Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

10 Vasárnap, novornber 7. vidéki színész fejét zavarta meg. Egy ügy­védet példánl, a tárgyalás első napján, egy nő rohanta meg a kapuban. — Madame Steinlieilt akarom látni! —• szólt titokzatosan, — Miért? Az asszony ujját ajkára nyomva és egy iratcsomóra mutatva, suttogta: — Pszt! Meggyőző hizonyitékokat hozok! — Kitől kapta azokat 2 — Szent Teréztől. — Hogyan ... Szent Teréztől ? — Igen. Szent Teréz — az anyám. Természetesen rögtön felismerték, hogy eszelős és eltávolították. Mennél előbbre halad külömben a tár­gyalás, annál inkább elkápráztatja Steinbeil- né a bíróságot nagy szinésztalentumával. A tegnapi tárgyalás első részén kizárólag a gyilkosság éjszakájáról esett szó, csak aztán került sorra a Steinkeil-pár anyagi helyzete. A vádlott dicsekedett vele, begy kitűnő gazd- asszony volt mindig, amit az elnök a fe1 jegy­zésekből elismert és megerősített. Majd a gyilkosságot követő reggelre téritette az el­nök a kihallgatást és a vizsgálat adataiból megállapította, hogy Steinheilné a szörnyű éjszaka után való hétfőn reggel, mikor Couil­lard inas belépett szobájába, sem férje, sem anyja felől nem tudakozódott. A védő tagadja ezt, Steinheilné pedig azt hozza fel mentségéül, hogy nem mehetett férje szobájába, mert a jelen volt orvosok nem engedték. Az elnök azonban megálla­pítja, hogy akkor az orvosok még meg sem érkeztek. E jelenet után Steinheilné sirógörcsöt kapott s fel kellett függeszteni a tárgyalást. Jó hosszú idő telt bele, mig folytatni lehe­tett a vádlott kihallgatását s azt be is fejez­ték. Teljes három órán át tartott Seinheilné vallatása, aztán sorra kerültek a tanuk. A mai nap. Újabb' taktikája Steinhieilnénak, bogy mindén­képpen gyöngéd anyánál; akar mutatkozni. Mikor az elnök kérdőre vonta, hogy miért kevert a súlyos gyanúba ártatlan embeteket, Steinheilné azt vála­szolta, . hogy leányára való tekintettel tette. Az ék­szerekkel való gyanús maniptilácziók oka is a kis Márta volt s erről Steinheilné a következőket mondta: Nem akartam, hogy Marikám riogtudja, hogy az ékszereket szert tőim tői kaptam. Bizo­nyára pem minden Irány olyan érzékeny, mint az én Mártám. Az a Márta, aki köztem és Bor­dereil között az érintkezést közvetit»*)-«-, távolról sem ilyen érzékeny, Es az is bizoayos, hogy ha úgy éltem volna, mint a hivatásszerű nők any- nyi és olyan szép ékszetem volna, hogy a her- czegnők is megirigyelnének érte. Aztán szóba kerültek azok a hazug elbeszélé­seik, amelyeket Steinheilné a lapokba ju-tatot, hogy másokra terelje a gyanút. — A sajtóra nem haragszom— mondotta a vádlott, noha a hírlapírók vizeitek rá, hogy Cail- lardot gyanúsítsam és aztán Woif Sándort, akit emiatt le is tartóztatták, de ugyanakkor fogtak el engem is és megkezdődött az én borzasztó már- tiromságom. A rendőrök közül csak Buchoite rendőrbiztos Vallomása volt jelentős, aki a gyilkosság után való reggel elsőnek érkezett a Steinheiiék házába és mindjárt elmondta: — Itt nagyon tiszta munkát végeztek. Ez a rend a rendetlenségben semmi esetre sem vall apa- chok durva kezére! A mai tárgyalás kezdetén különben Steinhe’ué kihallgatása bevégződött és most sorra felvonul­nak a tanuk. A rendőrök vallomása jelentéktelen volt és Couillard nem mondott semmi újat, Stein- h'-ilék volt inasa típusa a férficsélédnek. Az elnök felszólította, hogy beszélje e’ a gyil­kosság éjszakáján és másnap reggel törté”leket. Couillard azt felelte, hogy az éjszakáról semmit sem tud. mert mé'yen aludt fönn az emeleten szo­bájában, ahová a hang sem hat el. Olyan bizony­talanul, akadozva és halk hangon beszélt, h->ay aa elnök többször figyelmeztette és biztatta, hegy be­széljen hangosabban. Mikor reggel lejört, ha’lot+a úrnőjének szavát: Remy! Remy! Ugyanolyan han­EGYETÉRTÉS gon szólította őt, mint máskor, kiáltása nem árult el félelmet vagy izgatottságot. — Bementem — folytatta Couillard — de semmit sem láttam. Elnök: Miikor volt ez? Couillard; Aznap majdnem egy egész órával hamarabb keltem föl, lehetett úgy háromnegyed hat órakor, mikor lementem az urasághoz. Madame hí­vására besiettem az öltözőszobába, de nem talál­tam ott. Benyitottam a hálószobába és akkor lát­tam, hogy úrnőm az ágyhoz van kötözve. Hamar elvágtam a köteleket előbb a lábán, aztán a karján. Az ágy nagy rendetlenségben volt, a takaró vissza­vetve egészen úrnőm térdéig. Nem volt szorosan megkötözve és könnyein elvághattam a zsineget zseb­késemmel. Newycrk, november 6. Gyapot Newyorkban, helyben 14.35 (14.70). Gyapot deczemberre 14.20 (14.30). Gyapot februárra 14.35 (14.50). Gyapot New-Orleansban, helyben 14% (14%). Petroleum Stand white Newyorkban 8.05 (8.15). Petroleum Stand white Philadelphiában 8.05 (8.15). Petro­leum Rafined in Cases 10.45 (10.55). Petroleum Credit Blances at Oil City 1.48 (1.53). Zsir Wes­tern stoam 13.40 (13.00). Zsir Rohe és Brothers 13.60 (13.40). Chicago, november 6. Zsir novemberre 12.75 (12.70). Zsir januárra 11.75 (11.75). Szalonna short clear 11.12 (11.12). Sertéshús januárra 2012 (20.07). fiz eredeti „Pillangó kisasszony.“ A védők figyelmeztették a tanút, hogy elbe­szélése ellentmond annak, amit a vizsgálat során ö maga vallott és amit az imént a kihallgatott rend­őrök mondtak. Elnök-. Nem voltak a vádlott karjai a feje fö­lött lekötözve? Couillard: Nem, a mellén átkulcsolva voltak. Az ablakhoz rohantam és segítségért kiáltottam. A védők egyike figyelmezteti a tanút, hogy a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Steinheilné karjai a feje fölött voltak lekötve. Couillard: Azt én nem mondhattam, mert ha­zugság lett volna. Az elnök elrendeli a vizsgálati jegyzőkönyvek felolvasását, amelyekből kiderül, hogy Couillard akkor egészen másképp vallott. Az egész jelenet alatt Steinheilné gúnyosan mosolygott Couillardra. Lefebrc orvos volt a következő tanú, aki el­mondta, hogy Steinheilné megkötözését vallatása­kor, tehát hivatalosan nem állította szélhámosság­nak. Lehet, hogy mondta ezt, de csak orvoskollegái előtt, a rendőrbiztcsnak effélét nem mondott. — Ha nem is beszéltem szimulálásról, mert hiszen nőm volt jogom Ítéletet mondani, de állít­hattam, hogy a megkötözés nagyon laza volt, a madzag nem vágott be az asszony testébe, nyomot nem hagyott. Még egy orvostanut hallgatott ki a bíróság arról, hogy minő volt az a vattaköteg, amelyet Steinheilné szájába gyömöszöltek. Ez az orvos azt állítja, hogy a vattát Steinheilné a kezében tar­totta s nem lehetett a szájában, mert nem volt nyálas. Ezzel végződött a mai tárgyalás. Holnap szü­net lesz és csak hétfőn délben folytatják a port. TÁVI RÁTOK. A bolgár királyné Bukarestben. Bukarest, november 6. A bolgár királyné a legszigorúbb inkognitóban a királyi pár látogatá­sára ideérkezett. A vendégek a király, a királyné és a trónörökös pár Peles-kastélyba kisérték. Cook anyaga. Kopenbága, november 6. Az egyetemi- tanács ma délelőtt elhatározta, hogy a washingtoni föld­rajzi társaság azon kérelmét, hogy képviselői részt- vebessenck dr. Cook okmányainak megvizsgálásá­ban, a következő távirattal intézi el: Az egyetem nem kívánja a felajánlott küldöttek részvételét, mert feltételezi, hogy dr. Cook anyaga a vizsgálat után más tudományos intézményeknek is rendel­kezésére fog állani. • Közgazdasági táviratot Amerikai tőzsdék zárlata Newyork. nov. 6. nov. S. nov. 4. Búza helyben 121% i2oy2 120% deczemberre 110% 109% 109% májusra 109% 108% 108% Tengeri deczemberre 69% 69% 69% májusra 68% 68% 68% Chicago. Búza deczemberre 103 101% 101% májusra 102% 101% 101% i Tengeri deczemberre 58% 58% 58% ' Puccini „Pillangó kisasszonyfának szöveg­könyve meghatóan őszinte. Legalább a cziralapoir. Nem hallgatja el, hogy azt a librettót „Long John L. nyomán“ szabdalták és férczelték össze operai czélokra. És el lehet róla mondani, hogy becsü­letes, tiszta, rendes mesterembermunka. A librettisták öntudatos büszkeséggel verhe­tik a mellüket és az opera világsikerének jó nagy részét Puccini muzsikája mellett a maguk szám­lájára is írhatják. De ki gondol a „Madame But­terfly“ zenéjének hanghullámai hallatára, a már régóta elfelejtett amerikai származású novellára, mely a dalmű könyvhöz olyan értékes anyagot nyújtott. Long John Luther müve Európaszerte úgy­szólván ismeretlen volt. Ekkor egy bécsi írónő —- Trebitsch-Stein Marianna — lefordította az érde­kes novellát. A szerző, a forditás jogáért hozzáfor­duló fiatal hölgynek hosszabb levelet irt, melyben több figyelemre méltó dolgot mond a müvérőL Szerénységében az elbeszélés fővarázsát annak’ a naiv „Slang“-nak, — „Egyesült Államokbeli“ nyelvjárásnak tulajdonítja, melyet Óso-Oso-Szán, a „japán Gretchen“ használ, annak a „pigeoa- English“-nek, melyet Egyptomtól Japánig az egész Keleten beszélnek. Aki a novellát szeretettel olvassa, csakhamar arra a meggyőződésre jut, hogy a tisztán emberi szépségei sokkal értékesebbek és hogy a kis japáni nőt az irodalom klasszikus nőalakjai közvetlen szomszédságában illeti meg hely. A történet, tény­leges hátterét ebben az esetben csakugyan köz­ismertnek kel! tekintenünk. Az opera-libretto in- ven követte a nóvellairó nyomait. Cso-Cso-Szan Pinkerton amerikai tengerész­tiszt nejévé lesz. A férj rövid szerelmi tavasz után elhagyja nejét és a hazájába visszatér. Gso-Gso- Szan kis gyermekével és egy cseléddel otthon marad s várja a hűtlent, aki megígérte, hogy visszajön, amikor a vörösbegy fészket rak. És semmi se képes bizalmát, hitét megrendíteni. Pinkerton csakugyan visszatér Japánba, csakhogy egy másik feleséget, egy szőke amerikai nőt hoz magával. Fkkor Cso-Cso-Szan meg akar halni és mellébe döfi azt a kardot, melynek pen­géjén ez a felírás ragyog: „Haljatok meg becsü­lettel, ha nem élhetek becsületben.“ A librettistának nincsenek is mélyebb aggá­lyai. Cso-Cso-Szan megcsókolja gyermekét. Künn Pinkerton kiáltja: „Butterfly! Butterfly!“ A sze­gény pillangókisasszony az ajtóhoz vánszorog, hogy kinyissa, de ereje elhagyja és maghal. A novellista nem keresi ennyire a hatást. Nála hiányzik Pinkerton megbánása és bűntudata, valamint Cso-Cso-Szan meghalási szándéka sem látszik olyan megmásitbatlannak. Az :gaz, hogy földiéi megtanították meghalni, de az az idegen — aki mindenévé lett — viszont arra tanította, hogy az élet szép. Sajátságos végzet. Még csak most tudja, mi­lyen szomorú meghalás. Pinkerton jött és miu- dennek, mindenkinek a helyét foglalta el... maga után semmit se hagyott . . . csak a gyermekét. „A Baby sírva mászott ölébe. Hü cseléde hozzá sietett és bekötözte sebét.“ így végződik a novella. Kevósbbé tragikusan, de talán kegyetlenebbül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom