Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

1902. február 18. mezt» meg elég hathatósan a trónörökös sze­mélyét a függetlenségi váciakkal szemben. Ez a néppárti taktika, aa ilyen beszéd s az ilyen természetű vádaskodás magyar és nem­zeti szempontból kihívja a tiltakozást. Evek hossza során át láttuk és tűrni voltunk kényte­lenek, hogy Magyarország föminiszterei csak udvari politikát űztek, s a nemzettel nem tö­rődtek. Ennyi sanyarú, tapasztalás után alig hihette valaki, hogy éppen a magyar törvényho­zás termében politikai tökét kovácsoljanak a ma­gyar kormány önérzetes s mindazáltal lojális föllépéséből. Ezt a fegyvert ma már nem lehet sikerrel forgatni. A nemzet szeme megnyílt, és észreveszi, ha politikusok és politikai pártok fölfelé licitálnak. Észreveszi a ma már együgyű cselszövést, az ellenfél beíeketitését s ezzel kap­csolatban a maguk nagy alázatosságának és min­denre való készségének föltüntetését. Oly idő­ket élünk, olyan szellemben edződik a jelen nemzedék, hogy remélhetőleg többé ez országban sein egyes politikusok, sem politikai csoportok boldogulásukat nem kereshetik a magyar nem­zet ellenére vagy rovására, a magyar nemzet dicső múltjának megtagadása, jelenének föláldo- zása és jövőjének megrontása árán. i ívakovszky mindenképpen azt akarta bi­zonyítani, hogy Széli Kálmán miniszterelnök egyetértett Komjáthy Béla heves és éles beszé­dének minden részével. A miniszterelnök nagy önmérséklettel válaszolt a mesterkélten, megkon­struált vádakra a mit felelhetett volna egyebet: hivatkozott a minapi beszédére, a melyben el­járását teljesen és tökéletesen igazolta, Itakovszky beszédéből kifolyólag erős és csípős összeszólalkozás támadt a néppárti szónok és Ivánka Oszkár közt s a szóváltásban nem Ivánka húzta a rövidebbet. Egy párbaj-affér is keletkezett, a melynek azonban, szerencsére, nem lesz komoly következménye. ! Magában a költségvetési vitában följe­gyezzük Bujanovich Gyulának, a szabadelvű párt egy szimpatikus fiatal tagjának első föl- szőlalását, a mely mindenképp tartalmasnak és becsesnek mondható. Higgadt, eszes szónok, a ki ritka biztossággal beszél s adja elő a mon­danivalóját, a mi az első föllépésnél is soknak és értékesnek látszik. A gazdasági kérdéseket fejtegette azzal az egyetlen helyes célzattal, hogy a különböző érdekeket összeegyeztesse, a nemzet boldogulásának érdekében. És Sándor Pál meg az agráriusok fölfogásának összevetéséből bizo­nyította, hogy az ellentéteknek elsimítása a a kölcsönös egyetértés megteremtése nem is olyan nehéz föladat. A szabadelvű párt zajos tetszéssel honorálta Bujanovich beszédét, a mely­nek végén mindenki gratulált a fiatal képvi­selőnek. Ugyancsak a költségvetésről beszélt az or­szággyűlésnek régebb idő éta ismert, tiszteletre­méltó és érdemes tagja, a ki azonban a múlt cikluson nem volt tagja a Háznak, — Bor­nemissza Lajos. Sáros vármegye tisztikarát vé­delmezte Artim Mihály vádjaival szemben, az­után a nemzetiségi kérdésről szólt és a felvidéki kivándorlás okait fejtegette, erős logikával, az egész Ház osztatlan figyelme közben. A képviselőkáz ülése. Elnök: Bániéi Gábor. Ä jegyzőkönyv hitelesítése után a költségvetés tárgyalására tértek át. A költségvetés. Bujanovich. Gyula örvend annak, hogy a me­zőgazdák iránt való antipatia tisztult az utóbbi évek­ben. J ól van az igy, mert a mezőgazdaság, ipar és ke­reskedelem egymásra vau utalva, ezért szükséges az egyöntétii, békés eljárás. (Helyeslés a középen.) Sziv- böl óhajtja az iparnak állami támogatással való föl- yirágzását, de joggal kívánja a mezőgazdaság részéra is ezt._ Az önálló vámterületet a szóló csak eszköznek tekinti a magasabb cél elérésére, s e tekintetben meg­nyugtatja őt a miniszterelnöknek a fölirati vitában mondott beszéde. Sándor Pált örömmel üdvözli a par­lamentben. De téved, mikor az agrárizmust oly hata­lomnak állítja, melytől az ipar és kereskedelem élete, halála függ. Ez nem is volna kívánatos állapot, mert egészségtelen az olyan helyzet, melyben az egyik gaz­dasági ág a. másik kegyelmére szorul. Fejlődést és vi­rágzást csak úgy lehet képzelni, ha valamennyi köz- gazdasági ágat egyenlő elbánásban részesítünk. (He­lyeslés a középen.) A gazdák sohasem támadják a ke­reskedelmet és ipart, csak a visszaéléseket. A börzét sem támadják, mert szükséges intézménynek tartják, de azt akarják, hogy teljesítse hivatását s ne foszsza meg a termelőt munkája gyümölcsétől. Az őrlési for­galom ellen való küzdelemben az eredmény a gazdák-

Next

/
Oldalképek
Tartalom