Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Budapest, 1910’. vasárnap', öeöze-mbei* IS. r MAGYABORSZÄÖ II d e 1 m i iskoláknak pedig 35.000 korona, összesen tehát 105.000 korona államsegélyt engedélyezett A miniszter utasította az állampénztárt hogy ezt az összeget a főváros központi pénztárának nyugta ellenében utalja ki. X Szegények karácsonya. Aranyosi András vadkereskedő, fővárosi bizottsági tag a karácsonyi ünnepek alkalmából ötven darab nyulat ajándékozott a Belváros szegényeinek. X As iparczi&károsok kérelme. A budapesti iparczikkpiaezi árusok ipartársulata azzal a kérelemmel fordult a kereskedelemügyi miniszterhez, líogy a karácsony hetében deczember 21—24-ig bezárólag és a karácsony ünnepeket megelőző vasárén» o,., e hónap a főváros Ö33<e3 piarzain az ipari czikkek árusítását engedje meg. A miniszter ma érkezett leiratában értesítette a fővárost, hogy fentartja azokat a rendelkezéseket, amelyeket oz év februárjában kiadott rendelete tartalmaz. fcr—•- rzrr-.1 ------: T ,:r - ~~ ---■ -* A z aranyér elleni gyógyszerek feladata, hogy a nehéz székelést, e kellemetlen bajnak alapokát megszüntesse. A bécsi általános közkorházban végzett kísérletek bizonyítják, hogy a természetes Ferencs Jóasef-keserüvi már néhány óra alatt lágy székelést idéz elő s minden alkalommal csillapulnak a fájdalmak. — Kaoható ásványvizke- reskedésekben és gyógyszertárakban. „Elektra“ és „Szeleburdi“. — Hofmannsthal tragédiája és^Mo- lióre vigjátéka a Nemzeti Színházban. — i Budapest, deczember, 17, Hét esztendő múltán szánta rá magát a Nemzeti Színház, hogy bemutassa líoffmanns- th'al Hugó «E 1 e k t r á»-ját. 1903. október 30-án volt a premierje a berlini Kleines Thea- tor-ben, amely akkor a R’einhardté volt. Azóta Reinhardték Budapesten is többször előadták, s igy közönségünk nemcsak az ujságczikkek rengeteg tömegéből ismeri a Sophokles örök életű, antik tragédiájából készült érdekes drámai alkotást, amelyet Strauss Richárd is (alapjául vett szenzácziós dalművének. Annakidején heves polémia folyt a világsajtóban arról, volt-e joga ä német neoroman- ticsizmus poétájának hozzányúlni a klasszikus műhöz, iazt megbolygatni, felforgatni, s mintegy a «modern viszonyokhoz» alkalmazni? Erről a témáról most már nem érdemes újabb vitát kezdeni, ellenben regisztrálni kell azt a mindkét oldalon elismert tényt, hogy az «Elektra» ebben az uj beállításban, ebben a mi világunkhoz közelebb hozott feldolgozásban, äz érdekesség, a szenzáczió rendkívüli, elementáris erejével Hat. A tragédia cselekményét, amely az Atridák tragédiájának az utolsó, szörnyű, véres fejezete, valamint az alakokat is jól ismerjük Sophokles müvéből. Hoffmannsthal feldolgozásában az egész mü rövidebb, mindössze másfél órát vesz igénybe az előadása* s az alakok részben — jellemzés dolgában — megváltottak. A modern poéta modern szemmel és modern érzésekkel igyekszik nézni és átgyurni a bosszújának elő, szerencsétlen mykáenei királyleány sötét tragédiáját. Hogy ez nem válik mindig előnyére a darabnak, az kétségtelen; igy pl. Klytaemnestra szerepének átalakítása ront is az egésznek a hangulatán, de el kell ismerni, hogy Hoffmannsthal általában sikerrel igyekszik a stílust megőrizni, R az ő feldolgozásában is hatalmas, megrázóan tragikus az ereje az «Elektrádnak. Ami a foalakok beállítását illeti, K ly ta e nines tra királyné úgy jelenik meg a színen, mint iakit a lelkifurdalás már agyongyötört. Beteg, siránkozó öreg asszony, akiben már csak romjai vannak az erőnek, a fenségnek. Stílusosabb, sikerültebb magának Elektrának az alakja. Agamemnon király leánya csak azért és annak él, hogy apja megöletését megbosszulja. Anyja és mostohaapja meggyilkoltatásával akar mindenáron elégtételt szerezni apja szellemének, s amik;9E.y|g£§,Ate£g Jgjl-, iát. eléri, — mintha csak a bosszú lett volna a lelke, — vérfagyasztó, diadalmas Halotti táncz közben meghal. Öccse, Orestes, a bosszú eszköze, az istenek parancsából cselekszik, de tudja, hogy mit tesz, s Sophoklestől eltérően, már tettének végrehajtása előtt érzi az «Erynnisek korbácsütéseit». Erőssége a darab hatásának a pompás, költői nyelv. Hoffmannsthal az «Elektra» megírásánál nagyszerűen tudott alkalmazkodni az arhaisztikus stílushoz, a biblikus hangulathoz, s nyelvezete ezeknek megfelelően bámulatosan simulékony. Várady Antal kitűnő fordítása az eredetinek minden fenséges szépségét érvényre juttatja. Az egész cselekmény tegy színen folyik le, a mykänei királyi palota hátsó udvarán. Az előadás, amelyben a Nemzeti »Színház ä 'darabot ma este színre hozza, mint igen szívesen konstatáljuk, egészben véve nagyon jó. örvendetes meglepetést hoz Török Irma, aki lal fizikailag is rendkívül nehéz czimszerep- ben, melyet Berlinben Eysoldt Gertrud, Páris- ban Despres Susanne vitt diadalra, remekül kidolgozott alakítást nyújt. Abszolúte nem túloz, helyesen hangsúlyoz, nem énekel, s természetes eszközökkel juttatja kifejezésre az igazság erejével ható szenvedélyeket és érzéseket. A bizonyosra vehető hatásban feltétlenül nagy része lesz. Jászai Mari, aki ezelőtt másfél evvel laz eredeti Elektrá-val ért el emlékezetes ’dicsőséget, most Klytaemnestrát adja. Az ő nagy művészete e változott, s egyéniségéhez inem nagyon illő szerepben is érvényesül. Nagyon jó, nagyon természetes és kifejező a játéka Aczél Ilonának, aki az élni kívánd, bájos Chrysothemist játszsza. Beregi Oszkár (Orestes) is nagy feladathoz jutott, amelyet tőle telhetőén igyekszik is megoldani. Ivánfi, Bartos, F. Dömjén Rózsa, Abonyi, Paulayné, s a többiek játékán is meglátszik a gond,^ amelylyel az előadásra készültek. A rendezést ß s a t h ó Kálmán végezte. A grandiózus dráma félelmetesen komor,- misztikus hangulatából kellemes kontraszt gyanánt, megyünk át egy bájos, finom, klasz- szikus vígjáték derűs levegőjébe. Ez a vígjáték is klasszikus darab: Moliére legelső, s talán legvidámabb müve, a «S z e I e b u r d i, vagy minden lében kanál». Tiz esztendeje, hogy letűnt a Nemzeti Színház műsoráról ez la pompás hümoru, kedves darab, s hogy milyen helyes volt felújítani, arról bizonyságot fog tenni a ma esti publikum, amely pompásan fog mulatni az agyafúrt Mascarille ravasz fondorlatain; s a minden lében kanál szeleburdi Lélie ügyetlenségén. Üde, harmatos dolog ez az öt rövid felvonásocskából állő, s ugyancsak egy színen végig történő vígjáték. iMo- liére ifjúkori munkájának tárgya egy régebbi olasz komédiából való, de a nagy franczia iró zsenialitásának, szellemességének kincses- házával felruházva, Lélie, a «szeleburdi», szerelmes egy rabnőbe, (Célie), akit azonban rabtartója nem akar neki adni. A fiatal embert ügyes, ravasz szolgája, Mascarille, mindenféle furfanggal igyekszik hozzásegíteni a leány kezéhez, de a «Szeleburdi» mindig belekotnyeles- kedik a dologba, s ügyetlenül mindent elront. Végül azután mégis egymásé lesz a fiatal pár. A repriset He vesi Sándor rendezi uj szereposztással. A fordítás is egészen uj; aK osztó lányi Dezső bravúros munkája, amely szellemes, virágos, magyaros, és amellett kitünően rímel is. _ A czimszerepet Mészáros Alajosra bízták, s ez a fejlődő, jeles müvésztehetség megfelel a belé helyezett bizalomnak. Jól fogja fel szerepét, s igen kedvesen játszsza meg az ügyetlenkedő Szeleburdi-t. M a s c a r i 11 e, a tulajdonképpeni főszereplő, Dezső Józsefben talált uj interpretálóra. Igyekszik mindent jól megjátszani, de nem egészen tudja magát a dolgába beletalálni, s alakításának nem igen van kimagaslóbb momentuma. Paulay Erzsinek (Célie) inkább passzív szerepében nincs alkalma kitűnnie, úgyszintén Viz vár y Mariskának (Hyppolyte) sem. Jók Hajdú József (Anselme), Gál Gyula (Trufaldin), Ná- day Béla (Leander), s jó a maszkja Hor-; ya.fch Jenőnek .(Pandolfe).A szent liget. — Flers és Caillavet háromfelvonásos víg- játéka. Fordították: Haltai Jenő és Molnár, Ferencz. A Vígszínház mai újdonsága. — Budapest, deczember Sft A' tavalyi párisi szezon egyik legnagyobb sikerei volt a «Le bois sacré», és hogy a párisiaknak nagyon tetszett, az érthető és természetes, hiszen a darab tele van franczia vonatkozásokkal és elmés szatírája is jobbára francziaorszigi viszonyokat persziflál. Ez némileg befolyásolni fogja a vígjáték budapesti hatását, de azért valószínűleg nagyon fog tetszeni itt is «Ä s z e n 11 i g e t», amelynek egyes általánosabb vonatkozásai a mi viszonyainkra is pompásan jellemzők. Mint minden Flers és Caillavet-darabot, ezt a szellemes vígjátékot is a kitűnő franczia társszerzők immár hagyományos és akkreditált budapesti bizományosa,- a Vígszínház mutatja be és pedig a Heltai Jenő és Molnár Ferencz friss és jókedvű fordításában. «A szent liget» metaforikus elnevezés. A szépművészeti minisztérium értendő alatta, amely Mar- gerie Francine írónő hite -szerint modern tanyája a költészetnek, művészetnek és a múzsáknak, mint a hajdankor klasszikus szent ligete. Am e modern szent liget hivatott fejének az a meggyőződése,- hogy a) szépmüvészet nem költészet és nem művészet, hanem adminisztráczió és klasszikus műveltsége nem terjed annyira, hogy el tudná mondani például a kilencz múzsa nevét. Sőt as egész szépművészeti minisztériumban nem akad senki, aki a ldlencz névből háromnál többet össze tudna hozni. A lexikont pedig hiába keresik, mert kölcsön adták a közoktatásügyi minisztériumnak,- ahol bizonyára szintén hasonló súlyos probléma foglalkoztatja, az elméket. így csufolódnak nagy kedélyesen a vidám íran- cziák és honfitársaiknak bizonyára roppant mulatságot szerzett, amikor ilyen színben mutatták be nekik a szépművészeti államtitkárt Hát ehhez az operett-államtitkárhoz ellátogat Francine, az írónő, mert nagyon szeretné megkapni a becsületrend szalagját Nehéz, nagyon nehéz, — mondja az államtitkár, — a felterjesztendő listán a nők számára csupán egy hely van, mert egyelőre még a férfiak is foglalkoznak irodalommal, bár ezeknek a száma szerencsére mindinkább csökken, arra az egy helyre pedig már más nő van kiszemelve. Hanem azért megpróbáljuk, •— mondja az államtitkár, amikor az Írónő kaczérkodni kezd vele. Es kezdi is nyomban megpróbálni, de Francine a bizalmaskodó államtitkárt alaposan nyakonteremti, mert igazában csakis a férjét szereti, a derék és egyszerű Pault, noha az az irodalommal s általiban a könyvekkel szemben a legteljesebb közömbösséget tanúsítja. i..r ... 'A' becsületrend tehát a kútba esik, de azért Francine még nem ad föl minden reményt. Ráveszi Urát, hogy udvaroljon az államtitkár feleségének’ s az ő protekciójával igyekezzen megszerezni számára !a rendjelet. Ez az államtitkáráé igazi mintaképe az imbecille asszonyoknak. Elkábul, ha egy. férfit Iát és képtelen elleníállni annak a vágynak, hogy megajándékozza kegyeivel. Jó magyarán megmondva, úgy váltoga^a a szeretőit, mint a kalapjaik Paul húzódozik ä dologtól, de a felesége unszolására végre rááll s az eredmény felülmúl minden várakozást. Paul maga is tüzet fogf s a rendjel megszerzése valóságos gyerekjáték neki, főképp,- amikor kiderül, liogy az az egy női pályázó is —- férfi s női inkognitóval remélte elnyerni a kitüntetést. ’A poéta la ureatus- jelöl tét egyszerűen kidobják az államtitkár szobájából s a becsületrendet Francine kapja meg. De Francine most már fütyül a kitüntetésre. Szivét a féltékenység mardossa és heves szemrehányásokat tesz Pauluak hűtlensége miatt. Össze is vész a férjével, de hamarosan ki is békülnek és Francine hősiesen egy sarokba hajítja a rendjelet. Sőt tovább megy. —< Hogy lássad, mennyire szeretlek,- -—■ igy; szol —■- s hogy mennyire nem törődöm semmi egyébbel, ide néz^í Ez itt az uj regényem kézirata, Ezzel fogja a papirosomét, összetépi é-sj eldobja, j I? — Ez már igazán túlzás, —< mondja erre* a férje, j
