem, miért nem élt otbon a saját birtokán, a hogy mások teszik ? •— Már késő azt a dolgot fejtegetni. Phyllis, feledd el a múlt sérelmeit. Ha férjednek valami titka volt az életében, Cly- desdaleba menve mindent megtudunk. — Klára, rosszul vagyok, tudom, hogy süvem megszakad; mondá Phyllis. NézdJ fázom, hidegek a kezeim. Lady Leestone csengetett; s midőn a cseléd belépett azt mondá : Lady Clyde beteg ; hozz a számára bort vagy pálinkát. R^sz hirt kapott. Sir Robert meghalt. A törvény értelmében évenként névszerinti szavazással döntendő el, hogy az árvái pénzek mely pénzintézetekhez helyeztessenek. A folyó évben a következő pénzintézetek fogadtatnak el ilyekül: a kolozsvári takarékpénztár, kisegítő, iparosok pénztára, az egyesült erdélyi takarékpénztár és a kalotaszegi takarékpénztár. Először történt, hogy a közgyűlés tagjai közül a kérdésnél mindenki „igennel szavazzon. Gyarm athy Miklós terjedőim ><s jelentéséből álljanak itt a következő adatok : A jelentés bevezetésében az alispán kijelenti, hogy a múlt évről sem sok j ó t, sem sok rosszat nem mondhat. Jót nem ifinél, különösen anyagi tekintetben a mostohább évek közé tartozott. Rosszat szintén nem, mivel a lakósság egészségi állapota semminemű járváuyszerü ragályos betegséggel nem volt megtámadva. Az ügyforgalmat illetőleg jelenti, hogy a múlt évben beadatott összesen 15,262 darab. Ezekből ellátatlan maradt 321. Bélyeges marba-levél a múlt év fo- lyarnáu kiadatott összesen 90,608 és pedig 57.542 drb. 5 kros, 33066 drb. 3 kros. Ézek- böl befolyt 3869 frt 8 kr. A megelőző évivel szemben szaporodás 3734. Közigazgatási utón elzárásra Ítélt s a közp. fogházba kisért foglyok száma tett a múlt évben 214. Ezek közül férfi 205, nő 9. Az országgyűlési képviselő választók 1885-re érvényes névjegyzéke a következő számadatokat tartalmazza: A gyalui kerületben (54 község) van 807 választó. A b.h u n y a d i b a n (85 község) 678, a kolo- z s i b a n (53 község) 1227, a tekéiben (44 község) 940 választó, választó van a megyében összesen 3652. Ebből régi jogon 1282, föld után 887, jövedelem után 326, föld és ház birt. 183, értelmiség után 601. Füst után 372. A népesedési mozgalom szerfelett kedvező eredményt mutat, mert 1883-ban született 7531, elhalt 4301, s igy a szaporulat tesz 3274-et. Különböző kórházakban a múlt évben összesen 603 egyént ápoltak. Ebből férfi 404. A betegek közül bujasenyvcs 36 százalék volt. A 4490 frt 94 kr betegápolási pótado- ból befolyt 3409 frt 43 kr. Fegyelmi határozat hozatott a múlt 1884 évben 139. Ebből felmentésre szólott 14, súlyosabb pénzbírságra 3, dorgálatra 22. Kiszabatott összesen 1010 frt fegyelmi pénzbírság. Az ujonczozásról szólván, mint érdekes adatok említhetők fel, hogy az ideigl. alkalmatlanoknak talált hadkötelesek közül 401 a test magosság hiánya és 2444 egyéb testi fogyatkozások miatt találtatott alkalmatlannak ; továbbá ugyancsak test magasság hiánya miatt 49 és egyéb testi fogyatkozás miatt 203 hadköteles találtatott mindenkorra alkalmatlannak. Az adóügyre vonatkozólag megemlítjük, hogy kirovatott összesen 731,734 frt 95 kr. Erre befizettetett 493,805 frt 83 kr. Maradt tehát hátrálék 237,929 frt 12 kr. A megye népoktatási ügyét illetőleg: Az iskolák összes száma 298. Ebből állami 17, (15 elemi és 2 felső népiskola) 5 államilag segélyezett községi elemi és 276 felekezeti. A tanköteleseknek Öszszes száma tett 22,864 et, a mi a megye összes lakosainak (167,884-nek) 12-61 százaléka. Gyarapodás a megelőző évhez képest 534. A megye területén a múlt évben működött összesen 316 tanitó és tanítónő. Ezekből rendes 197. Képesített 202, nem képesített 114. Magyar anyanyelvű 103 Magyar volt a tanítási nyelv 87 iskolában. A törvénynek megfelelő felszerelés van 85iskolában. Faiskolája van 106-nak. Iskolakert van 196. Tornatér 116. Könyvtár 49 iskolánál. Szomorú tényül említi föl a jelentés, hogy a törvényben megszabott összes tantárgyak csak 32 iskolában taníttattak. — Meghalt ? kiáltá a leány és sírni kezdett. — Igen, válaszolá az úrnője. Egy ideig beteg volt, azután meghalt a carmagoi erdőben; ne sírj; ne izgasd lady Clydet könv- nyeiddel. — Nem tehetek róla asszonyom — sir Robert mindig olyan jó volt hozzám; de soha sem hittem, hogy meg fog élni : szép arczában mindig ott volt a bánat és halai árnyéka. — No ládd, kiáltá Phyllis, mindenki igy beszél róla. Nem csudálnám, ha az emberek azt mondanák, hogy én vagyok halálának az oka. — Oh nem, nem asszonyom kiáltá a leány. De lady Leestone félbeszakította. — Lady Clyde beteg; menj hozz neki valamit hamar, mondá. Nekem is kell egy kis erős bor, ez a csapás engem is megrázott. — A leány csakhamar vissza jött az erősítő italokkal. Nem sokára női vendégek kezdtek szá- lingozui. Mindenik azon törte magát, hogy az özvegyet kényeztesse, kedvében járjon, s vigasztalja. A sir Robert látnoki ösztöne nagyon találólag irta le a jelenetet barátjának. Némelyik asszony a gyermeket vette az ölébe, azt csókolgatták és sajnálgatták. — Szegény sir Ancel! mondák ; milyen szerencsétlenség ily korán elveszíteni az atyát. (Folyt, követ.)
