Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

A szent sir.

' Petőfi végkataeetr ófájáról nagyon sokat irtom a Fantazmagóriákban, a Solt költő szerelmében 9 felszólításomban, amelyben a kormánynak leikére kötöttem, hogy kutassa Oroszországban Petőfit, amikor hire terjedt, hogy tatán oda vitték

Magam nem utazhatom Segesvárra, mert folyvást beteg vagyok. Ki sem merek menni a levegőre, három nap óta nem léptem ki a szobámból. Koszorút küldtem Petőfinek.

Nem vagyok bizonyos abban, hogy ott esett el Petőfi, ahol most emlőket emeltek. Ott jártam a Bihar-hegyen, a hol Vasvári Pál elesett. Találkoztam oláh primipilusokkal, a kik jelen voltak halálos agóniájánál. Mutogatták az edvett fegyvereket, az öltönydarabokat, amelyekre ráismertem.

( Petőfitől soka semmi megmaradt fegyvert, ruhát ott nem láttam.

Át ágyam fölött függ Petőfi egykorú olajfes- fésű arcképe. A megszólalásig kü. Olyan volt Petőfi.

JÓKAI MÓR.

Budapest, július 30.

A Budapesti Napló egyik munkatársa ma elment Jókai Mórhoz, akinek a lelke egymagában egy Petöö-muzeum tele emlékkel s megkérte, hogy mondjon nekünk egyet s mást Petőfiről. A koszorús azokat mondta, amik e sorok élén vannak. Jókai gyöngélkedik, mint ahogy talán gyöngélkednék Petőfi Sándor is, ha az Isten úgy adta volna nekünk, hogy még ma is élne és nagy kor nyomná a vállát. Keveset beszélt. Az öreg regénykökő tele van melankóliával a visszaemlékezésben, elborul az arca, ha a korán elröppent csodálatos, nagy poétalélekre gondol, bebornl az area s őszinte, öregemberes fájdalommal beszél a fiatalkori barátjáról, akinek az élete csak egy villámlás volt . . .