Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Petőíi-regék. — Péterfi Tamás gyűjteményéből.*) — I. Petőfi a Kárpátok szelleme. — Székely rege. — A Kárpátok sötét fenyveseinek örökzöld lombjai közé is el-eljár Petőfi. Ezt a mesét egy székely erdőkerülő mondotta el nekem, mikor a Szent Anna-ta- vától elindulva a Nyerges-hegyen át fölindultunk a kászoni borviz-forrásokhoz, onnan pedig a kopasz Nemere-hegycsúcsra. Kászon-Jakabfalvától a székely atyafi vezetése mellett jöttünk a fenyvesek felé utitársammal. Az erdő szélén épült kies fürdőnél pihenőt tartottunk, hogy az Ízletes ebéd után vigabban folytathassuk a gyalogolást. Első gondom volt vezetőnknek, ki az egész utón hallgatag és néma vala, egy pár pohár borral megnyerhetni a beszélő-képességét. Aztán nemsokára folytattuk utunkat kelet felé. Csöndesen lépegetve haladtunk föl az árok szélén. Az ösvényünk mellett csermely csörtetett le, *) A szerelem és a szabadság halhatatlan költőjéről a székely nép ajkán száz és száz rege jár száj- ról-szájra. Ezeknek egy kis részét gyűjtötte össze és dolgozta át Péterfi Tamás, marosvásárhelyi fiatal kereskedősegéd, a ki reggeltől estig boltjában szorgoskodik, azután pedig az irodalomnak szenteli éjjeli óráit. Ez érdekes gyűjteményből közöljük c mutatványokat. maga után hagyva rozsdás szinü lerakodását, miről felismertük, hogy borviz-forrásokból eredt. A kanyargó ösvény minden fordulójánál újabb és újabb képei tárultak elénk a fákkal dúsan boritott bérczekneb. A székely atyafi beszédesebb lett. Sok szép csodás dologról beszélt. Elmondta a körüllevő bérezek rejtelmeit; elmondta, hogy miként dobta volt le egyik testvér juhászlegény a másikat a magas szikláról, hogy aztán az egész csorda juhot ő birja, elmondta a fehér leány csodás megjelenéseit, kiről mindig tüzet jósoltak az emberek, de be is következett minden alkalommal. Hát a ldgyógyülés? Az még a csodálatos valami. Messzi bérczekről össze- seregelnek a kígyók, hogy királyt válaszszanak maguk közül. Ott szokott lenni a kigyók választása, — beszélt a vezető, bemutatva a Nemere kopasz csúcsa felé egy kerekded mélységbe. A hegygerinezre érkeztünk. Csupán egy hosszú völgy választott el a Nemere-hegytől, — legalább úgy látszott, de verejtékkel tapasztaltuk két' óra után, bogy a látszat csalt. Mikor a tetőn megpihenve tovább indultunk, alig néhány lépésre pihenőhelyünktől megszólal újra a vezető székely atyafi : — Ahajt van a Petőfi köve ! Odatekintettünk a magányosan álló jókora sziklára, mely ülőszékhez hasonló alakjával az első pillanatra magára vonta figyelmünket. — Miért hívják Petőfi kövének ? Hiszen tudtommal nem járt errefelé soha a nagy költő ? — Ncm-c ? Hát nem hallották ennek a történetét soha ? — Nem, — Igen szép, de igaz históriája vagyon ennek, — kezdé magyarázni az atyafi, — mert tetszik tudni, Petőfi nem halt meg Segesvárnál! Az csak olyan mese, a mit soha senki el nem hiszen. — Menjünk közelebb ! — biztattam a vezetőt, meg a barátomat. — De nézzük meg, mellette jobban is tudom elmondani a históriát. Közelébe értünk a Petőfi kövének. Utitársam fölmászott s helyet foglalt az ülésében és kikönyökölt a kőből képződött támlájára. — ITát ez a Petőfi köve, — folytatá a székely. Már csak azért sem halhatott meg Segesvárnál, mert akkor abból az ezrekre menő emberekből, a kik menekültek, hát mégis csak látta volna valaki, hiszen mind ismerték. De mondom, hogy nem halt meg, hanem menekült. Elbódorgott a vidéken, hol nem ismerte a járást, aztán eltévedt. No hát igy jutott el bolyongása közben Firtos- vára hegyi szelleméhez. Ez a szellem őriző volt, ez őrködött a vár körül elásott kincsek felett és ott lakott a «fehér katlan» odújában. (Kis barlang-üreg a Firtos-hegy nyugati oldalán.) Ez volt a Petőfi szerencsétlensége, mert a hegyi szellem megszerette a mint meglátta, s magához csábitá szép szavakkal, nagy Ígéretekkel. Legtöbbet a haza sorsáról beszélt a csábító szellem, mert úgy tapasztalta, hogy ez köti le inkább Petőfit. Aztán cselt vetett neki. Odaígérte az aranyait, melyek rudakban vannak elásva a vár körül s biztatta, hogy ezeknek árán annyi katonát vehet, hogy annyi még sohasem volt a magyar hazának-,
