Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

ADATOK PETŐFI MÜVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ 27 Erről a tudósítás a P. Divatlap 1845. 605 lapján olvasható, (19. sz. ag. 7): — „A „Nemzeti Színmű tárnak“ Ober- nyik „Örökség“-ét magában foglaló I. füzete már sajtó alatt van ; a má­sodik fűzet Yakot Imrének „Védegy­let, Sorsjáték, Régiségbuvár, és Ta­lálkozás az Orczykertben“ czimű 1 fvonásos vigjátékait hozandja; a har­madik füzetben Petőfi, „Zöld Mar- czija“ fog megjelenni, melly bár a játékszini választmány által előadás végett nem fogadta ték el: a Színmű - tár két szerkesztője, ObornyikésVa hot I. által, némi módosítások mel­lett, egyhangúlag elfogadtatott, s jónak, kiadhatónak találtatott. Hiába! különbözők a vélemények és sympat- hiák! minél fogva a Honderű iszo­nyú kudarczot vallott, irigy, és alap­talan kárörvendésivel!“ A „Zöld Marczi“ azonban isme­retes, hogy nem jelent meg, sőt sem­mi közelebbit sem tudunk róla. A mint ez idézet mutatja, visszaadták Petőfinek a „némi módosítások“ megtevése végett, miután csak „j ó- nak, kiadhatónak“ találták. E pár megjegyzésben megtaláljuk kul­csát annak, hogy Petőfi miért dobta tűzbe e művét, melyet, a mint látók, 1845 júliusában (10—24-dike közt) irt. Vakot I. Emlékiratai I. 259 1, megeralékszik erről a művéről is a következőkben: „Irt ő egy népszín­művet is Zöld Marci ezím alatt, mely sokkal jobb volt mint történeti színműve. Ezen kéziratát az általam kiadott Nemzeti színműtár számára én szereztem meg tőle, de csakhamar visszakérte javítás végett, és szeszélye pillanatában megsemmisítő azt. — — Pedig Zöld Marcit, mint lova- gias jellemű magyar betyárt igen szép színben tünteti föl, a mint a horto­bágyi pusztán egy gőgös fó'úr uégy­I lovas fogatát megállítá, s a helyett, hogy a halálra ijedteket kirabolta ! volna, — csupán egy csókot kért leá­nyától, ki éltök megmentéséért, de talán különben is vonakodás nélkül megadta azt a puszták nyalka fiának.“ Ugyancsak a 304 lapon Vahot ismétli ugyanezt, mondván: a „Zöld 1 Marci népszínmű kéziratát én vettem meg Petőfitől, de ő visszakivánta s j bizonynyal megsemmisítő azt.“ Ebből annyi látható, hogy Va­hot rosszul emlékszik, midőn azt mond­ja hogy Petőfi visszakérte vagy visz- sza kívánta e kéziratot; mert épen j ők, a kiadók voltak, kik csak „né­mi módosítások“ mellett tárták kiad­hatónak. Az pedig, hogy Petőfi csak­ugyan elégette, nem kétséges. Azon­ban épen Vahot megjegyzése följogo­sít arra, hogy Petőfi „Pusztai találko­zás“ ez. költeményét úgy tekintsük, mint egy töredékét a Zöld Marcinak, melyben amazzal egészen hasonló je­lenet van földolgozva. VIII. Szerelem gyöngyei. A P. Divatlap 1845. 984 lapján (30 sz. okt. 23) igy ir: — „Épen e napokban hagyá el a sajtót „Szerelem gyön­gyei“ Petőfi Sándortól. A közked- vességü dalnok e füzetben bámulatos lágysággal zengi a szerelem édessé­gét s keserveit. Ajánljuk e vers-fü­zért a költészet-kedvelők figyelmébe.“ Petőfi e művéből az első mu­tatvány a Pesti Divatlap 1845, 751 1. jelent meg: M. B. kisasszonyhoz. (G ..........őn). I. ez. alatt. (24. sz. s zept. 11). További mutatványok u. ott 773 í. II. III. (25. sz. szept. 18). u ott. 805 1. M. B. kisasz- szonyhoz ez. alatt, IV. V. 1). E szerint világos, hogy Petőfi a Szerelem gyöngyeit 1845 augusz­1) E költemények a gyűjtemény • ben az I—III, VI, XI számuak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom