Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

8 Borbély-Maczky Emil ünnepi beszebe után B. szentgerliczei Jakab Irén dalo­kat énekelt Laurisin János zongorák Ígéreté vei, Majd Gál Dénes zárószaval után az Egyetemi Énekkarok a „Nem, nem. sohá"-1 énekelték el A Honvéd-szobornál A Kossuth-szó bor megkoszorúzása után a bajtársi egyesületek több száz főből álló disz- ezázadai a két kisérő fúvószenekar indulójá­nak ütemeire a Lánchídon át a várba vonul­tak. Itt z Dísztéren katonás menetben tiszte­legtek az egyetemi bajtársak a Honvéd-6zobor előtt. Rohringer Endre mondott rövid beszé­det, amelyben megemlékezett a szabadságharc hőseinek dicsőségéről és figyelmeztette az if­júságot a jövő magyar kötelességeire. Lelkes szavai végén elhelyezte a Honvéd-szobor tal­pazatán az egyetemi ifjúság nemzeti szinszaj- lagos koszorúját. Délután háromkor a Muzeum-kertben folyta tódott az egyetemi ifjúság hagyományos már­cius tizenötödiki ünnepe hatalmas tömeg jelen­létében. A Nemzeti Muzeum Petőfl-lépcsőjéről Gulyá* László szavalta el a „Talpra ma­gyar!“-! Innen a diákság zászlóval vonult a Petőfi-szoborhoz, ahol Kovács László hazafias verset szavalt, Bszterhás István ünnepi beszé­det mondott, majd a magyar ifjúság hódolata jeléül megkoszorúzták a szabadságharc iláng- lelkű költőjének szobrát a Petőfi-téren. A PétőfirTársaság márciusi ünnepi nagygyűlése és ^őíMaHomája A Petőfi T4jjp#(Kg minden évben, március 15-énok aipamneplésére tartja közgyűlését és ünnepélyes nagygyűlését, melyet mindig ün­nepi lakoma követ a Petőfi-serleg megemelé­sével. Az idei nagygyűlést vasárnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermé­ben tartották, amely zsúfolásig megtelt. Ott volt József királyi herceg, vitéz Tanító Béla szárnysegéd és vitéz Dréhr Endre parancsőr- tiszt kíséretében, valamint József Ferenc kir. herceg is. Megjelentek továbbá: Almásy László, Sipőcz Jenő dir. polgármester, Berze- viczy Albert, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke, Némethy Károly ny. államtitkár. Nagy Árpád h. államtitkár, ÍV lassies Gyula báró h. államtitkár. Liber Endre tanácsnok, Almásy Lászlóné, Pékár Gyuláné, stb. Az elnöklő Pékár Gyula üdvözölte a királyi hercegeket és a közönséget, majd elmondotta „Nemzeti hagyományok érté­kelése“ oimü ünnepi megnyitóját. Felvetette a kérdést: „vájjon a mai sötét magyar éjszaká­ban csonkán, hol, merre bolyongunk a nemzet- fentartó eszmények igazi csillagai irányában, jó utón, vagy talán lidércfény után, rossz ös­vényen haladunk-e? A nemzeti fundamentum szent hagyományaival jól sáfárkodunk-e, vagy tán e honfentartó eszmekincsekből egyetmást észrevétlenül máris feladtunk-et“ Egymásután sorolta fel a magyar lelkiismeret intő figyel­meztetéseit, a világpolgári propaganda ellen. Petőfi költeményeiből vett idézetekkel válaszolt a nemzeti érzést kioltani törekvő kisérletek csábításaira. Ezután a mai divatos átértékelés fogalmát fejtegette és bizonyította, hogy lét- fentartó hagyományokat nem lehet átértékelni. Ennek határát Deák Ferenc jelölte meg: a hazáért mindent fel lehet, áldozni, csak magát a hazát nem. Ebben a hamar feledő országban, — mondotta — a békevágyók ma már a fele­dés fátylát kínálják a közelmúlt, megtévedt elemeinek, akik resztvettek az ország tönkreté­telében s azok minden feltétel nélkül régi el­veikkel bevonulnak féltve őrzött nemzeti ha­gyományainkhoz, kérdem, nem kell-e féltenünk e szent kincsünket, valamelyes „átértékelés“ veszedelmeitőlf Nem kell e féltenünk szent ha­gyományainkat, ha azzal a világnézettel keve­rednek, mely nemrég ép magyarságunkat ir­totta, rombolta. Az irodalom nemzeti ügy, a nemzeti lét, vagy nemlét, a nemzeti élet vagy halál ügye. — E földön még minden legna­gyobbat nem a gyökértelen nemzetköziség, ha­nem a gyökeres nemzeti érzés teremtett. A ma­gyar poézist ne csábítsák arra, hogy amikor minden más nemzet fanatikusan büszke nacio­nalista, épp a magyar költészet mondjon le nemzeti erejéről, szent hagyományairól. Az elnöki megnyitó után Lám pérth Géza főtitkár olvasta fel jelentését, amelyben be- számc'“ az elmúlt év történetéről, a Petőfi tár­sasággal kapcsolatos olasz eseményekről, a Lengyelországban terjedő Petőii-kultuszról, az ss*t és finn Petöfl-forditásokról. Köszönetét mondott a Petőfi-szülőházhoz való zarándokút két szervezőjének, Berta Honának és Si lossy Istvánnak. Elparentálta a társaság halottait UJ Nem és üdvözölte az uj tiszteleti tagokat, Jakab Ödönt, Pékár Gyulát, Foss Józsefet és Antal Gézát, továbbá a levelező • tagokat: Gulácsy Irént, Jankovich Marcellt, György Lajost, Já- nossy Bélát és Milkó Izidort. Voinovich Géza a Petőfi Társaság kritikai nagydijának a Gyu­lai Pál-dijnak odaítéléséről számolt be. A di­jat a bizottság Ambrus Zoltánnak Ítélte oda. Jakab Ödön két költeményét olvasta fel, Petri Mór hat költeményét mutatta be, Havas Ist­ván pedig „Kossuth“ című versét olvasta fel. Mind a három poétát hosszasan megtapsolták. Hegedűs Lóránt bemutatta Jókai atyjának? ásvai Jókai Józsefnek a naplóját és érdekes részleteket olvasott fel belőle, Komáromi Já-. nos „Elvhüség három hétre“ cimü kedves hu­moros rajzát mutatta, be. Végül Kiss Ferenc több Petőfl-költeményt szavalt el nagy sikerrel. A nagygyűlés után a Bitz-száUóban tartot­ták meg az évenként szokásos Petőfl-lakomát, amelyen többek között megjelentek: József kir. herceg, Almássy László, Teleki Sándorné grófné és sokan mások. Az első köszöntőt Pe-' kár Gyula a kormányzóra mondta. Ezután József Ferenc királyi herceg méltatta a Pe­tőfi Társaság nemzeti munkáját és a Petőfi- serleget a társaságra emelte. Az ünnepi ser legbeszédet Szathmáry István mondotta. Arról beszélt, mennyiben felel meg meg Petőfi forradalmi költészete a szabadság- sághős ama fenséges, utolérhetetjlen ideájának, melynek Petőfit nemcsak a magyar nép tartja és milyen volna Petőfi, költészete ma, mit Írna, ha 70—80 évvel később születik, Petőfi korában forradalminak lenni egyet jelentett a legiz­zóbb magyar hazafi Sággal, egyet jelentett a három évszázados bilincsek szétzúzására irá­nyuló apostoli elhivatottsággal. Egészen bizo­nyos, mondotta, hogy Petőfi lenne ma a ma­gyar fájdalomnak, dacnak, a soha bele neon nyugvásnak, a magyar irredentizmusnak leg­tüzesebb dalnoka. Sí ét M ki re ns be léi ka m« in­ra ke ir ol ke le G. ke ta vi té he ke tü Sí k ál az sa ne le­do he rá ele jai fef vét 1 Sipőcz Jenő polgármester megköszönte az elnök hozzáinté­zet szavait, melyek szerinte a székesfőváros­nak szóltak. Beszélt azokról a reminiszcenciák­ról, melyek az irodalomszeretetet henne min­dig éltették. Látta, hogy az irodalom hogyan ragadja magával az embereket. Nagyobb ha­talom mint a sajtó, mert az csak egynapos életű, az irodalom a jövőnek szól. Hálás a ma­gyar irodalom iránt, mert az teremtette meg a fővárost. Kisfaludy, Vörösmarty és Petőfi a márciusi időkkel tették érzelmi centrummá Pestet. Budapest örökké hálás lesz a magyar irodalomnak, de csak a nemzeti irodalomnak, A nemzeti irodalom védelmet látja a Petőfi Társaság szellemében. Poharát a társaságra és annak elnökére ürítette. Beszédet mondott még Kiss Menyhért, aki a nagygyűlés szerep­lőit köszöntötte fel, Almássy László, aki Pe­tőfi Sándor szellemi hatalmáról beszélt és Petri Mór, aki az uj tiszteleti tagokra ürítette poharát. Milotay István márciusi beszéde A háború előtti évtizedekben hagyo­mány volt, hogy az újságírók március tizenötödikén fehér asztalnál találkoztak és valaki közülük ünnepi beszédet mon­dott a sajtószabadság emlékünnepén, ke­zében a remekmivü Jófcoi-serleggel. Az utolsó ilyen szabadság-lakoma a háború kitörése előtt, 1914 március tizenötödikén volt. Az újságírók hosszú idő után első szabadságlakomájukat most tartották, amikor éppen százötven esztendeje, Jwgy Ráth Mátyás megindította az első ma­gyar újságot. Körülbelül kétszáz újságíró jelent meg az ebéden. A Jókai-seri eget Milotay István emelte és tartalmas, nagy­szabású beszédben szólt a százötven ev előtti hősökről, a nyolcvan év előtti már­cius hőseiről és azokról az egyetemes eszményekről, amelyek kell, hogy minden újságíró lelkét eltöltsék. A beszédet sű­rűn szakították meg a jelenlévők tet­szésnyilvánításai, majd szavainak végén percekig tartó tapssal és éljenzéssel kö­szöntötték Milotay Istvánt. UjságiróK a Kormányzó előtt A magyar újságíró testületek képvise­lői március tizenötödikén délelőtt tiszte­legtek a kormányzó előtt, hogy kormány­zásának tizedik évfordulója alkalmából átadják az újságíró-testületek hódoló feliratát. Márkus Miksa udvari tanácsos üdvözölte a kormányzót, és átadta a hó­doló feliratot, a pergamenre irt művé­szi oklevelet. Az üdvözlésre Horthy Mik­lós kormányzó beszéddel válaszolt. Az újságíróknak — mondotta — nemcsak a ma történetíróinak, de törtér st-csinálói­nak is kell lenniük. Cselekvő részt kell vállalni az újságírónak a magyar sors ki­alakításának küzdelmében. Á kormányzó l u ken álla feg ten feg és elő) tott fog rik* rév szét sebi hal köz seii érk feg SAMMTQR-FOfftiS 3 HiSSs? a hogysaras csapadékot feloldja és Ilyenek képződését megakadályozza, & riieui fájdalmakat megszüntet, # vese- és hólyaghomokot eltávolít § cukorbetegek gyógyít

Next

/
Oldalképek
Tartalom