Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
1 lOa&tonfam Jókai Kolozsvárt A harmadik látogatás — Tanulmányok Egy az isten című regényéhez 1825 február 18-án látta meg a napvilágot Komárom városában a magyar meseóriás: Jókai Mór. A magyarság a világ minden tóján a mai napon ünnepli születésének százéves fordulóját és a magyar lelkekben kigyul mindenütt az emlékezés fáklyája. Az a száznál jóval több hatalmas köleí, amivel az ő zsenije ajándékozta meg nemcsak a magyar, de az egyetemes irodalmat, valóban halhatatlanná teszi nevét — e szó el nem koptatott érteimében. Alábbi cikkünkben Gyalul Farkas dr. Jókai harmadik és utolsó kolozsvári látogatását ismerteti. A tordai és lorockói kirándulás Jókai 1876 jul. 26-án Balalonfüredről ir gr Teleki Sándornak : „Kedves barátom! Ha Isién is úgy akarja, az idén csakugyan eljutok hozzád. Ugyanis augusztus 3 án este megyek Kolozsvárra, onnan 5-én Torockóra. Az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem, mert egy regényt akarok rájuk szabid. Azontúl aztán rendelkezésedre állok s'ha ott! >nn talállak, vagy szárazon, vagy gőzön csak eljutok valahogy. Hogy a konfúziót teljessé tegyem, Domahidy Ferinek is írtam : már most azt nem tudom, hogy hol kapom meg? Azt szeretném különösen sejteni, hogy Kolozsvárról tengelyen rövidebb-e az ut Hozzád, vagy vasúton Nagybányának kerülve“. Gr. Teleki Sándor Jókainak táviratilag válaszolt, „rendelkezésedre állok, mint fuvaros, csicseroné és csorbadzsi". Jókai ez- útja és látogatása tehát hivatalosan Egy az Isten regényéhez való tanulmányokért volt «lőre meghatározva. A harmadik kolozsvári látogatás Augusztus 4-én érkezett Jókai Kolozsvárra. Az indóháznál számos tisztelője vérla Jókait, akii Sámi László, a történettudós üdvözöl a kolozsvári közönség nevében, melyre Jókai röviden megköszönte a fogadtatást. Ezután Jókai éljenzés közt lép ki az inaóházból és Samt Lászlóval, meg Szász Domokossal az első kocsiban „egész ünnepélyességgel“ vonul be kocsisor kíséretében a városba. A Nemzeti Szállodába (a mai Newyork-szálló helyén) szállott, hol 1871-ben is lakott. Délután 6 órakor, a városi képviselőtestület ülése, után Simon Elek polgár- mester vezetése mellett küldöttség tiszteleg nála és Simon Elek mint kedves vendéget üdvözli meleg, szeretetteljes szavakban. Erre a beszédre Jókai igy felejt: — Tiszteit polgártársaim! Meghatva veszem a megtiszteltetést, fogadják érette hálás köszöne- temet I A tisztelt szónok helyesen monda, hogy nemcsak mages politikai állású férfiak, hanem az irodalom munkásai is, kik a létránál; egy alsóbb fokán dolgoznak, működhetnek a haza javéra. Ez eszmén tovább haladva, én ki is nyilatkoztatom, hogy utazásomnak semmi politikai célja nincs. Egyszerűen azért jöttem, hogy irodalmi céljaim kivitelére tapasztalatokat, ismereteket szerezzek s föl is kérek mindenkit, aki valamivel a célomat megkönnyítheti, méltóztas- sék segítségemre lenni. Mert mint napjaink példája is bizonyítja (a török-szerb háborút érti Jókai) apró állam nehezen tartja meg függetlenségét s mélyen meg vagyok győződve arról, hogy mi is csak a műveltség alapján tarthaljuk fenn magunkat. A külföld is nem harcaink cs vitézségünk emlékéért, hanem a művelődésben tett józan haladásunkért vehet tekintetbe, mely művelődésnek különösen a kis erdélyi nép is oly szép példáját mutatja. Részemről biztosítok mindenkit, hogy minden erőmet hazám művelődési céljaira szentelem, s kedves városuk iránt a legőszintébb érdeklődéssel viseltetem. Tartsanak meg szives emlékükben, ajánlom magamat őszinte barátságukba. , Korbuly Bogdán színházi intendáns meghívta Jókait a Faust operaelőadására, melyre a fáradt Jókai nem mehetett el, de megígérte, hogy darabja, a Milton augusztus 8-iki előadásán ott lesz. Másnap, augusztus 5-én indult útjára, melyen Várady Károly tanár, később fanfelügyelő kisérte s ugyanő részletes és érdekes leírását adja Jókai kirándulásának, mely augusztus 5-től 8-ig tartott. ' Tordán Az elindulás estéjén Tordára érkezett Jókait itt ünnepélyesen fogadták s az elmaradhatatlan bankettet br. Kemény György főispán adta. Természetes. hogy a tósztok sem hiányoztak. Másnap reggel 5 után mér szekereit ültek, hogy a vasárnapi isteni tiszteletre (melyet oly szépen irt le regényében) pontosan megérkezhessenek Torockóra. Az ut a Keresztes-mezőn és az Aranyos festői, szűk völgyében vezet Borévig. Itt Jókai sétát tett gyalog a Jára-patak völgyében. Jókay — Várady följegyzése szerint — elmerengett a táj szépségein, melyek közül egy pár érdekesebb részletet egész könnyedséggel be is rajzolt ironjával utitárcájába. A borévi rozzant hídhoz visszatérve, Jókai egy póznán olvasta ezt a figyelmeztetést: „5 forint büntetést fizet az, aki e hidon 5 mázsánál nagyobb teherrel átmegy.“ „A szent merengést s az előbbi ünnepi csendet homéri hahota váltotta föl s ettől fogva majdnem Torockóig csaknem szünet nélkül élveztük az Üstökös szerkesztőjének kifogyhatatlan tréfáit, szikrázó humorát.“ Borév határán túl néhány rókaprémes mentébe öltözött lovas előlovag'.ása után tisztelgő küldöttség jött Jókai elé Torockó bányaváros nevében üdvözölni Jókait. Zsakó István gyula- fehérvári törvénybiró, torockói születésű, köszönd Jókait, aki „előre is üdvözölte azt a népet, mely szorgalmával és iparával jólétet teremtett magának a kopár sziklák közt is s mely nyelvét, ruházatát s ősi szokásait — idegen elemek közé zárva is — híven megőrizte.“ Egyik lovas előre rohan hirtadni, a lobbi kocsija körül helyezkedik el kísérőnek. Reggel 8-kor Torockóra érkeznek. Minden esemény, mit most Várady leír, olyan, mint egy mag, melyből később színes virágosodéi; fakadnak Jókai leikéből a következő regényében. Eleven zöld cserfaga- lyakból diszkapu fogadja, a Székelykő szikláiba fúrt mozsarak s a piacon felállított mozsárégyuk dördülnek meg, jászlókat lobogtató ifjúság, a tisztes presbitérium, bevonulás a papiakban, majd megszólal az unitárius templom harangja s az egyház tisztes presbiterei meghívják a költőt templomukba. A torockói templomban Ott szinről-szinre láthatta a torockói szép népei, a maga festői öltözetének egész teljességében s kezdetétől végig kisérhette s valóban végig is kísérte figyelmével azt az egyszerű és megható istentiszteletet, amelyet talán most látott életében először. Templomozás után leg- elébb a fiú- és! leányiskolát létogaüa meg többek kisérelébenJ Jókai... A lelkes torockóiak 12 szegény fiút tartanak és élelmeznek közköltségen iskolájukban. Ezt z ch;almat Jókai fölhasználta arra, hogy őket szorgalomra, kitartásra és háladatosságra buzdítsa. Jókai pénzt is adott tanítójuknak könyvekre, vagy más szükségeikre. „Teremtsetek ti is magatoknak — mondotta többek közt a kis, leendő iparosmestereknek — s a környéknek, melyen élni és munkálni fogtok, éppúgy, mint jótevőitek, egy-cgy kis paradicsomot“. Ezután magánházakba vezetik n költőt, aki minden berendezést, bútort megnéz, tudakozódik mindenről. Ebéd után táncot néztük meg, majd szekérre ültek s kirándultak Torockó-Szent- Györgyre. Thoroczkay Sándor birtokossal és fiával útközben találkoznak s ők örömmel csatlakoznak Jókaihoz, aki a Köközt, az Enyedre vezető utón levő sziklás áttörést is megnézi, majd a várlakot tekinti meg Sztgyörgyön, hol szeretette! vendégelik meg s meghívásra az éjt is ott tölti. A háziúr kertjében alkalma nyílik Jókainak, mint kertésznek is bemutatnia magát. Vacsora után a szenlgyörgyi fiatalság táncát s kivált Lányi cigányt élvezi, Ö sokszorosan összeíákolt és sokát hényódott-vetődött hegedűjén, melyen guzs- zsal erősít jelelt nyirettyű táncolt, nemcsak egész leikéből húzta, de szájénak palto&látásával és dobolásával is kisérle s e melleit még lábával is ugyancsak kirúgta a csárdást, amelyre, a legények s lányok szép táncára Jókai ezt mondja „Életemben sem láttam ilyet.“ A Lányi cigány alakja halhatatlanná válik a Jókai regénye által, még a nevét is meghagyja. 0 hegedül I. Adorján Manassé és Blanka lakodalmán, még a hegedűjét is részletesen leírja a poéta, később is nagy szerepet ad neki Manassé mellett (11. köt.) De ke’l-e mondanom, hogy Manassé alakja s a többi is, mind ekkor ío- gemzottak meg eredetiekről e költő lelkében. Aug. 7-én reggel visszaindultak Torockóra, hol megszemlélték a torockói kohókat és verőket. Jókai bár a kohók berendezése kezdetleges, bámulta e nép találékonyságát cs ulitérsa szerint Torockót és népéi nemcsak hogy megszerette, de lelkesülni is tanult érte. Délfelé érkeztek vissze Tordára. Jókai negnézle az unitárius iskolát, majd a templomot, lti egy pádban Jókai éneke'skönyvet veti k< zébe és egész özönével mondotta behunyt szemmel a gyermekkorában tanult zsoltárokat. .„Mondta, sőt halkan magában, még a nótáikat is egyre dudolgatta.“ Majd a tordai sósfürdőkhöz rándultak ki, előbb átesvén a Koronában rendezett banketten. Jókai a zárt fürdők egyikeben sós vízben megfürdött » nevét is beírta a fürdő emlékkönyvébe. Estére Várady Károly anyósánál, özv. Miklós Miklósáénál (kinél Petőfi is 1849-ben megszállott, otthagyva feleségét, gyermekét, midőn utolsó útjára indult) vblt vendég Jókai s itt megbeszélték a másnapi kirándulást a tordai hasadékhoz, mélynek káprázatosén szine3 leírása nem maradhat ki az Egy az Jsfen-ből. Esőzések után, vízmosások közt tették meg a fárasztó kirándulást (akkor még nem volt gondosan csinált tu- ristautja és hídja a hasadéknak). „Mi ez egy magyarnak?“, mondogatta tréfásan útjában nem egyszer a fáradságokra Jókai. Három-négyórai kínos vándorlás után felvergődtek a monastériá- hoz, hol, ősi szokás szerint, nagy áldomást ittak és „majdnem egész az összecsókolózásig (mai visszaemlékezések szerint a többszörös össze- csókolózásig) frafernizáltunk romén testvéreinkkel, akik egész táborként gyűltek össze, ide a közeli falvakról. A szeretetek melyet Jókainak adtak, viszonozza mar regényében is, hol nehány igazán rokonszenves, nemesen rajzolt román alakot festett, köztük a tragikusan szép Zenobiát. Kolozsváron a színházban Augusztus 8-án este érkeztek vissza Kolozsvárra, hol Milton előadása, Jókai tiszteletére várta a költőt. A színház megtelt a legdíszesebb közönséggel. Már megkezdődött az előadás, mikor Jókai az intendáns páholyában megjelent, a közönség zugó tapssal fogadta és éljenzéssel Jókai nagy figyelemmel nézte az előadást. Különösen E: Kovács Gyula játéka nyerte meg tetszését és felvonásközben a színpadra menvén. a többi szereplőknek is (Boér Emma. E. Kovács Gyuláné, Szacsvay Imre, Mátrai Béla és Szent- györgyi István) egyenként köszönetét mondott. A harmadik felvonás után „a közönség unisono hívta a szerzőt*, kinek engednie kellelt az általános óhajtásnak, mikor Jókai a színpadon megjelent, oly hatalmas éljent kapott, a minő talán még soha nem volt a kolozsvári színházban“. Háromszor hívta ki a közönség Jókait, roppant lelkesedéssel. Másnap, 9-én Simon Elek polgár- mester adott ebédet Jókai tiszteletére. Megkísértették Jókait még egy napra itt narasztani, de hiába és egy bankett is elmaradt még aznapról, Jókai pedig másnap, 10-én reggel utazott el Teleki Sándor gr. ezredes kíséretében Koltóra. Teleki Sándor, a Jőkai-h.ős Teleki Sándorról azt olvastam 'a napokban, hogy „azonos a Petőfit Költőn vendégül látó letteráris hajlarfiu gróffal“. Bocsánat: fcTeleki Sándor azonos a világ egyik legérdekesebb írójával is, kinek kötetei, sajnos, aligha tartalmazzák mindazt a sok gyönyörű cikket, amit 6 megirt életéből. Azonos egy Jókai-regényhőssel, aki maga is igazolja Jókait, midőn azokkal szemben, akik azt írják róla, hogy mesealakokat ir le, hogy „ideálista“, igy felel! „Hogy rendkívüli alakokat szokatlan helyzeteket rajzolok, az nem teszi sem a, tárgyát sem az egyént lehetetlenné. Én azokkal együttélfem s ami exerbitans fantáziának Hiszik, az visszaemlékező tapasztalat többnyire.“ Teleki Sándor élele tele tíz regényre, való tárggyal. Többek közt Bem vitéz kedvelt ezredese és bizalmasa, a szabadságharc után kocsisnak öltöztetve menekül Szerbiába, Törökországba. Száműzetésben van 18 évig. Angliában Franciaországban, itt együtt él Hugo Viktorral Jerseyben és’Guerneseyben ; hírlapíró _ francialapokban, baráttá Dumas Sándornak, de hát még előbb Liszt Ferencnek, akivel bejárja fél Európát, később egyik főjényezője a Türr vezetése alatti olaszmagyar légiónak. Garibaldinak kedveltje, akinek egy édesanyjához irt levelét közöltem Garibaldiról 8 az egész európai sajtó reprodukálta, mint mesteri jellemzését Garibaldinak. És midőn a hetvenes években K. Papp Miklós és Csukássi József erőszakolására elkezdi visszaemlékezéseit megírni, ómul rajtuk s gyönyörködik bennük az irodalmi világ. A Budapesti Hírlap ünnepelt tárcaírója, akinek arcképével ékesíti a lap maga szerkesztősége falát. Szikrázó elmésség, maró gúny, lelkesedés minden szépért, jóért és főleg oly vilég- iétuttság oly memória a históriának, melyben benne van ő maga is, az irodalomtörténetnek oly ismerője, az írásnak oly Isten kegyelméből való művésze, hogy. csak olyan országban feledhetik el, ahol a sármási gázforrások (egykor az ő birtoka) évtizedeken át süvöltenek kihasználatlanul a levegőbe. Jókai és Petőfi e méltó barátjához szállott Jókai 187ö-ban. Látogatásénak eredménye egy pár gyönyörű megemlékezés Költőről, Petőfi legénykori szerelméről egy ottani cígányleányhoz, Pila Anikóhoz s más írások, melyek tárgyával mint a méh a virágoskertbő! jött el Jókai, aki Teleki Sándorról is többször megemlékezik. Feleky Sándor, akiről egyébként Kossuth Lajos úgy nyilatkozott, emlékei olvasása után, hogy a magyar köznép géniuszát az utóbbi időben (a hét1" les évek végén s a 80-as év^~ jeni ' 'e o a távolból ítélhet, r
