Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
1898. március 15, 3 esti újság idők fényes és tragikus történeteit. Ez a mostani fiatalság követni fogja a 48 márciusának ifjúságát, ha kell „minden szikláko-n keresztül /“ Végezetül a budai dalos egyesület énekelte el a Talpra mügyar-t! Az ünneplő közönség ezután meghatva távozott. A hölgyek a 48-as gép koszorújából babérleveleket téptek emlékül s az egész közönség éljenezte Jókai Mórt, Rákosi Jenöt s a mai nap többi szereplőjét. Egy hölgy minden áron Jókaihoz akart jutni, de nem tudott. Az előcsarnokban ott állott a nagy iró hatalmas mellszobrának mintázata, ahhoz ment és megcsókolta. Künn az utcán is hangzott az éljen szó. A közönség jobbára férfi része ezután a Petőfi szobrához vvonult. A Petőfi-szobornál. A vigadóból a közönség egy része a Petó’fi-szoborhoz sietett, mely köré zászlós árbocok voltak tűzve. A szobor előtt láttuk Jókai Mórt, Rálcosi Jenőt, Feszty Árpádot, Gelléri Mórt, Zala Györgyöt, Bartók Lajost s a Petó'fi-társaság tagjait nagy számmal. Először is Jókai tette le a talapzatra koszorúját, melyen ez a í'ölirat volt: Sándornak— Jókai. Azután Bródy Sándor szavalt egy gyújtó költeményt és deponálta az Otthon hatalmas babér- és ibolya-koszorúját, nemzeti szallagokkal (Petőfi, dicsőségének), majd Bartók Lajos helyezte el a Petőfi- Társaság óriás koszorúját. Azután Pósa Lajos szavalta el költeményét a tőle megszokott lelkesedéssé!. Végül Zala György a népszabadság ünnepét rendező bizottság nevében tett le koszorút. A szobor talapzata tele van már virággal és koszorúval. A Magyar Színház is testületileg jelent meg reggel és letette koszorúját. A polgárság ünnepe. A fővárosi polgárság s az egyetemi ifjúság közös ünnepe zajos és lelkes hazafias tüntetések közben folyt le. A Nemzeti Lovarda hatalmas terem szorongásig megtelt közönséggel: gyönyörű volt látni ezt az ezernyi tömeget, mely tapsol, éljenez, kalapját lengeti. Ember ember hátán szorongott: polgárok, egyetemi ifjúság, öreg honvédek s egy nagy szociálista sokadalom, mely mostanság rendszerint zavaró hangot elegyit a polgárság ünnepeibe. Zárt sorokban helyezkedtek el a fal mentében/'Az öreg honvédek a pódium köréj csoportosultak, a melyen helyet foglaltak Apponyi Albert gróf, Horánszky Nándor, Beöthy Ákos, Ivánka Oszkár, az öreg Ivánka Zsigmond, Bánó István, Madarász József, Makfalvay Géza, Bolgár Ferenc és mások. Pontban 11 órakor fölhangzott a Szózat magasztos éneke.Horánszky Nándor nyitotta meg az ünnepet, fölolvasván Károlyi István gróf levelét, a melyben betegséggel menti elmaradását, de megírja, a mit elmondani akart. Levele igy hangzik : Velence, 11/3. 1898. Tisztelt Polgártársak! Nemzetségemnek történelmi hagyományai utalnak arra, hogy nemzetünk alkotmányos szabadsági törekvéseinek hűséges alkatrésze legyek. Minden jóra- való Károlyit az a vonás jellemezte, hogy a nemzet aspirációit összeegyeztette az alattvaló hűségével. Gondolom, ez a helyes politikai irány, kitartani a nemzeti követelések mellett mindaddig, a mig azok a korona jogos érdekeibe nem ütköznek, meghajolni a dinasztia érzelmei előtt mindaddig, mig azok a nemzet alkotmányos jogait nem veszélyeztetik. Ez volt ősömnek, Károlyi Sándor generálisnak álláspontja is, akkor is, a mikor kardot kötött, akkor is, a mikor letette a kardot a szatmári békekötés alkalmával. Ez lévén a helyes irány: minden magyar embernek ilyen jelszót kellene portája fölött és szivében viselni. Mindent kockáztatni az alkotmányos szabadságért, csak a hazát nem! Ezt a jelszót Deák Ferenc mondta ki először. Á magyar ember kettős kötelességét: a szeretetet hazája iránt és a hűséget királya iránt, úgy kifejezi ez a jelszó, mint egy köbe vésett törvény. Ezen most emlitett nemzetségi hagyományok parancsolólag intettek felém ama elhatározásom percében, a mikor polgártársaim fölkérésére elfogadtam a nekem ez évi március 15-ére fölajánlott elnöki tisztet; büszkén, emelt fővel, hazafiul m kötelességem teljesítésének teljes öntudatával ünnepeltem volna ma önökkel, tisztelt polgártársaimmal ama korszakot, mikor a nemzet akarata, vágya, reménye teljesedésbe ment: de, fájdalom, a végzet másként határozott, beteg vagyok, nem jelenhetek meg önök között s csak levélben köszönhetem meg ama kitüntetést, melyben részesíteni szívesek valának. Tisztelt Polgártársak! Ha nem volnék férfiú és nem tudnék érzelmeim fölött uralkodni, könyek hullanának szememből e pillanatban, visszagondolva a 48-as időszakra, március 15-ére, végigvonulni látva lelki szemeim előtt az akkori idők mártírjainak, hőseinek, a szabadságért, a nép fölszabadításáért kivégzett, elesett, az alkotmány megállapításáért munkálkodó nagy gondolkozóknak szent emlékeit. Nem siratni kötelességünk a mártírokat, hősöket, nagy gondolkozókat, de hálát kell lebegnünk ^ az Égnek, hogy velük ama végzetes korszakban megáldott : és hálaimánkat kell másodsorban a mártírok-, hősök- és nagy gondolkozókhoz felküldenünk, kik ma már az Eget sugározzák be fényükkel. Ádja Isten, hogy a magyar az Oltár szent képeként csodálja, imádja, nemze- dékről-nemzedékre őket és emléküket! Adja Isten, hogy úgy, mint a 48-as években, a magyar közös oltára a honszeretet legyen és maradjon! Adja Isten, hogy a közpályán elkövetett vétségek fölött biró ne a kard éle vagy a golyó véletlen röpte, de az ország törvénye legyen! Ne engedje Isten, bogy a magyar alkotmány szentségét, a szabadság szárnyait hivatatlan kezek érinteni, csorbítani, letördelni merészeljék, oh ne engedje a sors, hogy a honárulást elfeledni, megbocsájtani, a Magyar Nemzetnek, vagy a Nemzet kormányának még valaha eszébe juthasson. Most pedig búcsút veszek önöktől tisz- telt polgártársak e szavakkal: Áldás hazánkra ! Éljen a király! Károlyi István gróf. Horánszky elnöki megnyitójában nagy hévvel utalt március hónap 15-énelc jelentőségére és arra, hogy mily fontos az a nemzet életére, hogy tiszteletben tartsa nemzeti ünnepeit. (Éljenzés.) Minden korszak kötelessége, hogy épen és sértetlenül adja át az utókornak a nemzet nagy hagyományait. (Zajos éljenzés.) Beöthy Ákos, a kit oly régóta nem hallottunk, velős beszédet mondott, mely mindenkit elragadott. A 48-as törvények nem hirtelen keletkeztek, azokat évtizedeken át elökészitettók, azok megteremtésében részt vett az akkori hazafias sajtó s befejeződtek a törvények szentesítésekor, a mikor nemzet és korona egy akaratban találkozott. (Éljenzés.) Mi tehát március 15-dikének a jelentősége? Miért kell megünnepelni március 15-ét? (Éljenzés.) Azért kell megünnepelni ezt a napot, mert e napon nyilatkozott meg először az ország közvéleménye, e napon volt a főváros először az ország szive. (Éljenzés. Zajos fölkiáltások : Úgy van ! Úgy van !) Mint politikus nézvén az eseményeket, a bajok forrását nem a magyar alkotmányban látja. Ez az alkotmány kiállja a versenyt bármely európai alkotmánynyal. Az Ausztriával való kapcsolat örökös torlódásra vitt Ausztria és Magyarország közt. A két korona közt nem volt meg a paritás. Nem mindig a korona politikája volt az, mely ránehezedett a magyar nemzetre, hanem osztrák államférfiak politikájának következménye volt, hogy Magyarország annyira érezte az osztrák pressziót, hogy nem tudott kivergó'dni a feudalizmus láncaiból s nem tudott nemzeti állammá lenni. Végül felülkerekedett a dac, a nyers ellent- állás ereje, a nemzet energiája, hadvezéreinek tudománya és a nemzet vezére: Kossuth Lajos. (Percekig tartó, meg-meg- ujuló taps és éljen.) Kossuth Lajos a világtörténelemnek egyik legnagyobb alakja, épp oly nagy szónok, mint a mily nagy államférfim (Zajos éljenzés.) Szavakal előteremtette azt a nagyszerű hadsereget, azokat a névtelen félisteneket (Viharos éljenzés, zajos felkiáltások. Éljenek a honvédők!) Kossuth Lajosnak köszönhetők a 48-iki törvények, ezt Deák Ferenc is elismerte, egy igen ünnepies pillanatban. A 48-iki törvényeket áthatja az egyenlőség, testvériség, szabadság varázsával, de a nemzeti történelem sarkalatos erősségein alapulnak. Megadták a nemzetnek, a mi a nemzeté és a koronának, a mi a koronáé. A törvény, a mely kimondja, hogy a minisztérium nem felelős, kimondja azt is, hogy a felség sérthetetlen. (Zajos éljenzés.) Kossuth Lajos mondotta: Magyarország királyi ország. Budán biztos a király személye. (Viharos fölkiáltások : Kljén a király Budán ! Jöjjön Budára a magyar király ! Kijen a király Budán!) S ha V. Ferdinand ö felsége nem jöhet Budára, adjon nekünk királyt Ferenc József főherceg személyében. (Dörgö, percekig tartó éljenzés.) Azokban a törvényekben nem volt semmi osztrákellenes, de az osztrák politikusok ellene törtek a már szentesitett törvényeinknek s azt követelték, hogy semmisítsük meg azokat. (Abcug-kiáltá- sok.) S következett az az egyenlőtlen, de dicső harc, a melyben bennünket legázoltak, de Ausztria sem boldogulhatott, vereség érte vereség után, Szolferinó után Königgrätz. Azután következett a kiegyezés, a nemzet kibékült királyával. Deák Ferenc érvényesítette a kiegyezésben a 48-as törvényeket. Azzal fejezi be beszédét, hogy őszinte szívvel kell ünnepelni a nagy napok emlékét, hogy hazug köpenye ne legyen a közönbösségnek. (Éljenzés.) Remélem, mi itt méltók vagyunk a nagy márciusi napokhoz. Legyen áldott a 48. emléke ! Legyen áldott a magyar haza! (Percekig tartó viharos éljenzés.) A pódium körül álló öreg honvédek könves szemmel hallgatták végig a beszédet, mely után a dalosok elénekelték a Talpra magyar-t. Most Horánszky Nándor állt föl s bejelentette: Polgártársak ! Györy Elek polgártárs kíván szólni önökhöz ! (Halljuk !) Györy Eleket riadó éljenzés fogadja, a midőn a szószékhez áll. Azzal kezdi, hogy a névtelen hősök lebegnek szemünk előtt a mai napon, itt vannak köztünk. Itt él köztünk a halhatatlan költő a Talpra magyar költője! S itt él szelleme annak a férfiúnak, a kinek szava hősöket teremtett ! Kossuth Lajosban a nemzeti géniusz testesült meg ! (Zajos éljenzés.) Magyarország századon át türelmi politikát volt kénytelen folytatni, mely Kossuth szava szerint olyan volt, mint a taposó malom és a fojtó gőz alatt való nyögés. Ettől a sérelmi politikától váltotta meg a nemzetet Kossuth Lajos fölhívása. Oh, ama korszak férfiai, költői, irói, ifjai nemcsak beszéltek és írtak, hanem tettek is, a midőn elkövetkezett az ideje. Kivívták a nemzet szabadságát, a sajtószabadságot, a szabad gyülekezési jogot. (Zaj a szociálisták közt, fölmutatják a Népszavá-nak üres lapjait, azzal a fölírással: Biróilag lefoglalva! Fölkiáltás: Szabadon eltoloncolják az embert!) Én nem a jelenről beszélek, hanem a múltnak dicsőségét hirdetem. (Zajos helyeslés.) E múltnak képe be van vésve a nemzet szivébe, azért tette ezt a napot, március 15-ét nemzeti ünnepévé. (Taps és éljen.) Csak a szabad ember lehet hü, mert a szolga urát cseréli s a trónnak is leghübb biztosítéka a szabad nemzet. (Úgy van ! helyeslő hangok. Nem is ünnepeljük április 11-ét!) E napot fogjuk megünnepelni mindig s ez ünnep fényét és fenségét semmiféle törekvés nem fogja eltörölni. (Dörgö taps és éljenzés.) Legyen lelkesedésünk örök tűz s hevitse örökre a nemzetet a negyvennyolcas alkotások föntartására és magasa* talására. (Zajos éljenzés, fölkiáltások: Halljuk Apponyit!) Az ifjúság szónoka: Szemenyey Kornél ekként kezdi beszédét: Magyar ifjúság ! Barátaim, testvéreim! Esküdni jöttem,nem beszélni! A márciusi ifjúság ivadékai lelkesedésének és kegyeletének piros virágait leteszem az emlékezés oltárára. Mert a hol nemes magasztos eszmékért kell hevülni, hol lelkesülni kell jóért, igazért, szépért, hol tetterőt és munkás kezet kivan e hon: ott a magyar ifjúság nem hiányozhatik, nem szabad hiányoznia. (Éljenzés.) Ti szónokok elhoztátok ide a lelkesedés tüzét, mi ifjúság elhoztuk az acél kart, a hevet, a tetterőt és fölesküszünk, hogy életünkkel állunk a márciusi emlékek mellett. (Lelkes tgtszés, éljenzés.) Az ünnep utolsó szónoka, Jámbor Gyula, a budai nemzeti asztaltársaság képviseletében összehasonlította a múltat a jelennel. Bizony szomorú az, hogy papiroson van sajtószabadság, de tényleg bilincset raknak a sajtószabadságra,. (Zajos tüntetés.) A hol nincs sajtószabadság, ott rabszolgaság van. Oroszországban a kancsuka uralkodik. (Úgy van ! Úgy van /) Még csak az kellene, hogy megszorítsák a gyülekezési jogot is. (Gyalázat! felkiáltások.) Ne engedjük meghamisítani a 48-as alkotásokat. (Zajos helyeslés.) Végül tizenkét pontot olvasott fel, a mely nem volt programba véve. A nagy zajban nem is lehetett érteni a tartalmát s a közönség közben, Apponyit, Horánszkyt és Beöthj’t éltetve eloszlott. A szociálisták távozóban a Marseillaiset, a polgárság a Hymnuszt énekelte. TÁVIRATOK. Az osztrák püspökök ülése. Becs, márc. 15. Ma délelőtt kezdődtek a hercegérseki palotában Schimborn biber- nok elnöklete alatt a nagy püspöki bizottság ülései. Amerika készülődése. London, márc. 15. A Reuter-ügynőkség Washingtonból arról értesül, hogy megerősítést nyert, az a hír, hogy az amerikai Egyesült-Államok megveszik az „Amazonas“ és az „Admiral Breu“ brazíliai hadihajókat. Háborn Afrikában. London, márc. 15. A limesnek jelentik Singaporeból tegnapi kelettel : Bat- tanbangban, a hol a lakosság megtagadta az adófizetést, lázadás tört ki. A fölkelők ellen ezer emberből álló sziámi expedi- diciót küldtek, a mely megverte a lázadókat. A harc azonban még folyik. Mint jelentik, az expedíció elindulása előtt közölték ezt Franciaországgal, a mely helyeselte az eljárást. HÍREK. Lánczy Leó veszedelme. — Saját tudósítónktól. — A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik tisztviselője az elmúlt szombaton a főkapitányságra hajtatott és sürgősen akart beszélni az inspekciós tiszttel. A mikor hozzá kisérték, előbb csak ennyit mondott: — Tartóztassák le Máder Bélát. — Ki az ? — A bank egyik volt tisztviselője. Merényletet akart elkövetni Lánczy Leó elnökigazgató ellen. A rendőrtisztviselö két detektiwel elment a Dorottya-utoa 1. száma alatt levő bankba s vizsgálatot indított a dologban. Legelőször az elnök szolgáját hallgatta ki. — Alig múlt egy órája, hogy Máder ur nagy sebbel-lobbal berontott ide az előszobába. Láttam rajta, hogy nagyon dühös s vadul hadonáz a kezében levő vastag bottal. — Benn van Lánczy? kérdezte. — Igen, egyedül van. — Akkor éppen jó.
