Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

'sem a nagy költő életrajzai még sehol és soha meg nem Írták.

ö: A kik Puzdor Családjából még élnek, kutassák

föl a szekrényeit, emléktárgyait, köztük kell lenni egy vastag, szinarany doboznak a sárga pitykével. Ezt az emléket nagyon szerette és féltékenyen őrizte.

Puzdor Gyula Ajkáról nekem 1902. Január hóban irt egy meleghangú, a múltakra emlékeztető szép levelet. Ezek voltak utolsó sorai. Többek közt hivatkozott Petőfi egynémely dolgaira; saját munkálkodására és költeményeire. Én válaszoltam neki, előhozakodva a pápai szép napokról,'az Űstöhös-Tbl, mert már akkor úgy hivtuk Puzdorral a lánglelkii j költőt.

i Porladj! . . . Porladj , . . az ajkai sírboltban nemes szív, a nagyok közt is legnagyobb hü barátja! Te már szinről-szinre látod a mennyei világosságban azt, ki; a mint-elérő megjósoltad: Ott esett el,

! Száguldó paripáié közt. . . a harc mezején . . .

I • :Én pedig a kor és az idők magasáról 65 év ’ múltán leteszem e sorokat, mint emlékeztető virágot a sírotokra . . .