Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

2l6

BARTÓK LAJOS.

alakját is körülragyogta. Ti a babérkoszorúzott hősi ünnep- liték Kolozsvár dicsőséges közönségével együtt. Oh, mint irigylem én ezt tőletek ! Oh mint szeretném még egyszer Kolozsvárt látni, óh, mint szeretnék még egy alkonysugárt látni abból a dicsőségből.

Csaknem valamennyi kor társam mind itt hagyott már. Kél-három ősz költőpajtásom segít még tolni a nap szekerét előre.

Legelső volt az eltűntek között Petőfi Sándor.

Pedig ő már a tavaszi diadalnapok alatt letette a kardot. Oka volt egy nyakravaló, melyet nem akart viselni. (Lám, én most kettőt viselek.) A Budavár visszavételének örömünnepén már polgári ruhában találkoztam vele. Bár maradt volna meg a lemondásnál! De őt nem hagyta nyugodni a saját szava'. »Egy gondolat bánt engemel!« Az odahúzta, kergette, kényszerítette a csatatérre, hogy álljon szembe a dicső halállal, melyet magára kívánt. Majd ezt a napot később ünnepeljük meg.

Ötven év múlt el azóta', s Petőfi azóta nemcsak a miénk; hanem az egész művelt világé leit. Vezércsillrga lett minden újabb nemzedéknek s az is marad, míg a magyar ég magyar földet takar.

KéHek, üdvözöld nevemben e szép ünnepély rendezőit s első sorban kedves házigazdádat, régi kedves barátomat, az ünnepélyben résztvevőket s a hasonlíthatlan hazafias, lelkes közönséget. Isten áldása szálljon reájuk !

Maradok szerető barátod'.

\Jókai Mór.

Mintha a kegyes végzet meg akarta volna mutatni nekünk e kettő által, hogy a magyar őserejű tehetségnek, Árpád nemzete lángé izének győznie kell harczban és békeidőn, dicsőséget vívnia fegyverrel és munkával, és kiegészítve egymást, — így kell azt kivívnia s a győzelem főlényét örökkévalóvá tennie, mint Petőfi és Jókai tették

E szeretettől áthatott, vállvetett harczot és munkát kívántuk jelezni mi, a Petőfi-Társaság, e napon üdvözölve itt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet, — midőn a magyar Helvéczia ős városában Petőfi emlékének veletek együtt ál dozni megjelentünk.

És ötven év uíán sem maradt el Jókai, ki annyiszor tette le megannyi hervadhatlan koszorúját Petőfi emlékére.

A két Memnon-szobor egyike már elnémult örökre, mely csodásán zendűlt a hajnalfény sugaraitól megihletve. lm halljátok, a másik még megzendűl, társához, az alkonyati fényben:

Budapest, április 22.

Apoth e o z i s.

Drámai kép 1 felvonásban

Irta. Bartók Lajos.

Petőfi . . .

Klió . . . . Hunnia . .

Múzsák kara Nők kara j 1 1

2. , honvéd

Személyek:

...................Bihari Ákos.

..................Fáy Szeréna.

...................B

ajor Riza.

...................Tarchányi Olga.

...................V

ásárhelyi Vilma.

...................Hatala Györgyike.

...................Miklósi Ilona.

...................Horváth Paula.

..................Komlóssy Emma.

..................Heltai Nándor.

...................B

ónis Lajos.

..................Váradi Miklós

K

edves Barátom i

(Színhely: a segesvári tér d csata előtt es után.)

Szives meghívásodra személyesen nem jelenhetek meg a kolozsvári ünnepélyen. Két hónap óta beieg vagyok, megszoktam már, normális állapot lett nálam: nem is gyógyit- tatom magam, uem változtatok kiimát: tűröm a bajt. Nem is éppen valami nagy baj az, csakhogy éppen örömünnepeken nem vehetek részt vele.

Ügy hiszem, hogy a kolozsvári emlékünnep is örömnapok évfordulója lesz, a yy-iki ápril csupa diadal-napokat jegyzett fel, a magyar történelem tabula caraticájára (sit venia verbot) s e triumfális aurora a mi Tyrtaeusunk

1. Jelenet.

(Agyudörej, csatazaj. Petőfi honvédruházatban, egy hantra dőlve, majd fölkelve. Alkonyfény.)

Petőfi :

Zengjetek ágyuk, ércztorku pacsirták,

Szabadság s néptavasznak hírnöki!

Zengjetek égre, s fújjátok pokolra Gaz elleninket! Győzedelmi nap,

Állj meg a Józsuéi harsonákra,