Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
PETŐFI PANEGYRISTÁI. 29 Színész mit épít, dől még kéz alatt — Egész országa, néhány pillanat: Mi boldogabb! kit istenünk szeret, Oltván belé teremtő szellemet, Hogy zengené, mi mást titkon hevít, A földi lét örök szentségeit. Szivén ragadta egykor ősömet, Szárnyára kaphat újra engemet, És a nagy éjben alvó unokát — Ezt gondolám, emlékezvén reád! Nagy színpad ez! élhetsz e színpadon Kín és gyönyör közt . . . hírben .. . szabadon . . . Mert, hol megannyi szárny emelkedik, A dal bilincse is majd széttörik, S a dalnak, mellyet itt ott hó fedez — Meleg napokban koszorúja lesz 1 Reményeink tavaszt sugárlanak— Legyünk mi benne zengő madarak 1 Pacsirtanép föld és éggel rokon, Keltvén, riasztván éles hangokon: A honmező hogy népesülne fel, S tegyünk örömmel, a mit tenni kell! írtad, szeretsz s égőn szeretteted Miből föléd búnak felhője kel: Most minden órán írnod kellene — Fájó kebelből legszebb a zene. Ha újra látod a szép gyermeket, Melly jó szivednek más világa lett: Csókold meg, mondván: „ezt egy jó barát Lehelte a nagy távolból reád! Ki híven érti lángtelt kebelünk, Ki nem perel s okoskodik velünk, Hogy, sorsnak, észnek ellenére bár, Köztünk a szerelem villáma jár!“ Kirényi. Petőfinek. II. Özvegy lelked kínját orvosolni Néma ajkkal jőnék én tehozzád, Karjaidba — sírván — átomolni. Kedvesét a téli földbe tették! Jőnek majd ezer vigasztalással, Kik a vidám dalnokot szerették. >) Pesti Divatlap. 1845. I. negyed 363 1. márcz. 20-án. E költemény egy számban jelent meg az első mutatványokkal a „Czipruslombok Etelka sírjáról“ ez. füzetből. Ugyané számban jelent meg T úr i Samu költeménye is. F. Z. Herényi. Mit a bánat kebeledbe vése, A sebet, még fájóbbá szakítja Annyi szónak tépő érintése. F. Z.
