Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
213 A TŰZ. 214 A tűz. Folyóiratunk jelen számához mellékelt facsimile „ A t ű z, “ Petőfinek egy másik költeménye, melyről a „Rongyos vitézek“ ez. alatt kimerítően szóltunk a Petőfi-Muzeum II. 59—6(5. lapján s igy az ott elmondottakra nem térünk ki. Említett czikkünkben ama véleményünknek adtunk kifejezést, hogy e költemények a legnagyobb bibetőséggel 1845-be tartoznak s nem 47-be, a hová a kiadások sorozzák Ez állításunkra a Budapesti Szemle 1888. máj. füzete tett megjegyzéseket a következőkben: „Nem sokkal meggyőzőbb, a mit a II. füzet a „Rongyos v i t é z e k és a T ű z czimü költeményekről fejteget. Azt állítja, hogy ezeket Petőfi nem 1847-ben irta, a mint az eddigi kiadásokban olvassuk, hanem 1845- vagy 1846-ban. Az eddigi kiadások Petőfi kézirati gyűjteményét követték, a miről bárki meggyőződhetik, lia a Nemzeti Múzeumban levő eredeti kéziratokat átnézi. A felhozott okok épen nem állják ki a kritikát, de különben is biztos forrásból tudjuk, hogy Petőfi Urházyhoz, a kolozsvári Unió zsebkönyv szerkesztőjéhez két Ízben küldött be költeményeket: először 1846-ban Isten csodája, Erdélyben, Szeptember 27. 1846. (Költői ábránd), másodszor 1847-ben Rongyos vitézek és Tűz czimüeket. Az Unió zsebkönyv 1847 elején nem jelenhetvén meg, ellenben Petőfi összes költeményeinek első gyűjteménye ugyanakkor megjelenvén, ez magában foglalta 1846- ban irt s így az Unióba küldött költeményeit is. Ezért Petőfi 1847- ben egy pár újabb meg nem jelent költeményét is beküldötte Urházyhoz, ki aztán 1847 végén mind a régebben, mind az újabban beküldött költeményeket kiadta, noha amazok már Petőfi összes költeményeinek első gyűjteményében megjelentek. Tehát nincs semmi ok, hogy e két utóbbi költeményt 1845-ben vagy 1846-ban írottaknak állítsuk csak azért, mert Ur- házy 1846-ban bocsátotta ki hírlapi felhívását az írókhoz.“ A li. jegyű budapesti szemlei ismertetőnek ezt a becses felvilágosítását jónak láttuk egész terjedelmében közölni s hasonló felvilágosítást’ minden irányból a legnagyobb köszönettel veszünk. Minden esetre, mert az ismertető biztos forrásból tudja, hogy e költemények 184 7-ben küldettek be Urházyhoz, ez dönt erre az időre nézve. Azt azonban most is úgy látjuk, hogy e költeuyek hangja nem 1847-re utal. Furenczi Zoltán. jelent meg (1845. 9. sz. szept. 2.1 A költemény ezélzása az „Úti jegyzetek“ köv. helyére vonatkozik: „Mint emlitém, a falubeli rector is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók bekar- czolják neveiket. Bevéstem bát nagy betűkkel én is nevemet. — Tán el sem lehet olvasni ? kérdezem, csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon. — Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi. . . .de, irgalmatossa'gos egek! ezt olly hideg vérrel, olly minden tisztelet érzés, olly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: „Kíribicza Istók, vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi, vagy nem tudom, mi?“ (Életképek 1845. II. 81. I Vegyes műv. III. k 26. 1.) E pasquillusra az Életképek hírlapi őre semmi megjegyzést nem tesz, mi azért jellemző, mert mint látók, a Hírlapi őr határozottan Petőfi ellenségeihez hajlott. F. Z. jegyz.
