Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
408 KÖNYVISMERTETÉS. BAJZA LENKE beszélyei. — Két kötet. - „Az eskii.“ „A kiilöncz.“ Kinek mi adatott, és kinek mi nem adatott. A fönebbi szerint vannak kiosztva ide lenn a szerepek. A czédrus felhőbe ölti fejét a Libanon szirtein nőve föl a szelekkel, mig az ingoványos árnyas völgyben nyomorékká törpülne. — A fájós szivű szomorufűz pedig ugyanott sentimentalis buskomolyságában, menthetlen világfájdalmában legtűrhetőbb helyre talál. Midőn az ember 8 —10 éves korában gymna- siumba kerül, iszonyodva csodálja a magasabb osztályok tanulóit, elképzelvén, mi kínzón nehéz lehet ama vastag, s előtte rejtek tanokat tartalmazó könyveket áttanulni. A gyermek egyáltalában, gyöngesége és kicsisége érzetében, mindent bámul, és fölötte nehéznek tartja azt, mire még ő gyönge szerveivel nem képes. Bámulja a katonát, hogy bir egész nap gyalogolni az olvasztó melegben legalább is 30—40 fontnyi teherrel. Később megérti, hogy mindennek magyarázata a szellemi és physical tehetségben áll, — kinek mi adatott, s kinek mi nem adatott. A monda szerint hős Toldink fegyverzete s ruházatában az akkori ifjú lovagok mozogni sem voltak képesek, mig az ő ereje arányának az lévén megfelelő, abban kényelmesen érezte magát. De mirevalók e hasonlatok . . . . e primitiv képek ? Valóban primitiv képek, de a primitiv még lehet igaz is; hanem kérdem, micsoda felfogás az, midőn valaki nagy lélekzettel, vészsejtő tekintettel előáll, s nem kesebbet, mint azt mondja, hogy: a ki írni tud, ha történetesen nőnek született, ne higyje, hogy tud, s ne írjon mert — megárt. Hanem vegye elő a főzőkanalat, a varrótűt, — és forgassa azt, az nem árt meg, sem neki, sem másnak. Hanem ugyenez ember nem talált föl olyan gépet, melyet a szívre és fejre alkalmazva, ki lehetne vele szívatni azt a hajlamot, azt a tehetséget, mely az ilyen rendkivülibb küldetésű egyéneket egyéb szerepre ösztönzi, mint a főzőkanál forgatására. Ti hires uralkodónők, kik lángészszel bírtatok a diplomatiában, — hogy mertétek kezetekbe venni az uralkodói pálczát; — ti hős Cordayk, Jeanne d’Arc-ok, Rozgonyi Cziczellék stb., hogy mertétek kezetekbe venni a kardot, hisz ezáltal többnyire mindig tragikus véget értetek ? Minek tettétek ezt, hiszen az élet czélja — boldogság; a főzőkanál mellett pedig minden nő boldog! Minden nő? — Ah aranyos főzőkanál. Tehát te vagy a boldogság csalhatlan talizmánja, — konyha, te vagy a nőnem üdvözítő asyluma. — El veletek toll, kard, királyi pálcza. — Ti okvetlen boldogtalanná teszitek a nőt; áldott légy te főzőkanál, te okvetlen boldogítod őt! Fel van födözve a legnagyobb titok. Azaz, hogy mindjárt föl lesz födözve, csak még egy kicsi piczi záradék kell hozzá, azután — csaknem teljes lesz. Ez a kicsi piczi záradék pedig ennyiből áll : nők, ha boldogok akartok lenni : ne szeressetek, hiszen a legtöbb boldogtalanság nőknél a szerelemből támad! Hiszen ott van a biblia. Ez is elég tanúság. Kössetek, főzzetek, varrjatok. Hanem vigyázzatok , hogy a rántás ki ne fusson , mert abból tűz támad, aztán elégtek házaitokkal, konyhátokkal együtt. Tehát a főzőkanál sem biztosít benneteket teljesen a boldogtalanságtól ? Még a konyhában is érheti az embert veszedelem? .............E szerint s emmi sem biztosít e földön a szerencsétlenség ellen? De igen is. Nem kell születni;—aztán nem lesz az ember boldogtalan. Kegyes olvasónők. Bocsánatot kérek, nem én vagyok oka, hogy e csecsemő (primitiv) okoskodással fárasztóm szépségteket. —Hosszú vita volt lapjainkban e kérdést illetőleg. Egy-két nagy tudományu Írónk felhányta még az egyptusi bölcsek tanait, Semiramis függő kertjeit is az ó és uj világ minden bölcseletét, hogy bebizonyítsa, miszerint a nőnek is szabad, lehet és üdvös íróvá lenni, — én, nem lévén ennyi tudománynyal — éléstárolva , a magam egyszerű eszére szorulva, csak az egyszeregy-hez folyamodtam, amit mindenki tud, mielőtt az abéczés iskola küszöbét átlépi. Nem állhattam meg, hogy ennyit futólag meg nejegyezzek, bezárólag azt kérvén minden irodalom nemtőjétől, hogy oly tudósoktól mentsen meg,
