Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Jónak látom í'ö)j egyezni a Lubyné ál- til elbeszélt kis históriát, mely világot vet Petőfinek a mágnások ellen táplált ellenszenvére. Ugyan.s: eljött végre a Luby által rég óhajtott nap, melyen Petőfit — ki akkor Pap Endrénél időzött — kiviheti magáv 1 N a g y- A r b a. El is indultak egy szép napon. Mikor elertek azt a helyet, a hol az ut letér a rendes kövezetről és egyenesen a Lubyék kas- t dyához vezet: egy terjedelmes utaző-kocsi fordult be előttök a mely szintén a Luby- kastélyhoz látszott igyekezni. Három hölgy ült a kocsiba, kikben Euby Erdélyből jövő rokonait ismerte föl. Közölte ezt Petőfivel mondván: ezek a Teleki grófnők. Rozália és Amália. A harmadikat nem tudom hozzájok tariozik-e? Lehet, valami rokon az is. H.llva ezt Pe'őfi, felindultan kérte Lu- byt forduljanak vissza rögtön, mert ő nem lehet ott a bol mágnások vagy mágnás-nők vannak. S csak nagy rimánkodására, kérésére, sőt fenyegetésére (hogy t. i. megharagszik ra) Ígérte meg, hogy nem tár vissza. Megérkeztek. A kölcsönös bemutatás alatt és után, Petőfi rendkívül komoly volt, a minek okát Luby megsúgta a hölgyeknek, a kik összebeszélve, az ebéd alatt, egymáshoz intézvén szavaikat, a Petőfi verseiből czitál- tak. Petőfi hol egyikre, hol másikra emelte komoly lelkét tükröző szemeit; mig végre a hölgyek kinyilvániták, hogy már régen ismerik és rajonganak érette. Ez és eféle sok s/.eretttreméltó viselkedésükre leolvadt Petőfinek a mágnásokkal szemben hordott jégpán- cz la. Sőt kérésükre elszavalta saját költeményeit a hallgatók leirhatlan örömére. Szavalta még Vörösmartynak is egy előtte ismeretlen költeményét — mondja Lubyné. Mondja tovább azt is, hogy daczára sok bordalainak, melyek után Ítélve őt korhelynek tartották; igen kevés bort ivott. Tőlök Xagy-Károlyba vitte Luby Petőfit. Hálásra 1 ülpös-Daróczra tértek be, hol Lubynak még akkor lakatlan másih kastélyát t ftarozták. Csupán egy szoba volt olyan állapotban hogy meghálhattel bonne - úgy a hogy. Lefekvéskor az ajtót nyitva felejtenék. A min is a nyugalmukban megzavart egerek szópeu bekompániáltak és az alvók —' illetve az aludni akarókon bosszút akartak állani fekhelyök megháborgatásáért. Petőfi nem tűrhetvén a jogtalan erőszakoskodást (itt sem, mint másutt) mondja Lubynak: maradj csak fekve, én behúzom az ajtót, a czémeutezés uj, itt még nincsen lyuk sehol — hatalmamba kerítem mind! És úgy tett a miként beszéle. Az egerek csakugyan beszorultak, 5 botot ragadott — es a mint mondá — emberségre szoktatta az egereket. Említette még Lubyné, hogy ugyanakkor szavalta a királyok ellen Írott költeményét is, melyben a királyokat a nemzetek bábjátékainak nevezte. (Ma már rég ismeretes.) Ezek azok a miket róla hallói tam. A leveleket az eredetihez híven másoltam. Pont, bekezdés ugyanaz a mi az eredetin is látható. A levelek pecséttel vannak el- lítva P. S. betűkkel. Most pedig, mivel még más leveleket is kell Írnom: bezárom levelem azon jó hitben, hogy hátba némi hasznát veheti Gyula’ bácsi ezen sza kalábhoz hasonló betűk értelmének számtalanszor csókolja Nagy-Ecsed decz. 16. 888. P.Uona U. I. Nincs nő kinek utóirata legalább egy, ne volna: Jónak látom még azt följegyezni, hogy Luby Petőfivel Pap Endrénél, a költőnél ismerkedett meg, kivel együtt volt jurátusa Kölcseynek. És Petőfi Lubyval látogatta meg a Kölcsey sírját Csekében; ugyanakkor mikor a fent leirt kis epizód történt. — lm a levelek: I. Szatmár, julius 31. 1847. Édes Zsigám! Itt vagyok Papp Endrénél, s itt is maradok szeptember elejéig; végtelen örömet szereznél, ha addig bevetődnél egy kis fecsegésre; tudod mennyire szeret Petőfi Sándor. (Ez elavult közönséges papirra van írva, eredetileg.) P. I.
