Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
6 JKIcűzcls Jjá.'dLr'tort Egy temetés. Greguss (a menyben): Miféle zaj hallatszik a földről ? Toldy: Örömzaj. Greguss: Öröm? No, az bizonyosan nem Magyar- országból hallatszik. Toldy: De éppen hogy onnan. Greguss: Ugyan, mi öröme lehet szegény Magyar- országnak ! A mit Thaly Kálmán beszélt az otthoni viszonyokról, attól usyan inkább sirni volna oka. Thalv: Vájjon csakugyan örömzaj-e az? Toldy : Ujjongás, hejjehujja, tánc . . . Thaly: Talán . . . talán . . . mégis megkapta Justh Gyula a bankot ? Toldy: Többen vannak az ujjongok, mint a bankosok. Thaly: Ta'án Andrássy és Kossuth magkapták a nemzeti vívmányokat? Greguss: Van olyan még, a ki ennek örülne Magyar- országon ? Thaly: Hátha összegyűlt a Jókai-szoboralap? Greguss: A Jókai-szoboralap ? Emlékeznek még Magyarországban Jókaira ? Thaly: Avagy talán összegyűlt az aradi vesztőhely alapja ? Toldy: Hát adnak Magyarországban valamit a holt jeleseknek ? Thaly: No, de az is lehet,, hogy megvásárolták Mikszáthnak az ősei birtokát. Greguss: Hát adnak Magyarországban valamit az élő jeleseknek ? Thaly : Talán tán megszületett az a csillag, a kinek a Kisfaludy-társaság az ötvenedik tagsági helyet tartogatja ? Toldy: Ugyan, ugyan, öreg idealists, te! Hát örvendenének Magyarország okleveles poétái, ha egy csillag jönne a nyakukra ? Thaly: Hihetetlen ugyan ... de nem lehetetlen, hogy testvérpoharat ivott Ballagj és Sitnonyi. Greguss: Nem, barátom, ez lehetetlen. Ha ez megtörténnék, tüstént összedőlne a világ. Thaly: Elvégre, barátim, az is megtörténhetett, hogy az Akadémia egy értékes műnek Ítélte oda valamelyik jutalmát. Toldy : Hm. Greguss: Hm. Thaly: Hm. Gyerünk tovább. Nem gondoljátok, hogy azért örülnek Magyarországban, mert minden ember összeállt, hogy Bécset üsse ? Toldy : Nem. Magyarországban csak akkor boldogok az emberek, ha egymást üthetik. Thaly : Vagy talán akadt valakinek egy mentő ideája, mely kiviszi az országot a mai slamasztikábol ? Greguss: No, azt mindjárt agyoncsapnák a mentő ideájával együtt. Toldy: Különben sem értem a dolgot. Hallom a rettenetes rikácsoló ujjongást, holott az irodalmi épületeken gyászlobogó leng. Greguss : Az ám. Azok a derék kopott gyászzászlók, melyek azt hirdetik, hogy már megint megüresedett egy hely az irodalmi társaságokban, sőt néha zsiros igazgató- sági tagság a részvénytársaságokban. Toldy : Nini, ki kopogtat a menny kapuján ? Greguss: Legyek ismét magyar iró a földön, ha nem Gyulai Pál az! Toldy: Most már értem a dolgot. Greguss: Én is. Thaly: Nemkülönben én is. Toldy: Gyulait temetik és odalenn Magyarország legnépesebb szövetkezete ujjong örömében: a fűzfapoétáké• A menny kapuja kinyílik Gyulai előtt és a nagy kritikus e szavakkal nyújt kezet Toldynak és Gre- gussnak : — Van-e itt toll, tinta — és rossz poéta ? A bukás. — Ebben a Kohnban egy világhírű aviatikus veszett el. — ? — Már nyolcszor bukott és mindig talpra állt. Csillagászat. — Mi a föld ? — Monoplánét». — És az úgynevezett kettős csillag? — Biplanéta. Magyarázat. — Vájjon mért nem köszön nekem ez az ember soha ? — Talán nem ismer? — De ismer. — Akkor — bizonyára ezért. Ijedelem. — Doktor ur, már megint magáról Írnak az újságok — Micsoda? — Igen, a gyászjelentés egy betegéről!
