Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

----- e>v —........ ~i — oj 1

s

zéde után Bariha Miklós, a város országos képviDc mindezeket csak akkor kapja meg, ha három napig vendégéül marad a szellemnek.

A rossz szellem nem csalódott. A költő szivén hordozta hazájának szomorú sorsát és nagy hazaszeretetéből engedett a kérésnek. A szellem aztán szépszerével becsalta szikla-lakásába s bezárta, hogy onnan tiz hosszú esztendeig kijutni, elmenekülni nem tudott.

Tiz esztendő hosszú idő. Azt hitte a gonosz szellem, hogy ily hosszú idő alatt elfeledett a költő lángelméje mindent, a mi azelőtt történt. Azt hitte, hogy a fogságban eltöltött évek alatt nem gondolt hazája sorsára, vagy ha gondolt is, az régen feledésbe ment.

De csalódott! A költő mindent feled, csak édes hazáját nem !

Egyszer nagy betegség érte Petőfit. A zárt levegőt tovább nem birta kiás a szellem kénytelen volt szabadba vezetni titkos kedvesét, azonban bánkódva tapasztalta, hogy a kalitkából kiszabadult fogoly madarat többé nem birta visszaédesgetni, csalogatni semmi Ígérettel, semmi kincsek árán, bűvölő ereje pedig el volt veszve. Hogy miért ? Azt ö sem tudta. Hanem nemsokára rájött.

A lelki harcz miatt oly rövid időn megőszült Petőfi a mint kiszabadult a fogságából, legalább az Ígért kincseket követelte, hogy hadakat toborozzon és Csatára szánhasson hazája szabadságáért, miként az már lelkének, szivének régi óhajtása vala, de nfig a hegyi szellem költő-kedvesével vala elzárkózva és mulatozott a szikla alatti pompás lakában, azalatt az őrizés nélkül maradt aranyrudakat legnagyobb részben föltalálták a szántóvető emberek*) s Így az elvesztett kincsekkel megapadt a bűvölő ereje is.

Gazdagságát bár elvesztette, de bűvölő ereje mégis megmaradt annyira, hogy Petőfijét nem bo- csájtotta vissza az emberek közé többé, hanem megrontva érzéseit, a Kárpátok bujdosójává tette, hogy ez által mégis közelében tartsa a nagy költőt.

Azóta szüntelen kerülgeti drága hazáját, határ- ról-határra száguld. Látták, sokan látták már őtet. Nyakában, bő köpeny, kezében papírtekercs, melyet sokszor kisimít és jegyezni kezd reá.

ír—ir, majd tovább halad, de megáll a Kárpáthegység valamennyi magasabb csúcsán, hogy hosz- szan merenghessen, a mint letekint drága hazája térségeire.

Hozzánk is eljön minden évben egyszer. Itt pihen meg a rendes ülő-székén, melyet Petőfi kövének neveznek, s ha leérkezik a kopasz Nemere meredek oldaláról, körültekint a szépségben váltakozó haza síkságain.

Aztán tovább megy.

Előbb keletre, majd débe vonul, hol a Lakócza- kegycsucson ismét megpihen. így vándorol, igv buj- dosik tovább. A kik látták tovabaladni kísérteties, hosszú fehér hajával, — szivük megrázkódott a fájdalomtól, s a hol elhaladt az elvarázsolt költő, a lábanyomait megcsókolják, leborulva imádkoznak, hogy fájdaknat ne okozzanak Petőfinek — a Kárpátok bujdosó szellemének.

*) A Firtos-hegy aljában valóban találtak arany rudakat és vas helyett eladták a szántóvető emberek.

II.

A székely leány kedvese '

— Udvarhely széki rege. —

Sok leány szerette Petőfit, leghívebb volt hozzá a székely leány. Csatáról-csatára kísérte a Bem apó honvédjeinek táborát, hogy mindennap legalább egyszer láthassa imádott kedvesét, titkos szeretőjét — Petőfit. *

így kisérte véres esatákról-csatákra. Ott volt közelében akkor is, mikor a Segesvár mellett elveszített harczból menekült a vezér és tábora, de Petőfi eltűnt. í

A székely leány kedvesét, a költőt ott találta meg a csatamezőn elesve. Sebeiből piros vér folyt, de élt. Gondosan fölkarolta, erősítő italokat öntött a szájába és mindaddig maradt mellette, mig magához nem tért, hogy álruhába öltöztetve aztán megszökhessen vele az éj homályos, sötét fátyola alatt.

Az első éjszaka csupán egy szőlőcsősz omladozó viskója volt a hely, hová meghúzták magukat, de itt nem sokáig maradt vele, biztosabb helyet keresett, hol nem háborgatják drága betegét szüntelen, hol nem kell minden perczben remegnie a legkedvesebbnek élete miatt. Ezért fölsietett rejtek ösvényeken az öreg Hargita-hegvség sötét rengetegjeiben s ott biztos helyet talált, hol ápolhatta Petőfit.

Soká tartott a betegség. Hosszasan gondozta, kö- tözgette a vágásokat, szúrásokat, mig végre fölgyógyult a féltve őrizett sebesült.

Dalos madaraknak piczi tojásaiból volt az eledci