Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

Keil.0K.ei vei lugliiiiw^uu.

— 'A nevelés munkáját az iskola és az otthon együtt végzik, — mondotta. — Az iskola az ideálizmust plántálja a serdülő létekbe, az otthon pedig az eleven hitet, az életbe vitt tanokat, a gyakorlati kereszténységet. A primitiv munkát végző zsákhordó is csak százalékos munkát tud végezni. hiszen számolnia kell azzal, hogy az általa kezelt lisztnek e£fv hányada elsikkad. eltűnik; a nevelőnek tehát, aki a legkomplikáltabb föladatot végzi, aki a fejlődő lelkeket formálja, szintén meg kell elégednie azzal, hogy munkája néni azzal az .eszményi eredménnyel fog járni, mint szeretné. És hogy ha a tanári kar, amely »’gyermeket az iskolában vezeti, keresztény és nemzeti, hogyha katolikus, hogyha idealista, akkor meg vagyok róla győződve, hogy- munkája nem fog terméketlen talajra találni. Ila ilyen ifjúságot nevelünk, akjóor, és csakis akkor fogják az utánunk következők visszaállíthatni a régi, az ttj Magyarországot.

— Hogy ezt megvilágítsam, elmondom, hogyan kerültem én erre a meglátásra. Elmondom, hogy összehasonlíthassák Önök a mi ideáljainkat a keresztényiden neveléssel, amelynek nincs alapja, nincs semmiféle érve, hanem csupán egy reitendes erdekszövélkezet áll mögötte, a szabadkö- miivésség> amely ellentétben van az európai keresztény kultúra minden eszméjével. Én néha megdöbbenve kérdem magamtól; hogyan lehetséges az, hogy értelmes és .Sárájukat szerető emberek ennyire kikapcsolódjanak a legfölségesebb, a szellemi «Tőiben hatalmas európai kultúra kötelékeiből cs csatlakozzanak egy álkultúra áleszméihez, amelynek nincs mulfja, jelene silgny, jövője kilátástalan. Mi igenis n keresztény katolikus kultúra mellett vagyunk. Miért? azért, mert mint nevelő, vájjon hol találom meg a legnagyobbszerü, moguj- hodött és örökké izmos, friss szellemek ha nem a kereszténységben?!. Hol van az az eszme, irányzat, vagy akármi más, aminek ne javára lett volna az, hogy a keresztény lelkesülés inspirációjába került? Nézzük Michel Angelót és az Egyház számtalan zsoldosát, — művészit, irodalmit egyaránt. — vájjon nem meritettek-e erőt a kereszténység éltető elemeiből?!-— Kérdik, mit tett a kereszténység? Állam nem volt, kuliura nem volt és ebben a káoszban teremtette meg a kereszténység azt a légkört, amely nemcsak a kultúrát teremtette meg, de annak minden igényét, szükségletét kielégítette. Nemcsak fikasz- tött szomjat a lelki szépségek, szellemi értékek iránt, de ki is elégítette azt. Ha a kereszténység alkotásain végigtekintünk", az", ember nyelvkincse fölmondja a szolgálatot, mintha csak a Tátra vagy az Alpesiek örök nagyszerűsége előtt állnánk. A hegyek mélységei szépek, de szédül, aki belenéz. A gondolatok mélysége nagyobb, sfeébb és nem szédítő, hanem felemelő" hatással van a szemlélőre. És ezt a gyönyörű, gazdag kultúrát mind a kereszténység hozta létre. Ha az ifjúságot ennek a kulturáltak a bűvkörébe akarjuk állítani és meg akarjuk óvni a szabadkőműves eszméktől, amelyek csak nevökre eszmék, de tartalmukra nézve semmiféle rokonságban nincsenek a mi igaz kultúrával biró eszméinkkel. A szabadkőművesség üres és igaztalan ideáljaitól távol kell tartanunk fiatalságunkat. Mért leheí-e múlt nélkül jelen? Leheí-e történelem nélkül nemzet? Lehet-e tradíció nélkül nagyság? Azt hiszitek, hogy az emberi szellem ott gyökerezhetik az aszfalton máról-holnapra? Nem, testvéreim, ennek sok évszázadban, kultúrában, szellemi alkotásokban kell gyökereznie. A tradíciók éltetik a jelent és adnak yemenyt a jövőnek. A millenáris tradíciók,

retet, hit, amely a legnagyobb, a valójában igazi szabadságot váltja ki, mert kombinálja a szabadságot a szükségszerűséggel, amivel reálissá teszi azt. Hol van az a materializmus, demokrácia, liberálizmus, istentelen filozófia, amely ilyen nagy valóságokat tud világrahozni?! Bizony -mondom, hogy a magyar kereszténység kultuszában kell iskoláinkat fölépítenünk. Az iskola azonban nem elég. Mellette a főszerepet a csatád viszi. Az iskola törtekkel dolgozik, eredményei nem maradéktalanok. azok kiegészítésénél szükség van a családi élet tisztaságára is. És amikor kereszténységet idézek a magyar otthonokba, nem a liberalizáló, cukrosvizes kereszténységet értem, hanem, azt a kereszténységet, amely nem tan, hanem valóság. Minden tannak, teóriának kritériuma a

valóság, amely a gondolatnak életet ád. Minap igen előkelő pesti asszonnyal találkoztam. Panaszkodott, hogy megnőttek a fiai, de jó volna, ha még kicsinyek volnának. j

— És hogyan akarja ezt elérni, — kér- j

deztem én, — mert panasza azt jelenti, j hogy Asszonyom is fölfedezte, hogy mire ; nálunk Pesten felnő a fiú, nem kamasz

lesz belőle, hanem kanász. Az ifjúság fej-j lödésében a szexuálizmus az a zátony, amelyen ,1 nevelés megakad. — folytattam — és az ön családjában nem lehetnek az emberek teljesen keresztények, mert a li! berális levegő a serdülő gyerek számára posvány.

. — Igen, ezt mondotton!.annak az anyának és neki éreznie kellett, hogy igazam van. De ez mind csak beszéd és a beszéd mellékes dolog a cselekedetek mellett. A családi életben nem csak beszélni kell a kereszténységről, hanem gyakorolni kell azt, mert az a gyermek még nem tud eszmét megemészteni, annak látnia, tapasztalnia kell a kereszténységet. Megfogható fórmában legyünk előttük keresztények! ! Jó példa erre Herman Hoar memoárjai, melyeket éppen a napokban olvastam. Elmondja ebben Baar, hógv atyja, aki képviselő volt, liberalizáló léiére mindgi igaz keresztény maradt. Ebben a levegőbeli nőtt ő fel, de »mikor idegen városba, egyetemre került, tele fejjel és üres szívvel tért onnan haza. Egy vakációjában' apjával egv szobában aludt és lefekvés elölt látja, hogy apja, a nagy darab, erős, hatalmas ember, leborul az ágya mellé és — imádkozik. És Baar megrendülve Írja, hogy őt, az üres hitetlen embert annyira megragadta ez a látvány, hogy késő öregségében is csak melegséggel tud érre a jelenetre visszaemlékezni. Megjegyzi, hogy most már ö is vallásos és megtérésében nagy szerepe volt annak a fölemelő jelenetnek.

— Az ilyen szemléltető példa, mint örök benyomás vésődik bele a gyermek lelkü- Ictébc, hatalommá, intő szózattá válik a gyermek emlékei közt. A fiuk és leányok ne csak hallják, hanem lássák, fapasztal- ják, éljek a kereszténységet. Ez az igazi kultur-program. Kombinálódjék az iskola idealizmusa az otthon tradícióival. Ha ez valóra válik, akkor megint biztatóan lengenek Rákóczi színei, a fekete és vérpiros; a fekete a magyar éjszaka, a vörös a hazafiak véré, amely megtermékenyíti a magyar éjszaka feketeségét.

A bes'zédet percekig tartó tapssal hálálta meg a közönség és az egész est folyamán meleg szeretettel ünnepelte Székesfehérvár „aranyszáju püspökét“. Ezután Tarnay Alajos zongorázott, majd Zsámbokg Miklós adta elő gordonkán Popper Orosz ábrándját.

A legközelebbi est március 10-én lesz, amelyen Yass József népjóléti miniszter c főg előadást tartani. r